A német filmsztár 1910-ben született, Düsseldorfban. Az első és legöregebb olyan filmszínész, aki egymást követő évben kapott Oscar díjat, az 1936-os A nagy Ziegfeld (The Great Ziegfeld) és az ezt követő 1937-es A jó föld (The Good Earth) című művekben nyújtott alakításaiért. A 30-as évek Hollywood-ja valóban a filmgyártás aranykorának számított, így az akkor készült alkotások majd mindegyike, új hangvétele és a bemutatni kívánt témája fontos hatással voltak az akkori mozi néző számára. Ebben az időben születtek a filmgyártás valódi csillagai, akik ma már legendás és utánozhatatlan alakjai, igaz sztárjai a mozgókép világának.

Édesapja üzletember révén, fiatal korát Düsseldorfban, Hamburgban és Bécsben tölti, előfordul azonban, hogy apja üzleti kirendeltsége miatt messzebbre is utazik az egész család, ami abban az időben kevésbé volt olyan szokás, mint manapság, így a tengerentúli utak, kuriózumnak számítottak, mint az amerikai tartózkodásuk is. Hat éves volt Rainer, amikor egy cirkuszi előadás megtekintése, olyan nagy hatással volt rá, hogy innen eredezteti a szórakoztató iparba való kerülés vágyát. Különösen a légtornász kötélen való magánszáma nyűgözi le és ennek hatására maga is megtanul kötélen járni.

Max Reinhardt iskolájába jár színészetet tanulni, 16 évesen, már két év múlva felfigyelnek rá a kritikusok is. 1928-ban Jacques Deval darabjával átütő sikert ér el, innentől még számos darabban szerepel, Bécsbe is eljut a Reinhardt féle iskolával, itt történt az, hogy 1935-ben három éves MGM szerződést kapott. A filmesek akkora sztárt láttak felfedezni benne, Greta Garbo-hoz hasonlították, természetes szépségét és tehetségét, akivel  1937-ben egy kategórián belül versengtek az Oscar-ért és végül is Luise Rainer nyerte el. Személye, tehetsége a filmvásznon átütő, érzékenysége minden emberi megnyilvánulásra, annak hiteles és hű tolmácsolása a filmvásznon már az akkori nagy színész sztárokat, mint partnerét két filmben, William Powell-t is magával ragadja. A két Oscar is ezt bizonyítja, már az első kis szerepe is olyan átütő volt, mind a nézők és kritikusok véleménye szerint is, hogy ezért a főszerepnek járó Oscart kapta. Ezt követő filmje, A jó föld, amelyben egy kínai földműves lányt alakít, ugyancsak nagy hatással volt mindenkire.

A hatalmas siker ellenére Rainer tisztában volt vele, hogy nehéz lesz túlszárnyalni a két díj által ránehezedő bizonyítási súlyokat. Ezeket a filmeket még pár alkotás követte, Rainer és az MGM stúdió kapcsolata kihűlt, újabb amerikai filmekben nem játszott, visszatért Európába, azaz Londonba, ahol férjével élt, él mai napig ugyanabban a házban, amelyikben Vivien Leigh, ugyancsak Oscar-díjas filmszínész lakott.

A hollywood-i éveket kisebb-nagyobb szerepek, inkább színházi munkák követték, filmen nem is volt látható 1943 után egészen 1997-ig, amikor 86 évesen visszatért egy bravúros szerepben a filmvászonra, hatalmas siker és ünneplés közepette. A filmet Makk Károly rendezte (!), címe, A játékos, Sir Michael Gambon főszereplésével.

Kerek születésnapját Londonban két helyen is ünnepelték, az NFT-ben (National Film Theatre) január 17-én a két Oscarral jutalmazott alkotás levetítésével, amelyen ő is részt vett és végignézett, a második, nagyobb ünneplés, február 1-jén a londoni Nemzeti Színház színpadán egy másfél órás beszélgetéssel a színházi nagyközönség előtt zajlott.

(Puskás Dániel)