Árpi bácsival kapcsolatban írhatnék életrajzi adatokat, tényeket, de úgy döntöttem, inkább leírom személyes élményeimet.
Először 1996-ban találkoztunk a Budapesti Könyvfesztivál megnyitóján, kedves volt, közvetlen, leginkább a nagyapámra emlékeztetett, semmint egy államfőre, bár ezzel nem árulok el szerintem újdonságot. Ekkor kértem tőle először autogramot, írása apró betűkkel került a papíromra. Később postán is kértem tőle dedikált fényképet, melyet kisvártatva el is küldött (ld. alább).
Megfogott a kisugárzása, ezért elnöksége idején többször meghallgattam nyilvános beszédeit, a legtöbb alkalommal ezek után mindig elvegyült a tömegben, mindenkivel kezet fogott, röviden elbeszélgetett, egy alkalommal még olasz turistákkal is láttam csevegni a Budai Várban.
2001 végén a Közgazdaságtudományi Egyetemen részt vett díszvendégként egy 1956-ról szóló könyv bemutatóján, ami után odamentem hozzá. Váltottunk pár szót, mondtam, hogy teljesen lenyűgöz a közvetlensége, s hogy szívesen beszélgetnék vele hosszabban mindenféléről. Meglepetésemre azt mondta, két hét múlva menjek el hozzá az irodájába. Így is lett, 2002 elején sikerült találkoznunk. Fél órásra tervezett találkozónk két és fél órán át tartott. Árpi bácsi mesélt, elmondta, hogy a régi elnök kollégák közül néhánnyal megmaradt a személyes viszonya, név szerint külön Milan Kucan egykori szlovén elnököt említette. Elmondta, hogy volt egy nemzetközi tárgyalás valamelyik afrikai ország vezetőjével, sajnos pontosan nem emlékszem melyikkel. Nagyon feszülten indult, mire a partner szemébe nézve megkérdezte, hány évig ült börtönben. A kérdésre a másik elnök csak kicsit meglepve megmondta a számot, erre Árpi bácsi is megmondta, hogy mennyit: ettől kezdve oldott volt a hangulat, fél szavakból is értették egymást. Apró történetek százai az ún. egyszerű hétköznapi emberekkel, miközben egy félmondattal itt hozzátette: „Egyszerű emberrel én még nem találkoztam. Minden ember a maga nemében különleges.”
Ezt követően negyedévente, félévente, időnként meglátogattam. Láttam, látom, hogyan dolgozik ma is, hogyan önt lelket azokba, akik hozzá fordulnak egy levéllel. Mert levél nála nem marad megválaszolatlanul.
Árpi bácsi egyre többet pihen, de még ma is bejár irodájába. Nyilvános szereplést egyre kevésbé tud vállalni, bár az érdeklődés, a meghívások özöne töretlen. Teszi a dolgát, ahogy ereje bírja.
Árpi bácsi Nemzeti Kincs. A rendszerváltozás legnagyobb szerencséje, hogy ő lett az új köztársaság első elnöke. Ő mindazt jelenti nekünk, mint Csehországnak Václav Havel, Dél-Afrikának Nelson Mandela.
Frissítés: Göncz Árpád 2015. október 6-án hunyt el Budapesten.
Göncz Árpád 2002-ben, a Gyűrűk ura dedikálása közben irodájában.
Dedikálás 2005-ben a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban:
Utolsó kommentek