1919, nem 18 november 16-án.

tehát nem 90 hanem 89 éve. 1920 március 1-től lett Magyarország kormányzója.

jogos, téves forrást használtunk. köszi az észrevételt, korrigáltunk

Költői kérdés: mikor fogjuk megismerni Horthy levelezéseit, valódi ténykedését? A negyedik évezredben?

Költői kérdés: mikor fogjuk megismerni Horthy levelezéseit, valódi ténykedését? A negyedik évezredben?

Miért is, kedves Közöd? Mert egy vesztett háború után, egy harmadára szétrabolt országot, kígyónyelvű diplomaták, Amerikából és Franciaországból bujtogatott és pénzelt brigantik gyűrűjében, talpraállított? Mert megpróbálta visszaszerezni a magyaroknak, ami a magyaroké?

Vagy - gyanítom, neked ez fáj - mert kitakarította az országból a Sátán birodalmából ideküldött vörös mocskot?

Van sok visszaemlékezés, többük egész olvasmányos. Olvasgasd, vesd össze, dönts.

Azt azért ne felejtsük el, hogy az ő kormánya írta alá a trianoni békediktátumot feladva az ország kérharmadát, (míg neki saját ütőképes serege volt, amivel meg lehetett volna védeni az országot, de ezt az ellenség helyett inkább a saját népe írtására - fehérterror - alkalmazta) az ő kormánya rángatta bele az országot a II. világháborúba, az ő kormányzósága alatt deportáltak majd' 600ezer magyar zsidót, valamint még a kiugrást is elszúrta önző családi érdekei miatt...

Tehát, miért is ne lenne hazaáruló?

Kedves Érdeklődők!
Köszönöm a sok kommentet meg a felfokozott indulatokat, de néhány kommentet kénytelen voltam törölni. Ez itt egy "múzeum" jellegű blog, ahol a kommunisták és a fasiszták jól megférnek egymás mellett, mint a történelem részei. Nem tudunk és nem is akarunk értékítéletet mondani egyik irányban sem. Csak megmutatjuk a kézírást, mint a történelem egy lenyomatát. Az aktuálpolitikai vonatkozású bejegyzéseket, ill az obszcén kifejezéseket továbbra is törölni fogjuk.
Köszönjük!

seenow, érdekes mérce ez. gondolj arra, hogy a nyilasok hatalomátvétele után a következő plakátok jelentek meg az utcákon: "Horthy Miklós, Magyarország zsidóbérenc, hazaáruló volt kormányzója…"

szóval egyrészről hazaáruló a nyilasok szemében, és hazaáruló a tiédben is? másrészt neki nem volt kormánya, az ugyanis a miniszterelnöknek van.

a hadsereget egyébként Károlyi Mihály oszlatta fel (aki valóban hazaáruló volt), a trianoni határokat pedig már 19-ben eldöntötték (még ha az aláírás 20-ban volt is)

seehow, mife ütőképes seregről beszélsz, ami fölvehette volna a harcot az amerikaiak vagy az antant ellen ?

Károlyi Mihály miért lett volna hazaáruló? Mert föloszlatta egy olyan helyzetben a hadsereget, amikor nem lehetett mást tenni? Amikor a vesztes Magyarország bármit tesz, az egész antant ugrik rá?

el lehet olvasni Horthy életrajzát is, de szerintem érdekesebb a menyéé. Sok mindent meg lehet érteni, ahelyett, hogy itt hazaárulóznátok

seenow: beteg vagy. de majd elmúlsz.

Azért azt nem hiszem, hogy az antant-országok seregeivel szemben túl sok sikert tudott volna elérni a Nemzeti Hadsereggel - háborút az ország területén pedig végképp nem akart.
Az új határok pedig már köztudottak voltak 1919-ben (cikkezett róla a sajtó, s még kiadvány is jelent meg erről); 1920-ban az okozta az igazi sokkot, hogy ráébredt az ország: nincs tovább, a tervezet realizálva lesz.
A győztes hatalmakkal való "tárgyalások" még Károlyi Mihály miniszterelnöksége alatt kezdődtek meg - de igazából a magyar kormányzatnak sem akkor, sem 1920-ban nem volt lehetősége érdemben beleszólni ezekbe. /Ugyanúgy, ahogy a II. világháború esetében sem: abból a háborúból sajnos egyszerűen geográfiai okokból nem maradhatott ki az ország./

Károlyi szerintem nem hazaáruló volt, hanem idealista. (Ami egy poétánál vagy filozófusnál igen szép erény lehet, de egy politikusnál már kevéssé.) Az ország egyik leggazdagabb embere volt, fiatal és gyönyörű a felesége - semmi haszna nem származott abból, hogy politizálni kezdett. Aztán bedobta a gyeplőt a lovak közé...

spanyol,

A mérce valóban érdekes, attól hogy a nyilasoknak sem volt kedvence Horthy, máris nyilas lennék? A kommunisták meg nem szerették a nyilasokat - én sem, akkor meg komcsi lennék?
Velük ellentétben szerintem Horthy nem volt "zsidóbérenc", csupán saját önző hatalomvágya hajtotta, még akkor isamikor az az ország és a magyar emberek többségének érdekeivel ellenkezett.

A kormányokat 1920 és 44 között Horthy nevezte ki, a parlament és a kormány által meghozott, megalkototott összes törvény esetében előszentesítési joga volt, tehát amit ő nem írt alá, az nem emelkedett jogerőre. Így volt ez az összes általam felsorolt esetben (háború + zsidók deportálásának jóváhagyása) - a trianoni diktátum hazai törvénybeiktatása esetén is.

Az állami hadsereget valóban Károlyi oszlatta fel, azonban Horthynak saját "magánhadserege" volt, amely képes lett volna felvenni a harcot a megszállókkal, de ehelyett inkább a politikai ellenfeleit/ellenzékét likvidálta katonái által.

A határok előre eldöntöttsége esetében pedig azt mondom, hogy a törökök esetében is először elhatároztak egy a későbbinél sokkal szigorúbb határszerződést, de felvették a harcot, és sikerült elérnük számukra igazságosabb feltételeket (hu.wikipedia.org/wiki/Sèvres-i_békeszerződés --> hu.wikipedia.org/wiki/Lausanne-i_békeszerződés )

***

És ha már így szétoffoltam szegény Brutus blogját akkor, hadd mondjak valamit a témához is:
Ha a királyi hercegnek írta, akkor miért a "fenséges asszony kezeit" csókolja a levélben?

hatláb:

Nem az antant vagy Amerika ellen kellett volna felvenni a harcot,hanem a környező országok hódítói ellen. A csehek -ha jól emlékszem - 3000-es sereggel szállták meg a a Felviéket, a románok pedig 5000-es haderőt mozgósítotak Erdélybe. Szerény véleményem szerint ekkora seregek ellen simán felvehette volna a harcot (a háború alatt kb félmillió magyar szolgált a Monarchia hadseregében...) - HA akarta volna, de inkább saját hatalmi pozícióját erősítgette a megmaradt területeken folytatott terrorja által.

ksion:
Esetleg bővebben kifejtenéd? ;) Van esetleg valami az általam felsoroltak közül, ami nem igaz?

seenow: "A mérce valóban érdekes, attól hogy a nyilasoknak sem volt kedvence Horthy, máris nyilas lennék?"

nocsak, én állítottam volna ilyet? nem. mindössze arra bátorkodtam utalni, hogy megjegyzésed alapján úgy tűnik, hogy a kormányzó úron nem volt sapka.

hatláb: nem lehetett mást tenni? javaslom tanulmányozásra a Kemal Atatürk-életművet. ő együtt tartotta a frontról hazatérő katonákat. Károlyi ezzel szemben a hadsereg szétkergetésével lehetővé tette, hogy a románok, a szerbek és a csehek ellenállás nélkül, akadálytalanul törjenek előre. nehogy azt hidd, hogy az antant hagyta volna még akár csak egy katonáját is meghalni azért, hogy a románoknak jusson Erdély...

seenow 2008.11.16. 22:05:34

Ezt a sok sületlenséget honnan szedted?
1. Simonyi-Semadam kormánya írta alá, nem Horthyé.
2. Nem volt ütőképes hadsereg, mert Kohn (Kun) elvtárs és bandája, élén Böhm elvtárssal szétverte a hadsereget, amit Károliy már amúgy is demoralizált.
3. Nem a saját népét irtotta Horthy, hanem a vörösterror résztvevőit szedték össze (sajnos nem eleget)
4. a Mazsihisz adatai szerint a népszámláláskor 450-ezer körüli volt az összeírt zsidóság száma, ezek közül a jelenlegi hiteles papírok szerint 90 ezer a biztosan (név szerint ismert) magyar zsdó áldozat, de a tényleges elpusztítottak számát a 300-350000 közé teszik, nem kéne szajkóznod a Verebes-féle 600 ezret.
Érted? A MAZSIHISZ szerint 90 ezer!
Ráadásul a deportálások sem Horthy hanem Szálasi alatt voltak. Horthy alatt éppen ő akadályozta a dolgot, többek között ezért is volt útban a németeknek.

