Megint elment valaki, aki nem egyszerűen egy zenész, hanem egy pótólhatatlan jelenség volt, s maradt a két évszám a neve mögött: Cseh Tamás 1943-2009. Súlyos betegség gyötörte már régóta, melyet méltósággal viselt az utolsó pillanatig: talán az életet is egyfajta kalandnak tekintette, egy útnak, ahol nem tudjuk mi fog következni a következő pillanatban. Ilyen volt zenéje is. Megismételhetetlen, elgondolkodtató, magával ragadó. Aki egyszer a rabjává vált annak, ahogy hallgatta őt, nézte előadásait, megérezhette, hogy különleges élményben részesül. Azon kevesek közé tartozott, akit nem lehet műfaji kategóriába sorolni, mert ő maga teremtette a műfajt: a csehtamásos zenét, vagy inkább produkciót.
Gitárjával, Bereményi Géza verseinek dalban szavalójaként, szenvedélyt sugárzó tekintetével örökké hiányozni fog a színpadokról. Szeretettel gondolunk rá mindörökké.
Cseh Tamás az alábbi dedikációt egyik beszélgetős estjét követően írta Budapesten.
Utolsó kommentek