Két szubkultúra egészen biztosan legalább annyira örült ma délután egy órakor, mint maga Mario Vargas Llosa, amikor Horace Engdahl, a Svéd Királyi Akadémia professzora Stockholmban kilépett a kamerák keresztüzébe és bemondta a perui író nevét. Ez ugyanis azt jelentette, hogy idén ő a kiválaszott, az irodalmi Nobel-díjas. Örülhettek mindazok, akik akár csak ma reggel is fogadásokat kötöttek arra, hogy ő kapja idén a kitüntetést. Nem volt olyan fogadóiroda, aki komoly esélyt adott arra, hogy ő lesz a befutó, a díjazott személyét eltalálni próbáló cikkek még csak meg sem említették nevét, a futottak még kategóriában sem. Vargas Llosa kitüntetése tehát jó pénzt hozott annak, aki szó szerint fogadni is mert rá.
És örülhettek ám az autogramgyűjtők és olvasó-rajongók világszerte, ahogyan itt Magyarországon is. Ugyanis Mario Vargas Llosa többször is a magyar főváros vendége volt az elmúlt másfél évtizedben, s mindkét alkalommal jelentős mennyiségű dedikációt kiosztott. 15 év gyűjtési tapasztalatával mondhatom, hogy kevés fantasztikusabb érzés van annál, mint amikor egy féltve őrzött autogram tulajdonosa hirtelen valami óriási, történelmi eredményt ér el. Mától mindenki, aki akkor sorbaállt autogramért, egy Nobel-díjas író dedikált könyvével büszkélkedhet, s ez nem kis dolog.
Bár az aláírás maga elnagyolt, csak a kezdőbetűket és a középső névben lévő g betű szárát tartalmazza, mégis karakteres, s aki dedikációval is büszkélkedhet, nem csupán autogrammal, az tudhatja, hogy Vargas Llosa nem csupán könyvet tud szépen írni, de kézírása is szép. MVL - jelöli őt aláírásában a három betű. Mától egészen biztosan jogosult rá, hogy hárombetűs monogramja védjegyévé váljon úgy, ahogyan csak a legeslegnagyobbaknak: irodalmi Nobel-díjas lett.
Utolsó kommentek