Te pedig nem tudom, hogyan döntenél, amikor a gyerekedet akarják főbe lőni. A politikai hatalmadat választanád vagy a gyerekedet?

Ha pedig nem tanultad meg a leckét, legalább ne írj ostobaságokat!
Jó volt egy előző kérdésed. A válasz rá: nagyjából csak olyat írtál le, ami nem igaz, csúsztatsz. És azt is átlátszóan.

És azért csókoltatta azt a kezet, mert őt még megtanították udvariasságra, tiszteletre.

ksionnak igaza van, remélhetőleg elmúlsz

Már bocsánat dinoszaurusz, de már Horthy alatt is folyt a zsidók deportálása a német megszállás után. Egyébként hogy tudta volna azt leállítani?:p

Szóval te is ostobaságokat írsz és/vagy csúsztatsz. Mekkora naivság vagy éppen mennyire totális elfogultság kell ahhoz is, hogy az ember nyugodt szívvel azt írja, hogy a fehérterror jogos volt, mert míg a vörösterror során ártatlanokat öltek, addig a fehérterror alatt csakis a vörös gyilkosokat? (Csak nem eleget.) Te tényleg ebben hiszel?

Megjegyzés:
Kun Béláék (bár sok jót nem lehet róluk mondani) pedig legalább felvették a harcot, amit a Károlyi-kormány meg sem próbált. Amúgy egyetértek abban egy fentebbi hozzászólóval, hogy Károlyi sem volt hazaáruló, csak éppen végletesen idealista, ami egy politikusnál (főleg egy ilyen történelmi helyzetben) finoman fogalmazva nem számít erénynek.

PRO ÉS KONTRA - 140 éve született Horthy Miklós kormányzó
2008.06.23.

Egy kerek évfordulóhoz érkeztünk. Éppen 140 esztendeje született Kenderesen vitéz nagybányai Horthy Miklós, régi erdélyi református kisnemesi családban. A Horthy-család 1635 óta tartozott a magyar nemesség soraiba, az kutyabőrt II. Habsburg Ferdinánd királyunk adományozta nekik. A kormányzó élete végéig politikusi példaképének I. Ferenc Józsefet tartotta, dolgozó szobájában festmény ábrázolta a királyt.

Szóban, írásban talán a legtöbbször elhangzó kérdés a magyar monarchisták felé, hogy "mit gondolunk Horthyról?!". Az 140 éves évforduló kiváló alkalom arra, hogy összefoglaljuk, amennyire tellett tőlünk objektíve és természetesen a teljesség igénye nélkül, a pro és a kontra oldalt.


Amit pozitívan értékelünk vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó országlásában;
1. Helyreállította a jogfolytonosságot, ha nem is teljes formájában, amelyet a két törvénytelen népuralmi államforma (népköztársaság, tanácsköztársaság) okozott Magyarországon.
2. Visszaállította a királyság intézményét Magyarországon.
3. Visszaállította a történeti alkotmányunk érvényességét.
4. Visszaállította a Szentkorona-tan érvényességét a magyar közjogi-, államigazgatási gyakorlatban
5. Nemzetgyűlésnek biztosította az újra alkotmányozó feladatainak az ellátását (1926-ig).
6. Leszámolt a népuralmista államformák ideje alatt szerepet vállaló személyekkel, azok térnyerését megnyugtatóan szabályozta.
7. A területi revíziót választotta az ország integritásának biztosítása érdekében, minden külpolitikai reménytelenség ellenére igyekezett azt végre is hajtani.
8. Sem a „vörös”, sem a „barna” szélsőségeknek nem engedett domináns politikai szerepet a kormányzói tisztségének a betöltése alatt, a magyar államiság védelmében.
9. Gazdasági-, társadalmi-, politikai konszolidációt indított el és kormányzói ideje alatt ezt támogatta. Ez a folyamat több helyen is szervesen kapcsolódott a magyar államfejlődés addigi menetéhez.


Amit mindenképpen erős kritika alá kell vetnünk vele kapcsolatban;
1. Két uralkodói restaurációs kísérletet (Egyik sem volt „puccs”! Felejtsük el ezt a marxista-republikánus terminológiát végre!) is meghiúsított, személyes politikai és rövidtávon nem igazolható külpolitikai érvekre hivatkozva, amelyek nem emelkedhettek volna egy ilyen kardinális jelentőségű akció támogatása, végrehajtása fölé. Külön ki kell emelnünk itt, hogy a felkent királyra való lövetés (Budaörs), a rendkívül méltatlan tárgyalási mód, a különböző kicsinyes követelések e tárgyalások során (amelyek sajnos később sem tűntek el, amikor ilyen tárgyalások zajlottak), és a királyi pár üldöztetése, fegyveres megfélemlítése (Tihany), kitoloncolása, illetve átadása egy idegen hatalom számára megengedhetetlen és megbocsáthatatlan tettek voltak a kormányzótól. Mindezek rendkívül méltatlan cselekedetek is voltak, amennyiben az uralkodó – IV. Boldog Károly – életszentségét és jámbor, a polgárháborút mindenképpen kerülő magatartását is figyelembe vesszük.
2. Az 1921-es detronizációs törvény kihirdetése. A törvény a történeti alkotmány szempontjából jogtalan és érvénytelen, hiszen a kormányzó ilyet nem hirdethet ki (mert a felkent királyt helyettesítette, azt a személyt, akit éppen ezzel „trónfosztott”), hatálybalépéséhez pedig a király nem elle6njegyezte azt. (Ez utóbbi általános probléma egyébként minden detronizációs törvénnyel kapcsolatban, amikor törvényes, felkent uralkodó van trónon a „trónfosztás” közben.)
3. Nem tartotta be önkéntes személyes ígéreteit (Schönbrunn 1918, Budapest 1920), amit tett a királynak a trónra való visszasegítése kapcsán.
4. Huszonöt évig elódázta a trón betöltésének a kérdését, csak belpolitikai szempontok miatt. Ezzel a „királynélküli királysággal” nonpluszultra helyzetet teremtett a magyar államiság történetében, amelyre semmilyen különösebb nemzeti indoka nem volt a kormányzónak és politikai körének, annál inkább több (aktuál)politikai. A kormányzónak alkotmányos kötelessége gondoskodni a trón betöltéséről az apostoli királyságunkban. Ezzel az ideiglenes állapottal valamennyire „hozzászoktatta” a magyarokat ahhoz, hogy nincsen szükség felkent királyra Mária Királyságában, csak pusztán egy autoriter államfőre.
5. Dinasztiát akart alapítani, holott ez egy ideiglenes államfői tisztség esetében nem lehetséges és nem is kívánatos. (A Regnum Marianum elve pedig kimondja, hogy az ország élén csak katolikus uralkodó állhat, Horthy pedig eleve református volt, azonkívül kisnemesi származásából kifolyóan nem kellőképpen reprezentált. Sajnos ezért Magyarországon is akadtak olyan arisztokraták, akik államfői tisztségének elismerése mellett is „parvenűnek” tartották, de ami ennél nagyobb baj, hogy Európában nem tudott igazi dinasztikus kapcsolatokat ápolni.)
6. Nem valósította meg a teljes jogfolytonosságot, hiszen a Szentkorona-tan szerint, a Szent Korona országa úgy teljes, hogyha annak feje (caput) is van, ez pedig mindig a felkent király. A területi revízió kérdése elválaszthatatlan lett volna – Szentkorona-tan szerint is – a restauráció kérdésétől.
7. Több eszközzel is megpróbálta ellehetetleníteni, sőt büntetni azokat, akik a trón betöltését tisztázni akarták (legitimisták). Nonszensz módon a „szabad királyválasztókat” támogatta (leginkább Gömbös Gyula), de ilyen választásra sem került sor a negyedszázad alatt.
8. A II. világháború szerencsés és az ország szempontjából biztonságosabb befejezése nem sikerült, az erre irányuló kísérlete sem kellőképpen előkészítve nem volt, sem a tényleges kivitelezés nem volt szerencsés. A kormányzó országlása végén a jogfolytonosság újra megszakadt (német megszállás, nyilas hatalomátvétel), amely mellé az ország teljes – kétszeres (német-nyilas, szovjet-vörös) – kirablása, kivéreztetése is párosult, amellyel gyakorlatilag megismétlődött, sőt valamennyire meg is hatványozódott az 1918-as állapot, amelyből azonban a helyreállítás a mai napig nem sikerült."

forrás: monarchista.blogspot.com/2008/06/pro-s-kontra-140-ve-szletett-horthy.html

PRO ÉS KONTRA - 140 éve született Horthy Miklós kormányzó
2008.06.23.

