Andrew Sarlos magyar származású kanadai közgazdász, üzletember a 90-es évek Magyarországának egyik legfontosabb gazdasági szereplője volt. 1956-ban hagyta el Magyarországot, de szemét mindig hazáján tartotta, s a 80-as évek végén az elsők között jelent meg a hazai közéletben. Ő finanszírozta Grósz Károly miniszterelnök amerikai útját, ő alapította az Első Magyar Alapot, ő építtette a Pólus Centert és a Bank Centert, gazdasági tevékenysége mellett kulturális mecénási tevékenysége is jelentős: neki köszönhető a Nagy Imre-szobor a Vértanúk terén. Váratlanul, viszonylag fiatalon, 66 évesen hunyt el Torontóban.

Külföldi befektető kollégák mondták róla, sikereit - avagy hogy a tőzsde kötéltáncosa lett - annak köszönheti, hogy ízig-vérig magyar volt. Ahogy a "Tüzijáték"-ban írják róla: "A sztálinista tisztogatások idején az ifjú Sarlóst - azzal a koholt váddal, hogy részt vett egy összeesküvésben és át akart állni a jugoszlávokhoz - tárgyalás nélkül több, mint egy évre bezárták egy budapesti katonai börtönbe. "Ez volt az egyetlen eset az életemben - mesélte -, hogy komolyan gondoltam az öngyilkosságra. A halál jobbnak tűnt az életnél, mert az őrök elhitették velünk, hogy másnap valószínűleg kivégeznek - és volt, akit ki is végeztek. Nem tudtam, kiengednek-e valaha is, s ha igen, vajon mikor? Ha egyik éjjel agyonvernek, oda se figyelt volna senki." Ilyen tapasztalatok után nem veszti el az ember a fejét, ha a Dow Jones index ingadozni kezd." 

Az alábbi dedikációt önéletrajzi könyvébe írta két évvel halála előtt.