Mai főszereplőnk nem annyira közismert személy hazánkban, mint amennyire híres-hírhedt a világpolitikában. Jacob Zuma néhány hónapja foglalta el a Dél-Afrikai Köztársaság elnöki székét, s ezzel a Mandela elnökségével kezdődő időszak harmadik elnöke lett, nem számítva a Thabo Mbeki lemondása utáni rövid interregnumot.

Jacob Zuma tehát az egykori legendás harcostárs, Mandela székében ül jelenleg, Afrika legerősebb gazdaságú országát vezeti, amely jövőre otthont ad a labdarúgó világbajnokságnak is.

Kalandos politikai karrier az övé. Mint említettük, a 60-as években Nelson Mandelával együtt raboskodott politikai fogolyként, igaz, ő „csak” 10 évet töltött ekkor börtönben. Szabadulását követően száműzetésbe vonult, hazájába csak a 90-es években tért vissza, az új rendszer hajnalán. 1999-ben, Thabo Mbeki elnökké választásakor Zuma alelnök lett, a dél-afrikai új hagyományokat tekintve ez egyet jelentett azzal, hogy Mbeki távozása után ő lehet majd az államfő. Mielőtt azonban ez a váltás bekövetkezhetett volna, 2005-ben Mbeki menesztette őt az ellene felhozott vádak miatt, s úgy tűnt, politikai karrierje véget ért. Zuma azonban nem így gondolta. Kiváló kapcsolatteremtő képességének köszönhetően, valamint mert úgymond jól érti a „nép nyelvét”, népszerűsége miatt 2007 végére az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnöke lett, Mbeki-t legyőzve. Ezzel kettejük csatája lényegében eldőlt. Mbeki hamarosan lemondott az államfői posztról, s az esedékes választáson 2009-ben Zumát nagy többséggel választotta meg a parlament köztársasági elnöknek.

Az alább bemutatott autogram alelnöki időszakából származik, vonalvezetése legalább olyan kacskaringós, mint az életpálya, amit befutott.