Egy kerek évfordulóhoz érkeztünk. Éppen 140 esztendeje született Kenderesen vitéz nagybányai Horthy Miklós, régi erdélyi református kisnemesi családban. A Horthy-család 1635 óta tartozott a magyar nemesség soraiba, az kutyabőrt II. Habsburg Ferdinánd királyunk adományozta nekik. A kormányzó élete végéig politikusi példaképének I. Ferenc Józsefet tartotta, dolgozó szobájában festmény ábrázolta a királyt.

Szóban, írásban talán a legtöbbször elhangzó kérdés a magyar monarchisták felé, hogy "mit gondolunk Horthyról?!". Az 140 éves évforduló kiváló alkalom arra, hogy összefoglaljuk, amennyire tellett tőlünk objektíve és természetesen a teljesség igénye nélkül, a pro és a kontra oldalt.


Amit pozitívan értékelünk vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó országlásában;
1. Helyreállította a jogfolytonosságot, ha nem is teljes formájában, amelyet a két törvénytelen népuralmi államforma (népköztársaság, tanácsköztársaság) okozott Magyarországon.
2. Visszaállította a királyság intézményét Magyarországon.
3. Visszaállította a történeti alkotmányunk érvényességét.
4. Visszaállította a Szentkorona-tan érvényességét a magyar közjogi-, államigazgatási gyakorlatban
5. Nemzetgyűlésnek biztosította az újra alkotmányozó feladatainak az ellátását (1926-ig).
6. Leszámolt a népuralmista államformák ideje alatt szerepet vállaló személyekkel, azok térnyerését megnyugtatóan szabályozta.
7. A területi revíziót választotta az ország integritásának biztosítása érdekében, minden külpolitikai reménytelenség ellenére igyekezett azt végre is hajtani.
8. Sem a „vörös”, sem a „barna” szélsőségeknek nem engedett domináns politikai szerepet a kormányzói tisztségének a betöltése alatt, a magyar államiság védelmében.
9. Gazdasági-, társadalmi-, politikai konszolidációt indított el és kormányzói ideje alatt ezt támogatta. Ez a folyamat több helyen is szervesen kapcsolódott a magyar államfejlődés addigi menetéhez.


Amit mindenképpen erős kritika alá kell vetnünk vele kapcsolatban;
1. Két uralkodói restaurációs kísérletet (Egyik sem volt „puccs”! Felejtsük el ezt a marxista-republikánus terminológiát végre!) is meghiúsított, személyes politikai és rövidtávon nem igazolható külpolitikai érvekre hivatkozva, amelyek nem emelkedhettek volna egy ilyen kardinális jelentőségű akció támogatása, végrehajtása fölé. Külön ki kell emelnünk itt, hogy a felkent királyra való lövetés (Budaörs), a rendkívül méltatlan tárgyalási mód, a különböző kicsinyes követelések e tárgyalások során (amelyek sajnos később sem tűntek el, amikor ilyen tárgyalások zajlottak), és a királyi pár üldöztetése, fegyveres megfélemlítése (Tihany), kitoloncolása, illetve átadása egy idegen hatalom számára megengedhetetlen és megbocsáthatatlan tettek voltak a kormányzótól. Mindezek rendkívül méltatlan cselekedetek is voltak, amennyiben az uralkodó – IV. Boldog Károly – életszentségét és jámbor, a polgárháborút mindenképpen kerülő magatartását is figyelembe vesszük.
2. Az 1921-es detronizációs törvény kihirdetése. A törvény a történeti alkotmány szempontjából jogtalan és érvénytelen, hiszen a kormányzó ilyet nem hirdethet ki (mert a felkent királyt helyettesítette, azt a személyt, akit éppen ezzel „trónfosztott”), hatálybalépéséhez pedig a király nem elle6njegyezte azt. (Ez utóbbi általános probléma egyébként minden detronizációs törvénnyel kapcsolatban, amikor törvényes, felkent uralkodó van trónon a „trónfosztás” közben.)
3. Nem tartotta be önkéntes személyes ígéreteit (Schönbrunn 1918, Budapest 1920), amit tett a királynak a trónra való visszasegítése kapcsán.
4. Huszonöt évig elódázta a trón betöltésének a kérdését, csak belpolitikai szempontok miatt. Ezzel a „királynélküli királysággal” nonpluszultra helyzetet teremtett a magyar államiság történetében, amelyre semmilyen különösebb nemzeti indoka nem volt a kormányzónak és politikai körének, annál inkább több (aktuál)politikai. A kormányzónak alkotmányos kötelessége gondoskodni a trón betöltéséről az apostoli királyságunkban. Ezzel az ideiglenes állapottal valamennyire „hozzászoktatta” a magyarokat ahhoz, hogy nincsen szükség felkent királyra Mária Királyságában, csak pusztán egy autoriter államfőre.
5. Dinasztiát akart alapítani, holott ez egy ideiglenes államfői tisztség esetében nem lehetséges és nem is kívánatos. (A Regnum Marianum elve pedig kimondja, hogy az ország élén csak katolikus uralkodó állhat, Horthy pedig eleve református volt, azonkívül kisnemesi származásából kifolyóan nem kellőképpen reprezentált. Sajnos ezért Magyarországon is akadtak olyan arisztokraták, akik államfői tisztségének elismerése mellett is „parvenűnek” tartották, de ami ennél nagyobb baj, hogy Európában nem tudott igazi dinasztikus kapcsolatokat ápolni.)
6. Nem valósította meg a teljes jogfolytonosságot, hiszen a Szentkorona-tan szerint, a Szent Korona országa úgy teljes, hogyha annak feje (caput) is van, ez pedig mindig a felkent király. A területi revízió kérdése elválaszthatatlan lett volna – Szentkorona-tan szerint is – a restauráció kérdésétől.
7. Több eszközzel is megpróbálta ellehetetleníteni, sőt büntetni azokat, akik a trón betöltését tisztázni akarták (legitimisták). Nonszensz módon a „szabad királyválasztókat” támogatta (leginkább Gömbös Gyula), de ilyen választásra sem került sor a negyedszázad alatt.
8. A II. világháború szerencsés és az ország szempontjából biztonságosabb befejezése nem sikerült, az erre irányuló kísérlete sem kellőképpen előkészítve nem volt, sem a tényleges kivitelezés nem volt szerencsés. A kormányzó országlása végén a jogfolytonosság újra megszakadt (német megszállás, nyilas hatalomátvétel), amely mellé az ország teljes – kétszeres (német-nyilas, szovjet-vörös) – kirablása, kivéreztetése is párosult, amellyel gyakorlatilag megismétlődött, sőt valamennyire meg is hatványozódott az 1918-as állapot, amelyből azonban a helyreállítás a mai napig nem sikerült."

forrás: monarchista.blogspot.com/2008/06/pro-s-kontra-140-ve-szletett-horthy.html

PRO ÉS KONTRA - 140 éve született Horthy Miklós kormányzó
2008.06.23.

Egy kerek évfordulóhoz érkeztünk. Éppen 140 esztendeje született Kenderesen vitéz nagybányai Horthy Miklós, régi erdélyi református kisnemesi családban. A Horthy-család 1635 óta tartozott a magyar nemesség soraiba, az kutyabőrt II. Habsburg Ferdinánd királyunk adományozta nekik. A kormányzó élete végéig politikusi példaképének I. Ferenc Józsefet tartotta, dolgozó szobájában festmény ábrázolta a királyt.

Szóban, írásban talán a legtöbbször elhangzó kérdés a magyar monarchisták felé, hogy "mit gondolunk Horthyról?!". Az 140 éves évforduló kiváló alkalom arra, hogy összefoglaljuk, amennyire tellett tőlünk objektíve és természetesen a teljesség igénye nélkül, a pro és a kontra oldalt.


