Tavaly októberben írtunk arról, hogy Budapesten forgat Ridley Scott és csapata. A világhírű filmrendező több hónapot lakott Magyarországon, az alábbi sztori néhány nappal a stáb elutazása előtt esett meg. A képeket és a cikket Temesvári Gergely kollégánknak köszönjük!

Nagyon örültem, mikor megtudtam, hazánkba látogat a horrorfilmek számomra egyik legnagyobb ikonikus alakja: Ridley Scott, mivel legújabb filmjét hazánkban forgatta. Mivel már nemigen gyűjtök
autogrammot, úgy voltam vele, tudatosan nem várok rá a szállodánál, korábban volt olyan sztár, akire sokat vártam, s sokszor láttam bemenni az orrom előtt az egyik belvárosi szálloda ajtaján, aki abszolút nem foglalkozott rajongóival. Ugyanezt hallottam Sir Ridley Scottról is.
Mikor megláttam, hogy ő lesz az idei Filmkurzus vendége, azt mondtam, IGEN, most sikerülhet!
A rendezvény végére értem oda, gondolván az elején siet, feszült. Persze nem jött be a számításom, mert távozáskor simán elsétált előttem, végig a földet bámulva, mintha ott sem lennék! Megtudtam egyik régi gyűjtőtársamtól, hogy az érkezéskor neki adott egy kézjegyet, de azt is nehezen, és fotót abszolút nem enged senkivel, elmondása szerint ő nem szokott ilyeneket csinálni.
Nyugtalanított a sikertelenség ténye, ezért mégiscsak rászántam magamat, hogy kilátogassak a szállodához, a forgatás utolsó napjaiban.
Mikor megérkeztem a késő délutáni órákban a szállodához, teljesen egyedül voltam, felfigyeltem, hogy egyre több rendőr gyülekezik a szállónál, és ezt nem tudtam mire vélni. Nem sokkal később egyik régi barátom, gyűjtőtársam is csatlakozott hozzám, kinek reggel sikerült már becserkésznie a Sir Ridleyt. Szóltak a rendőrök, hogy legyünk szívesek a szálloda sarkánál  várakozni, mert egy török delegáció érkezését biztosítják. Lezárták az utat is és mindenkit eltereltek, aki a szálló előtt akart elhaladni akár gyalogosan, vagy autóval. Gondoltam magamban, most sem sikerül semmi, mert ahogy meglátja a művész úr a tumultust a főbejárat előtt, azon nyomban lehajt a garázsba… Néhány szállóvendéget is várakozásra intettek, amíg a delegáció a hotelben tartózkodott.
Mikor feltűnt a fekete luxusjárgány, valóban egyből ment volna garázsba, de az egyik rendőr persze megállította, és kiszállítatta a jármű utasait. Ahogy kikászálódott a hátsó ülésről a művészúr, elfogott a nevetés. A sofőr is kipattant persze, és ezután következett az a jelenet, amit soha nem fogok elfelejteni: a rendőr magyarul kérdezte meg Sir Ridley Scott-tól, “maga kicsoda?” A sofőr elmondta, hogy világhírű rendező, és a szálló vendége. "Egy pillanat!" - közölte velük a rend őre, és telefonon beszólt a hotelbe, megerősítésre várva, hogy igazak e a hírek!
Sir Ridley eközben nagyon ideges lett, nem tudta mire vélni a felhajtást. Kezében egy nejlonszatyrot szorongatva úgy nézett ki mint egy hajléktalan, egyből mentem is, mutatva a legendás mesterművét, dedikáltatás céljából. A sofőr megkérdezte tőle, hogy szeretné-e dedikálni nekem, mire biccentett egyet. A fényképezőt elő sem vettem, mert gondoltam, hogy ha eddig sem állt kötélnek senkivel egy fotóra, majd pont most, és pont ebben a ruhában vállalná fel, hogy így mutatkozik! Titokban azért telefonnal később készítettünk egy fotót, amin épp a sofőr, Sir Ridley nejlonzacskóval a kezében és a rendőr beszélgetnek.
Kb. két percet várakoztatva engedték be őt a főbejáraton rendőri kísérettel! Nem gondoltam volna, hogy pont a török delegáció jelenléte lesz a szerencsém, de így történt! Én még most sem hiszem el, hogy sikerült. :)