Ma ismét Pelé autogramjával foglalkozunk, autogramjának egy másik, kevésbé ismert formátumát mutatjuk meg, s gyűjtőtársunk visszaemlékezései alapján a két magyarországi látogatásának néhány testközeli epizódját.

1980-ban találkoztam először vele, amikor a "Menekülés a győzelembe" című film forgatása kapcsán volt Magyarországon. Ő végezte el a kezdőrugást az osztrákok elleni mérkőzésen a Népstadionban, majd az akkor még létező, játékoskijáró feletti kis erkélyről nézte a mérkőzést, amit az alatta lévő szektorból kis ügyességgel meg lehetett közelíteni. Akkori fiatal gyerekként ott adtam fel neki a szünetben egy fényképet aláírásra, s akkor az un. Edson félét írta rá. Később az MTK pályán a forgatás szüneteiben is sikerült többször megközelítenem, akkor mindig a "Do amigo, Pelé" mondatot írta a fényképekre, kivéve egy alkalmat amikor megint az "Edson" félét.
Másodszor 1994-ben a brazil öregfiúk válogatott vendégjátéka alkalmával járt az Üllöi úton szakadó esőben (ő nem játszott), akkor - bár már jóval nehezebb volt megközelíteni - az életéről szóló könyvemet dedikálta, ismét a "Do amigo..." féle változatot írva.
 
Tehát nem tudom mitől függ, az aláírások megszerzésének körülményei hasonlóak voltak (nem rohanás közben, nem rajongók által letámadva, nem vette körül tömeg, stb.) és én kaptam tőle ilyet is és olyat is.
Viszont soha nem láttam hogy csak egyszerűen "Pelé"-t írt volna, tehát amikor olyan termékeket árulnak dedikáltként amin csak ennyi szerepel, azzal kapcsolatban jogosan támadnak kétségei az embernek.
 
Talán még annyit érdemes megemlíteni, hogy elég sokat voltam a közelében, de mindig igazi úriemberként viselkedett (sok mai, jóval kisebb sztár tanulhatna tőle!) - soha nem láttam hogy valakit visszautasított volna. Ebben a tekintetben talán Beckenbauerhez hasonlítható. Persze ezek az események nem ma történtek, azóta sokat változott a világ és a rajongók is. Mi annak idején udvariasan, a megfelelő helyzetet kivárva KÉRTÜK az aláírást, ma inkább letámadva, kiabálva követelik.