Amit pozitívan értékelünk vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó országlásában;
1. Helyreállította a jogfolytonosságot, ha nem is teljes formájában, amelyet a két törvénytelen népuralmi államforma (népköztársaság, tanácsköztársaság) okozott Magyarországon.
2. Visszaállította a királyság intézményét Magyarországon.
3. Visszaállította a történeti alkotmányunk érvényességét.
4. Visszaállította a Szentkorona-tan érvényességét a magyar közjogi-, államigazgatási gyakorlatban
5. Nemzetgyűlésnek biztosította az újra alkotmányozó feladatainak az ellátását (1926-ig).
6. Leszámolt a népuralmista államformák ideje alatt szerepet vállaló személyekkel, azok térnyerését megnyugtatóan szabályozta.
7. A területi revíziót választotta az ország integritásának biztosítása érdekében, minden külpolitikai reménytelenség ellenére igyekezett azt végre is hajtani.
8. Sem a „vörös”, sem a „barna” szélsőségeknek nem engedett domináns politikai szerepet a kormányzói tisztségének a betöltése alatt, a magyar államiság védelmében.
9. Gazdasági-, társadalmi-, politikai konszolidációt indított el és kormányzói ideje alatt ezt támogatta. Ez a folyamat több helyen is szervesen kapcsolódott a magyar államfejlődés addigi menetéhez.


Amit mindenképpen erős kritika alá kell vetnünk vele kapcsolatban;
1. Két uralkodói restaurációs kísérletet (Egyik sem volt „puccs”! Felejtsük el ezt a marxista-republikánus terminológiát végre!) is meghiúsított, személyes politikai és rövidtávon nem igazolható külpolitikai érvekre hivatkozva, amelyek nem emelkedhettek volna egy ilyen kardinális jelentőségű akció támogatása, végrehajtása fölé. Külön ki kell emelnünk itt, hogy a felkent királyra való lövetés (Budaörs), a rendkívül méltatlan tárgyalási mód, a különböző kicsinyes követelések e tárgyalások során (amelyek sajnos később sem tűntek el, amikor ilyen tárgyalások zajlottak), és a királyi pár üldöztetése, fegyveres megfélemlítése (Tihany), kitoloncolása, illetve átadása egy idegen hatalom számára megengedhetetlen és megbocsáthatatlan tettek voltak a kormányzótól. Mindezek rendkívül méltatlan cselekedetek is voltak, amennyiben az uralkodó – IV. Boldog Károly – életszentségét és jámbor, a polgárháborút mindenképpen kerülő magatartását is figyelembe vesszük.
2. Az 1921-es detronizációs törvény kihirdetése. A törvény a történeti alkotmány szempontjából jogtalan és érvénytelen, hiszen a kormányzó ilyet nem hirdethet ki (mert a felkent királyt helyettesítette, azt a személyt, akit éppen ezzel „trónfosztott”), hatálybalépéséhez pedig a király nem elle6njegyezte azt. (Ez utóbbi általános probléma egyébként minden detronizációs törvénnyel kapcsolatban, amikor törvényes, felkent uralkodó van trónon a „trónfosztás” közben.)
3. Nem tartotta be önkéntes személyes ígéreteit (Schönbrunn 1918, Budapest 1920), amit tett a királynak a trónra való visszasegítése kapcsán.
4. Huszonöt évig elódázta a trón betöltésének a kérdését, csak belpolitikai szempontok miatt. Ezzel a „királynélküli királysággal” nonpluszultra helyzetet teremtett a magyar államiság történetében, amelyre semmilyen különösebb nemzeti indoka nem volt a kormányzónak és politikai körének, annál inkább több (aktuál)politikai. A kormányzónak alkotmányos kötelessége gondoskodni a trón betöltéséről az apostoli királyságunkban. Ezzel az ideiglenes állapottal valamennyire „hozzászoktatta” a magyarokat ahhoz, hogy nincsen szükség felkent királyra Mária Királyságában, csak pusztán egy autoriter államfőre.
5. Dinasztiát akart alapítani, holott ez egy ideiglenes államfői tisztség esetében nem lehetséges és nem is kívánatos. (A Regnum Marianum elve pedig kimondja, hogy az ország élén csak katolikus uralkodó állhat, Horthy pedig eleve református volt, azonkívül kisnemesi származásából kifolyóan nem kellőképpen reprezentált. Sajnos ezért Magyarországon is akadtak olyan arisztokraták, akik államfői tisztségének elismerése mellett is „parvenűnek” tartották, de ami ennél nagyobb baj, hogy Európában nem tudott igazi dinasztikus kapcsolatokat ápolni.)
6. Nem valósította meg a teljes jogfolytonosságot, hiszen a Szentkorona-tan szerint, a Szent Korona országa úgy teljes, hogyha annak feje (caput) is van, ez pedig mindig a felkent király. A területi revízió kérdése elválaszthatatlan lett volna – Szentkorona-tan szerint is – a restauráció kérdésétől.
7. Több eszközzel is megpróbálta ellehetetleníteni, sőt büntetni azokat, akik a trón betöltését tisztázni akarták (legitimisták). Nonszensz módon a „szabad királyválasztókat” támogatta (leginkább Gömbös Gyula), de ilyen választásra sem került sor a negyedszázad alatt.
8. A II. világháború szerencsés és az ország szempontjából biztonságosabb befejezése nem sikerült, az erre irányuló kísérlete sem kellőképpen előkészítve nem volt, sem a tényleges kivitelezés nem volt szerencsés. A kormányzó országlása végén a jogfolytonosság újra megszakadt (német megszállás, nyilas hatalomátvétel), amely mellé az ország teljes – kétszeres (német-nyilas, szovjet-vörös) – kirablása, kivéreztetése is párosult, amellyel gyakorlatilag megismétlődött, sőt valamennyire meg is hatványozódott az 1918-as állapot, amelyből azonban a helyreállítás a mai napig nem sikerült."

forrás: monarchista.blogspot.com/2008/06/pro-s-kontra-140-ve-szletett-horthy.html

PRO ÉS KONTRA - 140 éve született Horthy Miklós kormányzó
2008.06.23.

Egy kerek évfordulóhoz érkeztünk. Éppen 140 esztendeje született Kenderesen vitéz nagybányai Horthy Miklós, régi erdélyi református kisnemesi családban. A Horthy-család 1635 óta tartozott a magyar nemesség soraiba, az kutyabőrt II. Habsburg Ferdinánd királyunk adományozta nekik. A kormányzó élete végéig politikusi példaképének I. Ferenc Józsefet tartotta, dolgozó szobájában festmény ábrázolta a királyt.

Szóban, írásban talán a legtöbbször elhangzó kérdés a magyar monarchisták felé, hogy "mit gondolunk Horthyról?!". Az 140 éves évforduló kiváló alkalom arra, hogy összefoglaljuk, amennyire tellett tőlünk objektíve és természetesen a teljesség igénye nélkül, a pro és a kontra oldalt.


Amit pozitívan értékelünk vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó országlásában;
1. Helyreállította a jogfolytonosságot, ha nem is teljes formájában, amelyet a két törvénytelen népuralmi államforma (népköztársaság, tanácsköztársaság) okozott Magyarországon.
2. Visszaállította a királyság intézményét Magyarországon.
3. Visszaállította a történeti alkotmányunk érvényességét.
4. Visszaállította a Szentkorona-tan érvényességét a magyar közjogi-, államigazgatási gyakorlatban
5. Nemzetgyűlésnek biztosította az újra alkotmányozó feladatainak az ellátását (1926-ig).
6. Leszámolt a népuralmista államformák ideje alatt szerepet vállaló személyekkel, azok térnyerését megnyugtatóan szabályozta.
7. A területi revíziót választotta az ország integritásának biztosítása érdekében, minden külpolitikai reménytelenség ellenére igyekezett azt végre is hajtani.
8. Sem a „vörös”, sem a „barna” szélsőségeknek nem engedett domináns politikai szerepet a kormányzói tisztségének a betöltése alatt, a magyar államiság védelmében.
9. Gazdasági-, társadalmi-, politikai konszolidációt indított el és kormányzói ideje alatt ezt támogatta. Ez a folyamat több helyen is szervesen kapcsolódott a magyar államfejlődés addigi menetéhez.


Amit mindenképpen erős kritika alá kell vetnünk vele kapcsolatban;
1. Két uralkodói restaurációs kísérletet (Egyik sem volt „puccs”! Felejtsük el ezt a marxista-republikánus terminológiát végre!) is meghiúsított, személyes politikai és rövidtávon nem igazolható külpolitikai érvekre hivatkozva, amelyek nem emelkedhettek volna egy ilyen kardinális jelentőségű akció támogatása, végrehajtása fölé. Külön ki kell emelnünk itt, hogy a felkent királyra való lövetés (Budaörs), a rendkívül méltatlan tárgyalási mód, a különböző kicsinyes követelések e tárgyalások során (amelyek sajnos később sem tűntek el, amikor ilyen tárgyalások zajlottak), és a királyi pár üldöztetése, fegyveres megfélemlítése (Tihany), kitoloncolása, illetve átadása egy idegen hatalom számára megengedhetetlen és megbocsáthatatlan tettek voltak a kormányzótól. Mindezek rendkívül méltatlan cselekedetek is voltak, amennyiben az uralkodó – IV. Boldog Károly – életszentségét és jámbor, a polgárháborút mindenképpen kerülő magatartását is figyelembe vesszük.
2. Az 1921-es detronizációs törvény kihirdetése. A törvény a történeti alkotmány szempontjából jogtalan és érvénytelen, hiszen a kormányzó ilyet nem hirdethet ki (mert a felkent királyt helyettesítette, azt a személyt, akit éppen ezzel „trónfosztott”), hatálybalépéséhez pedig a király nem elle6njegyezte azt. (Ez utóbbi általános probléma egyébként minden detronizációs törvénnyel kapcsolatban, amikor törvényes, felkent uralkodó van trónon a „trónfosztás” közben.)
3. Nem tartotta be önkéntes személyes ígéreteit (Schönbrunn 1918, Budapest 1920), amit tett a királynak a trónra való visszasegítése kapcsán.
4. Huszonöt évig elódázta a trón betöltésének a kérdését, csak belpolitikai szempontok miatt. Ezzel a „királynélküli királysággal” nonpluszultra helyzetet teremtett a magyar államiság történetében, amelyre semmilyen különösebb nemzeti indoka nem volt a kormányzónak és politikai körének, annál inkább több (aktuál)politikai. A kormányzónak alkotmányos kötelessége gondoskodni a trón betöltéséről az apostoli királyságunkban. Ezzel az ideiglenes állapottal valamennyire „hozzászoktatta” a magyarokat ahhoz, hogy nincsen szükség felkent királyra Mária Királyságában, csak pusztán egy autoriter államfőre.
5. Dinasztiát akart alapítani, holott ez egy ideiglenes államfői tisztség esetében nem lehetséges és nem is kívánatos. (A Regnum Marianum elve pedig kimondja, hogy az ország élén csak katolikus uralkodó állhat, Horthy pedig eleve református volt, azonkívül kisnemesi származásából kifolyóan nem kellőképpen reprezentált. Sajnos ezért Magyarországon is akadtak olyan arisztokraták, akik államfői tisztségének elismerése mellett is „parvenűnek” tartották, de ami ennél nagyobb baj, hogy Európában nem tudott igazi dinasztikus kapcsolatokat ápolni.)
6. Nem valósította meg a teljes jogfolytonosságot, hiszen a Szentkorona-tan szerint, a Szent Korona országa úgy teljes, hogyha annak feje (caput) is van, ez pedig mindig a felkent király. A területi revízió kérdése elválaszthatatlan lett volna – Szentkorona-tan szerint is – a restauráció kérdésétől.
7. Több eszközzel is megpróbálta ellehetetleníteni, sőt büntetni azokat, akik a trón betöltését tisztázni akarták (legitimisták). Nonszensz módon a „szabad királyválasztókat” támogatta (leginkább Gömbös Gyula), de ilyen választásra sem került sor a negyedszázad alatt.
8. A II. világháború szerencsés és az ország szempontjából biztonságosabb befejezése nem sikerült, az erre irányuló kísérlete sem kellőképpen előkészítve nem volt, sem a tényleges kivitelezés nem volt szerencsés. A kormányzó országlása végén a jogfolytonosság újra megszakadt (német megszállás, nyilas hatalomátvétel), amely mellé az ország teljes – kétszeres (német-nyilas, szovjet-vörös) – kirablása, kivéreztetése is párosult, amellyel gyakorlatilag megismétlődött, sőt valamennyire meg is hatványozódott az 1918-as állapot, amelyből azonban a helyreállítás a mai napig nem sikerült."

forrás: monarchista.blogspot.com/2008/06/pro-s-kontra-140-ve-szletett-horthy.html

HORTHY MIKLÓS 1944. OKTÓBER 15-I KIÁLTVÁNYA A MAGYAR NEMZETHEZ(1)


Amióta a nemzet akarata az ország élére állított, a magyar külpolitika legfontosabb célkitûzése volt a trianoni békeszerzõdés igazságtalanságainak legalább részbeni megszüntetése a békés úton elérni kívánt revízió által. A Népszövetség mûködéséhez fûzött remények ezen a téren nem valósultak meg.

Az újabb világkrízis beálltakor sem idegen területek megszerzésének vágya vezette Magyarországot. A Csehszlovák Köztársasággal szemben sem voltak támadó szándékai, és nem háború útján kívánta a tõle elõzõleg elvett területek egy részét visszaszerezni. A bácskai területre is csak az akkori jugoszláv kormányzat bekövetkezett összeomlása után vonultunk be saját véreink védelmére. A Románia részérõl tõlünk 1918-ban elvett területekre nézve is az általa a tengelyhatalmaktól kért békés döntést fogadtuk el.

Magyarország a szövetséges államok elleni háborúban a geográfiai helyzetünk következtében reánk nehezedõ német nyomás folytán sodródott bele, de ennek kertében sem voltak hatalmi céljaink, és senkitõl sem akartunk elvenni egy négyzetméternyi területet sem.

Ma már minden józanul gondolkodó elõtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. A hazájuk sorsáért felelõs kormányzatok le kell hogy vonják ennek következményeit, mert amint azt a nagy német államférfi, Bismarck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségi hûség oltárán. Történelmi felelõsségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkûséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye elõtt megbecsülését.

Szomorúan kell megállapítanom, hogy a Német Birodalom a szövetségi hûséget a maga részérõl velünk szemben már régen megszegte. Már hosszabb idõ óta a magyar haderõnek egyre újabb és újabb részeit kívánságom és akaratom ellenére az ország határain túl vetette harcba. Ez év március havában pedig a Német Birodalom vezére, éppen a magyar haderõ visszahozatalára irányuló sürgetéseim folytán, tárgyalásra hívott meg Klessheimbe, és ott közölte velem, hogy Magyarországot német csapatok szállják meg, és tiltakozásom dacára ezt foganatosította azalatt, míg engem odakint visszatartottak. Egyidejûleg az országba benyomult a német politikai rendõrség is, és letartóztatott számos magyar állampolgárt(2), közöttük a törvényhozó testület több tagját, valamint akkori kormányom belügyminiszterét(3), és a miniszterelnök(4) is csupán úgy tudta a letartóztatást elkerülni, hogy egy semleges követségre menekült.

A Német Birodalom vezérétõl kapott arra a határozott ígéretre, hogy ha olyan kormányt nevezek ki, amely a németek bizalmát bírja, megszünteti a magyar szuverenitást ért sérelmeket és korlátozásokat, kineveztem a Sztójay-kormányt. A németek azonban nem tartották meg ígéretüket. A német megszállás védelme alatt a Gestapo az általa e téren másutt is követett módszerek alkalmazásával kezébe vette a zsidókérdésnek az emberiesség követelményeivel ellenkezõ, ismert módon való intézését. Amidõn a háború az ország határához közeledett, sõt azt át is lépte, ismételten megfelelõ segítséget ígértek a németek, de ezt az ígéretüket sem tartották meg az ígért módon és mértékben. Az ország területét visszavonulásaik alkalmával fosztogatások és rombolások színterévé tették.

A szövetségi hûséggel ellenkezõ mindezen cselekményeiket azzal a nyílt kihívással tetézték, hogy a budapesti hadtestparancsnokot, Bakay Szilárd altábornagyot a belsõ rend fenntartása érdekében tett intézkedései közben a német Gestapo ügynökei egy ködös októberi reggelen, a rossz látási viszonyok felhasználásával, lakása elõtt autójából kiszállásakor orvul megtámadva, elhurcolták. Ezt követõen német repülõgépekrõl a mai kormányzat ellen lázító röpcédulákat dobáltak. Megbízható értesüléseket kaptam arra nézve, hogy német politikai színezetû csapatok erõszakos felfordulás útján az általam idõközben kinevezett törvényes magyar kormány megbuktatásával saját emberüket szándékoztak uralomra segíteni, miközben az ország területét a Német Birodalom utóvédharcainak színterévé kívánták tenni.

Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megõrzöm a volt szövetségessel szemben is, midõn az a kilátásba helyezett megfelelõ katonai segítség helyett a magyar nemzetet legnagyobb kincsétõl, szabadságától, függetlenségétõl akarja végleg megfosztani. Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselõjével, hogy eddigi ellenfeleinkkel elõzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden elleségeskedést beszüntetek. Bízva igazságérzetükben, velük egyetértésben kívánom a nemzet jövõ életének folytonosságát és békés céljainak megvalósítását biztosítani.

A honvédség elöljáróit megfelelõen utasítottam, ezért a csapatok esküjükhöz híven, egyidejûleg kibocsátott hadparancsom értelmében az általam kinevezett parancsnokoknak kötelesek engedelmeskedni.

Minden becsületesen gondolkodó magyar embert pedig felhívok, hogy kövessen a magyarság megmentésének áldozatos útján.


--------------------------------------------------------------------------------

(1)A Magyar Távirati Iroda 1994. október 15-én kiadott napi jelentésében megjelent szöveg.
(2)Többek között: Bajcsy-Zsilinszki Endre, gróf Sigray Antal, gróf Szapári László, gróf Apponyi György, Gratz Gusztáv, Rassay Károly, Laki Dezsõ képvislelõket; Nagy Ferenc kisgazda vezetõt, Peyer Károly, Buchinger Manó, Mónus Illés és Malasits Géza szociáldemokrata politikusokat; Parragi György és Szvatkó Pál újságírókat; valamint Aschner Lipót, Chorin Frenc, Goldberger Leó zsidó nagytõkéseket.

(3)Keresztes-Fischer Ferenc

(4)Kállay Miklós

"A zsidótörvények:
Numerus clausus

Numerus clausus. Mit is jelent ez a két világháború közti magyar történelemben a magyarságot ért trianoni tragédián, és a meglóduló gazdaság folyamatain messze túl emlegetett, a hivatalos történelemtudományban egyértelműen pejoratív fogalom? Latin nyelvből magyarra fordítva a jelentése "zárt szám". De mit is takart a mindennapi életben ez a kifejezés? Az alábbiakban ezt a kérdést fogom megvilágítani az előzmények tükrében.

A Deák Ferenc neve által fémjelzett osztrák-magyar kiegyezés idejétől a frissen alakult dualista állam a galíciai zsidók tömeges bevándorlásának úticélja lett. Az Oroszországban és Lengyelországban a keresztényi elvekkel teljes ellentmondásban álló, a Krisztus előtti idők barbár Ázsiájának erkölcsi nihilizmusát tükröző, rasszista alapú értékrend és az abban gyökerező, kirekesztő és gátlástalanul nyerészkedő magatartásformák mindenütt felszították az antiszemitizmus tüzét, és a zsidóság ellen fordították az őket jóhiszeműen befogadó gazdanép haragját. A helyenként állami szintre emelt, zsidóellenes intézkedések a befogadó ország földjéhez és a gazdanéphez nem kötődő zsidóságot újabb vándorlásokra késztették. Mivel a magyar nép legendásan jóindulatú és vendégszerető hírében állott, s mert a Dr. Istóczy Győző által 1882. június 9-én beterjesztett bevándorlási törvényt a parlament nem szavazta meg, minden feltétel adott volt a galíciai zsidóság számára egy új honfoglaláshoz.

A zsidóság saját számarányait sokszorosan meghaladó mértékben volt jelen a magyar felsőoktatásban, egyre inkább kiszorítva a tanulni vágyó magyar fiatalokat az egyetemi helyekről. Ennek az évtizedek óta tartó folyamatnak szembeszökő jegyei voltak: egyre inkább zsidókkal teltek meg a különböző értelmiségi pályák, főként az orvosi és jogi területeken. Budapesten például az orvosoknak háromnegyede zsidó származású volt. Erős érdekcsoportjaik nem engedtek másnak szakmai előbbrejutást és érvényesülést, csak a népükbe tartozóknak. Jellemző példa erre a Ritoók Zsigmond, a MONE (Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete) elnökének alábbi kijelentése:

"Remélhető-e, hogy a fajmagyarság vezetése alatt maradjon ez az ország, ha orvosai 2/3-ában, egyetemi intézeteink orvosi segédszemélyzete 80%-ban, budapesti kórházainké 90-95%-ban zsidó?"

Tovább növelte a magyarság elégedetlenségét az, hogy a zsidó tanárok gyakran nyíltan vagy alig titkoltan előnyhöz juttatták fajbéli társaikat a többségi nemzet fiaihoz képest. A hagyományosan kontraszelektált zsidó magatartásformák oly mértékben felszították a gazdanép haragját, hogy az több egyetemen is antiszemita kilengésekhez vezetett. A magyarság rovására terjeszkedő, azt az összefogás protekcionista elveivel minduntalan háttérbe kényszerítő zsidó tevékenység furcsa anomáliákhoz vezetett: Csonka-Magyarország, a háborúban messze legnagyobb veszteségeket elszenvedett agrárország a világon első helyen állt a lakosság számarányához mérten az ügyvédek és orvosok számában! A zsidóság, látva saját értelmiségen belüli elszaporodását, egyre nyíltabban hangoztatta a gój társadalommal szembeni felsőbbrendűségét, és nélkülözhetetlenségét, egyre inkább felingerelve és maga ellen fordítva az addig csendes, békésen tűrő, a gátlástalan kivételezés felett szemet hunyó többséget. Szekfű Gyula, korának méltatlanul, felemelt, zsidó származású írója a Három nemzedék című, 1920-ban megjelentetett művében már egyenesen így fogalmaz:

,,A kapitalizmus hirtelen fellendüléséhez, az indusztrializmus és pénzüzlet szédületes kifejlődéséhez a zsidóság szolgáltatta az agyvelőt és embert"; valamint, hogy az ország kulturális haladása ,,alapjában véve nem volt egyéb, mint az értelmiségi pályáknak a zsidósággal való átitatása". A kapitalizmus és a zsidóság ,,szövetségének" Szekfű szerint az a ,,legújabb történetünkre fontos tény" képezi az alapját, hogy ,,az új kapitalizmusban a magyarság nemcsak tőkével nem, de vezető szellemmel, ipari és kereskedelmi üzembeli munkával sem vett részt".

Az egyre kihívóbb, egyre magyarellenesebb, azt becsmérlő zsidó kérkedés megtette a magáét. A parlament 1920 szeptember 22-én 55 igen és 7 nem szavazattal megszavazta a XXV. törvénycikket, "A tudományegyetemre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról." Egy évvel a törvény hatálybalépését követően a Keresztény Nemzeti Egységpárt programnyilatkozata az alábbaiakban fogalmazta meg az elérni kívánt célkitűzéseket:

"Miután a legfőbb baj abból származott, hogy a magyar állam legfőbb iskoláján, az egyetemen a keresztény tanuló ifjúság egészen háttérbe szorult, s a kis számú zsidóság már teljesen lefoglalta az ügyvédi, orvosi, mérnöki, építészi stb. pályát, s így a munkásság parancsolója, a hivatalok vezetője, a legjobban jövedelmező állások birtokosa mindenütt a zsidóság lett, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja Haller István kultuszminiszter segítségével keresztülvitte egy olyan törvény megalkotását, amelynek értelmében az egyetemeken csak annyi lehet a zsidó tanuló, amennyi a zsidóságnak a száma az ország egész lakosságához viszonyítva... Így lehet elérni, hogy idővel a magyar nép vezetése megint saját fiaiból kikerült intelligens emberek kezébe fog kerülni és nem fog fölöttünk ítéletet zsidó mondani, betegségben zsidó gyógyítani, perben zsidó védeni, a házunkat zsidó építeni, kereskedésünkben, bankunkban zsidó tulajdonos ülni. Ez a tettek keresztény politikája."

Az új jogszabály leglényegesebb, és egyben legtöbbet vitatott eleme kimondta:

"Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől e felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét."

A törvény szövege, de még csak indoklása sem említi meg név szerint a zsidóságot, a mai hivatalos történelemírás által sugalmazottal szemben. Miért is hívják hát e törvényt mégis többen az első zsidótörvénynek? A törvény ugyanis - dacára a többségi magyar társadalom kárára elkövetett gátlástalan eszközökkel folytatott zsidó előretörésnek - nem diszkriminál, ellentétben a mai kor hatalom által fizetett politológusainak, történészeinek állításával.

A törvény célja egyértelmű - egyértelműen dicséretes és magasztos: meg kell teremteni a Magyarországon élő összes nép együttes felemelkedésének esélyeit, a felsőfokú tanintézetekben történő taníttatásuk által. Az első zsidótörvényként a köztudatba dobott jogszabály népek számarányaira vonatkozó kitételeit 1928-ban, Bethlen István miniszterelnöksége idején törölték. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy minden törvény annyit ér, amennyit végre is hajtanak belőle, így hát fennállásának nyolc éve alatt ez a törvény sem tudta eredeti célját maradéktalanul teljesíteni: a zsidóság hazai számarányainak többszörösével képviseltette magát továbbra is az orvosi, jogi és mérnöki területeken. A magyarság kiszorítása ezen a területen gyengült ugyan, de korántsem szűnt meg, sőt a zsidóság számaránya a teljes magyar felsőoktatásban a törvény 1920-as hatálybalépését követően, a különböző adminisztratív csalások ellenére is 1921-re jelentős emelkedést mutatott.

Min bukott meg a törvényalkotók jó szándéka? Nem máson, mint ismét csak a hagyományos zsidó összefogáson: zsidó tanárok biztatták fajtársaikat a színleg történő kikeresztelkedésre, minden cselre és ármányra, mely a törvény kikerüléséhez vezethetett. A zsidó tanárok másik, az előbbinél jóval nagyobb része még kihívóbban viselkedett: a törvényes rendért és az ország haladásáért felelős Magyar Parlament által megalkotott törvényt egyszerűen nem hajtotta végre, illetve annak teljesülését minden létező eszközzel szabotálta. A többségi magyar hatalom túlzott türelmére és toleranciájára jellemző, hogy ezeknek a törvénysértő cselekedeteknek az elkövetőit egyetlenegy esetben sem vonták felelősségre! Csoda-e hát ezek után, hogy minden maradt a régiben, és 1928, a törvény részleges hatályon kívül helyezése után ismét a gátlástalan összefogáson alapuló zsidó térnyerésé lett a főszerep?

Az események csak egyre inkább súlyosbodtak. A Kohn Béla és társai által a háborúban elárult, a trianoni békediktátum következtében szétszakított testű, megtiport ország ideális terepet nyújtott egy látványos zsidó előretöréshez. Az egymást faji-vallási alapon, a tehetség és a rátermettség figyelmen kívül hagyásával előnyhöz juttató zsidó protekcionizmus újra és újra elégedetlenséget szült az ország területi és gazdasági veszteségeivel egyre feleslegesebbé váló magyar értelmiség soraiban. Tovább súlyosbította a helyzetet az, hogy a minket körülvevő, háborúban győztes, ekkoriban alakuló, mesterségesen összeeszkábált államalakulatok szinte mindegyikében tervszerű magyarüldözés folyt. Ennek gyakorlati erőre emelt eszközei voltak az állami szinten végrehajtott, csupán a magyar lakosságot ért jogfosztások, a szélsőséges erők által szított sorozatos magyarellenes pogromok.

Az elszakított országrészekben élő értelmiség jelentős hányada az őket ért üldöztetés és hátrányos megkülönböztetés elől az Anyaországba menekült, tovább emelve az értelmiségi pályákon dolgozók nemzetközi összehasonlításban amúgy is nagyon magas számát. Az értelmiségi pályák túlzsúfoltsága - melyet komoly részben a gójokat kirekesztő zsidó előretörésnek tudhatunk be - sürgetőleg hatott a hatalomra, mely ismét engedte a különlegességét és faji felsőbbrendűségét nyíltan és arcátlanul világgá rikoltó zsidó elit számára a minden eszközzel történő hódítást. Az eltúlzott türelem és tolerancia politikája 1938-ra már olyan válsághelyzetet és elégedetlenséget idézett elő, melyet csak egy újabb, immár a 18 évvel előbb hozott törvénnyel szemben pontosan meghatározó, és az abban foglaltakat maradéktalanul teljesítő jogszabállyal lehetett enyhíteni. Így fogadta el a parlament 1938. május 29-én a XV. törvénycikket a "Társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának biztosításáról", mely elődjével szemben kevésbé volt szégyenlősen megfogalmazva, és konkrétan megnevezte a célját, a magyar értelmiség zsidók általi kiszorításának megakadályozásában:

"A kormányzat úgy érezte, hogy ezekre az intézkedésekre a társadalom békéjének és a gazdasági rend megóvásának érdekében feltétlenül szükség van. Szükség van főként a nemcsak területében, népességében, de gazdasági lehetőségeiben is megcsonkított ország nem zsidó fiatal értelmiségének jogos elhelyezkedési és kereseti igényeinek méltányos kielégítése szempontjából, de abból a szempontból is, hogy a legutóbbi évtizedek közismert birtokpolitikai intézkedései következtében megszaporodott és új erőhöz jutott földmíves rétegek erre hivatott gyermekei a helyes és az egészséges társadalmi emelkedés követelményeinek megfelelően jussanak be az ország szellemi, kulturális és gazdasági életfolyamatait ellátó és irányító értelmiségi foglalkozások keretei közé. E szempontok figyelmen kívül hagyása és a kellő intézkedések elmulasztása beláthatatlan zavarokat és komplikációkat idézne elő az ország gazdasági és társadalmi életében és hátrányosan befolyásolná a békés nemzeti evolúció folyamatát."

Fel kell tennünk a kérdést: bűn, vagy hiba volt-e az, hogy a magyar vezetők meg merték nevezni a zsidóságot a törvényben? Milyen más megoldások kínálkoztak számukra a magyarság helyzetének e téren történő jobbítására, az értelmiségen belül betöltött szerepének számarányához mért emelésére? Teljesen nyilvánvaló, hogy erre a törvényre szükség volt. A Talmud farkasainak vonítása a magyarországi értelmiségen belül hangosabb volt, mint a többségi magyarság halk szava. Meddig kellett volna még eltűrni a faji alapon történő kivételezést, mellyel a zsidók évezredek óta egymást segítették a többségi nemzetek rovására? Meddig kellett volna eltűrni a magyar értelmiség tisztességtelen eszközökkel, tisztességtelen célok érdekében történő kiszorítását? Meddig kellett volna még eltűrni a szekfűgyulák zsidó diadalénekét az elsorvasztott és tulajdon hazájában kirekesztett magyar értelmiség hamvai felett? Eddig sem, nemhogy tovább!

Vajon miért nem jut a numerus clausus kifejezés eszébe olyankor annak a sok zsidó származású, SZDSZ-es politikusnak, akik manapság a cigányok alanyi jogon történő parlamenti képviseletéért lobbyznak? Hiszen a numerus clausus törvény is a hazai népcsoportok alanyi jogú, számarányuknak megfelelő képviseletére szavazott! Az mitől más? Azért, mert annak nem a zsidó, hanem ismét a többségi magyar a vesztese? Úgy tűnik, igen. Ez lenne a zsidó igazság? Ez lenne a zsidó erkölcs? Semmi sem fáj, semmi sem baj, egészen addig, míg a zsidóknak nem származik hátránya abból? A válasz egyértelműen igen. Ez az IGEN segít megvilágítani a hagyományos zsidó neveltetés és világszemlélet torz voltát: a zsidó magát soha nem azzal a mércével méri, mint az őt körülvevő gój világot; amit neki lehet, az másnak már tilos, sőt elítélendő! De ez még mind nem elég: a gój szájából kell hallania a gój tetteket elítélő nyilatkozatot és az elhatárolódást, mert csak akkor lesz elégedett.

Ezzel a kicsinyes, a külvilágot kirekesztő előbbrejutáson alapuló, az igaztalanság kizsarolt morzsáiból táplálkozó magatartásformával indult világhódító útjára ez a faj.

Politikai Üldözött"

"zsidók évezredek óta egymást segítették", lol
aztán a magyarok miért nem segitették egymást? Mohácsnál befellegzett...
Ez az ország egy baki a világtörténelemben

sok boldgásgot hozott nekünk az a kéz, amivel ezt a H betűt írták...

Azért csókolja a fenséges asszony kezeit, mert szokás volt a címzett feleségét is köszönteni a levél végén. "Csók a családnak" - kb ma így írnánk.

Horthy Miklósról mindig Hofi Géza örök érvényű megjegyzése jut eszembe, bár nem szívesen írom egy lapra a két nevet.
"1500 ember vett részt Horthy újra temetésén, de hányan lettek volna ha nem maradnak ott a Don kanyarban.

seenow: "az ő kormánya rángatta bele az országot a II. világháborúba, az ő kormányzósága alatt deportáltak majd' 600ezer magyar zsidót, valamint még a kiugrást is elszúrta önző családi érdekei miatt..."
--- biztos vagyok benne, hogy a rendszerváltozás előtt érettségiztél (ha egyáltalán érettségiztél). Szerencsére a mai fiatalok már jobban képben vannak, mint te. 600ezer zsidó? Meg tudnád jelölni nekem a forrást?

Elnezest, ha esetleg itt untatnek valakit is, raadasnak ekezetek nelkul. De nem birtam tovabb szo nelkul turni nehany fentebb olvasott kommentet. Eskuszom az en hibam a dolog....

Csaladom egy resze a fennt emlitett kisnemes regnalasa alatt megjarta auschwitzot, es munkaszolgalatoskent Erdelyt, mig a masik resze "igaz magyarkent" a frontot..... Ilyen kettos az en csaladom....

A zsidonak magyar, a magyarnak zsido vagyok en....

Ilyen kettos letet kivanok en minden szamokon vitatkozo agyhugykoves, a tortenelmet es a szamokat relativizalo, raadasnak azon meg vitatkozo emberallatnak.

Ha a nemzet egy csalad, (jo nagy) csak kepzeld el kicsiben hogy szukebb csaladodnak 10, 20, 30, vagy akarhany szazalekat pakolnak marhavagonra, fustolnek el, hajtanak el rabszolganak (termeszetesen a gulagot is beleertve) nyilas, nemet, orosz, avos vagy banja a rosseb mar hogy ki is, akkor melyik szam fajna kevesbe is neked....

mintha azon vitatkoznal, hogy 1, 2, 3, ujjad levagasa fajna e jobban....

Humanista, hungarista, liberalis, kommunista, melymagyar meg balkanyar a szar meg mar a nyakunkat nyaldossa es mind benne ulunk....
Elhetetlenne valik a vilag koldoke (akinek ugy tetszik a godor alja) mert nehanyan nekialltak pancsolni benne...
Az aki otthon lehet nem ertekeli... sot van pofaja a medence szelerol latvanyosan beleronditani...

Egymas hatsojaban masirozni, vagy tarka magyarkent vonulni... inkabb csodaljuk a nagy H betut....

DE mikor lesz vegre mar egy nem hozza merheto politikusunk is...?

A valasz: talan soah......

Egy senki kozuletek

ui.: Pancsoljunk hat csak tovabb, es igen ebben a medenceben mindenki arca szeplos....

Nyílván nem lehet senkit beskatulyázni, hogy fekete-e vagy fehér. Ami tény, Horthy egy megcsonkolt, padlón lévő, nyersanyagforrásitól elzárt, itt-ott középkori viszonyok között élő országból a 30-as évekre Európa egyik legerősebb gazdaságával rendelkező országot csinált.Elég talán annyi, hogy a pengő az akkor Európa 3.-ik legerősebb valutája volt.Valaki itt fentebb írta, hogy magánhadserege volt.Ez hülyeség.A Nemzeti Hadsereg Szegeden alakult meg, és a nagyhatalmak képviselőivel egyet értve Horthyt kérték fel a vezetésére.Ugyanis az Antant hatalmaknak egy politikailag stabil Magyarország volt az érdekük.A továbbiakat tudjuk a cikkből.Hibákat követett el, többet is természetesen.A zsidó törvényekről annyit, hogy az elsőt a magyarországi zsidóság egyetértésével vezették be, ugyanis csak így lehetett a zsidókat megvédeni a németektől.És még egy adalék, amit eddig senki sem említett: Magyarország lengyel zsidó menekültek tízezreit fogadott be, és segített nekik tovább utazni.Ha Horthy olyan nagy fasiszta lett volna engedi ezt?Én nem hiszem.A II. Világháborúban több hibát is elkövetett, de utólag könnyű nekünk okoskodni.Tény, hogy a saját miniszterelnöke, és tábornokai is német nyomásra kerülhettek a posztjukra, és mint német barátok félrevezeték Horthyt.Persze ez őt nem menti föl, csak árnyalja a képet.Egyébként pedig aki fikázza a Kormányzót, olvasson mai híreket.És vesse össze a mostani miniszterelnök és kormányának ténykedését Horthyéval.És hangsúlyozom, Horthy egy reménytelen helyzetben lévő országot állított talpra.És Gyurcsány???

dinoszaurusz 2008.11.17. 00:48:56:

1. Simonyi Semadam kormányát ki nevezte ki? Hmm? Elárulom: az akkori kormányzó, aki ekkor Horthy volt. Horthy 1920 márc. 1.jén lépett hivatalba, a békét jún. 4-én írták alá Párizs mellett, majd ezután iktatta törvénybe a magyar törvényhozás, s mint mondottam, akkoriban a törvények csak akkor léphettek jogerőre, ha azokat a Kormányzó jóváhagyta. (Neki a mai köztársasági elnöknél nagyobb hatalma volt, mivel egyszemélyben meg tudta akadályozni törvények jögerőre emelését, míg ma a közt. elnöknek ilyen joga nincs)
2. A hadsereget nem Kun Béla, hanem Károlyiék verték szét. Kun Béla éppen hogy újjászervezte a hadsereget, és sikeresen viszafoglalta a Felvidék egy részét (hu.wikipedia.org/wiki/Magyarországi_Tanácsköztársaság#Katonai_sikerek). Horthynak saját hadserege volt, nem 'állami'.
3. A vörösterror áldozatai nem külföldiek, nem megszállók (csehek, románok, délszlávok stb) hanem magyarok voltak, többnyire Horthy ellenzékének köréből kerültek ki.
4. A MAZSIHISZ ekkoriban még nem létezett, ezt a szervezetet az 50-es években hozták létre közvetve a kommunisták, így a 30-as 40-es ávekben nehezen tudott volna népszámlálni.
Idézem a Száray Miklós féle 4-es törikönyvet (2007-es kiadás, 145. oldal):A zsidó népesség Magyarországon (1938-41)összesen: 725.007. A zsidóság lélekszáma 1945. december 31: 195.000. A különbség (ennyi pusztult el): 530007 Én "majd' 600ezret" mondtam, nem tévedtem sokat, de közelebb van, mint a 90ezer...:P

A deportálások Horthy alatt kezdődtek 1944 március 19-től (a német megszállástól) májusig. Az országgyűlés elfogadta a deportálást jóváhagyó törvényt, azonban ekkor Horthy nem élt előszentesítési jogával, lemondott arról, így közvetlenül nem járult hozzá, hanem 'pilátusi' módon mosta kezeit, tehát a gyakorlatban mégis. Májusban állíttatta le a deportálásokat,így megmentve gyakorlatilag a fővárosi zsidóságot. A nyilasok október 15-én kerültek hatalomra, ekkor már nem folytak deportálások, hanem a Dunába lőtték a zsidók egy részét...
Csak a tisztánlátás végett.

Izé, ha én egy államférfi vagyok akkor igenis, én a Hazámat választanám, hogy megmentsem azt, vállalom a felelősséget, inkább lőjék le a gyerekemet,mint hogy elpusztítsák az országomat, és hogy milliók halljanak meg, a nőket orosz katonák erőszakolják meg, nem? Én ezt várnám el vezetőinktől... lehet naív vagyok ezen a téren ;)

Az elköszönésre nem kaptam választ: ha egy hercegenek (férfi) írja a levelet, akkor miért egy nőtől köszön el? Mindegy ez csak érdekességként...

Mit ártottam egyébként neked? Attól hogy nem értünk egyet egy történelmi kérdésben, máris az 'elmúlásomat' kívánod? Én ettől még szívesen leülnék veled egy üveg bort meginni :D


Nagyzee:
a pesti zsidók deportálását valóban megakadályozta '44 májusában


István: nemnem idén érettségiztem (hoppáhoppá mindjárt megkapom, hogy zöldfülű :D). A "majd' 600 ezer' kérdésében ebben a kommentben találsz választ és forrást is :)

seenow-nak:
07:07:51-kor volt komment:
"Azért csókolja a fenséges asszony kezeit, mert szokás volt a címzett feleségét is köszönteni a levél végén. "Csók a családnak" - kb ma így írnánk."

Akit esetleg érdekel:
horthy-mitosz.blog.hu/