autogram.blog.hu

Az autogramok mögött sorsok, emberek, jellemek húzódnak meg - a múlt, a jelen s a jövő: maga a történelem.
A blog célja, hogy felületet teremtsen a hobbi magyarországi hódolóinak.
Elérhetőségünk: autogram.blog@gmail.com

Welcome to the Hungarian Autograph Collectors Club website! Contact us at autogram.blog@gmail.com

Goldenblog 2010

Ez a honlap a
Goldenblog 2010 versenyen a kult-szórakozás kategóriában
6. helyezést ért el

mintegy 500 blog közül.

Klub a Facebook-on

Látogatottság

Címkék

1956 (12) 1986 (1) á (1) a (39) afganisztán (1) aftal (1) albánia (1) államfő (59) apollo (6) aranycsapat (11) argentína (7) artista (3) asztalitenisz (1) atlétika (4) aukció (25) ausztrália (4) ausztria (18) autogramos cikk (24) autogram evolúció (11) autopen (16) b (65) balkezesek (23) banglades (1) beatles (9) belgium (1) birkózás (1) boksz (3) brazília (15) bulgária (2) burma (1) c (50) cccp (13) ceruza (2) ciprus (1) cs (8) csehország (7) csere bere (5) d (33) dakar (6) dánia (2) dél afrikai köztársaság (3) dél korea (2) e (21) egyház (13) egyiptom (5) ensz (2) eredeti (13) érték (22) észak korea (1) észtország (1) f (39) fehéroroszország (1) filmrendező (26) finnország (5) foci (47) forma 1 (43) franciaország (39) g (38) gasztronómia (1) goldenblog 2010 (3) görögország (2) grafológia (3) gy (9) gyűjtők (25) gyűjtő információk (26) h (66) habsburg (4) hamisítvány (27) hegymászás (3) hoki (1) hollandia (2) horvátország (1) hungarian (166) i (12) ii. jános pál (8) imf (1) india (6) interjú (18) international (88) irak (1) írószer (1) izrael (5) j (34) jamaika (1) james bond (1) japán (2) jégkorong (5) jótékonyság (6) jugoszlávia (3) k (70) kajak kenu (2) kambodzsa (1) kanada (12) károly díj (1) katar (1) katona (1) kazahsztán (1) képzőművészet (19) kerékpár (1) kína (2) költő (8) kormányfő (59) kosárlabda (4) kossuth díj (49) kuba (1) l (35) lengyelország (16) le mans 24 (2) líbia (1) liechtenstein (1) luxemburg (2) m (72) magyarország (64) magyar miniszterelnökök (18) mercury seven (1) mexikó (1) mianmar (1) miniszter (45) monaco (2) mongólia (1) montenegro (1) n (21) náci (1) nagy britannia (73) nato (2) ndk (1) németország (36) nigéria (1) nob (1) norvégia (3) nszk (7) ny (1) o (8) olaszország (24) olimpiai bajnok (34) operatőr (1) örményország (1) oroszország (15) oscar díj (25) osztrák magyar monarchia (10) öttusa (1) p (64) palesztina (2) pápa (6) peru (1) politika (44) portugália (4) posta (2) queen (1) r (39) rajz (7) rajzfilm (6) rally (4) real madrid (2) ritkaság (76) románia (4) s (78) sajtó (13) sakk (4) síelés (2) skócia (2) spanyolország (16) sport (34) súlyemelés (2) svájc (8) svédország (7) sz (20) Szaúd-Arábia (1) szerbia (4) színész (36) szlovákia (6) szomszédok (2) t (32) tenisz (13) tibet (3) titkári aláírások (12) többes dedikáció (15) tollak (6) tonga (1) torna (1) törökország (2) történet (16) tudomány (12) ty (1) u (2) ü (1) új zéland (3) ukrajna (5) űrhajózás (14) usa (121) úszás (2) v (22) vásárlás (25) vatikán (4) venezuela (2) videó (124) vitorlázás (1) vívás (1) vízilabda (4) w (25) y (1) z (12) zene (6) zöld foki szigetek (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Ország-számláló

free counters

2008.12.19. 09:05 brutusbrutalis

Autogramkérés a Dalai Lámától (Tendzin Gjaco)

1950. december 19-én hagyta el Tendzin Gjaco, a XIV. Dalai Láma a kínai invázió miatt Tibetet, azóta az indiai Dharamsalában él száműzetésben. Ebből az alkalomból közzétesszük egy klubtagunk élménybeszámolóját arról, hogy hogyan kért autogramot az Érinthetetlentől személyesen. Kicsit hosszabb, mint a szokásos, de tanulságos történet.

"Ha vannak csúcsok az autogramgyűjtésben, akkor az egyik ilyen csúcs véleményem szerint a Bölcsesség Óceánjának, a XIV. Dalai Láma autogramjának a megszerzése személyesen, s mindezt nem csak azért mondom, mert nekem ez szerencsésen sikerült. Őszentsége kétszer járt hazánkban az elmúlt tizenhárom évben, egyszer 1996-ban, másodszor 2000-ben. Már az első alkalommal meg akartam szerezni az aláírást, de sajnos nem sikerült. A Dalai Láma nyilvános előadására egy 5000 fős csarnokban került sor és én egy másik kijáratnál vártam őt a rendezvény végén, hiába. Amikor másodszor jött, már jobban felkészültem a találkozásra, bár az is tény, hogy ekkora mögöttem állt plusz négy év gyűjtőtapasztalat. Igazából egyetlen esély látszott az autogram megszerzésére, mégpedig Őszentsége könyvének bemutatója az egyik budapesti nagy könyváruházban. Odamentem a meghirdetett időpont előtt másfél órával. Tömeg volt, a könyvesboltba nehezen lehetett csak bemenni. Belül mindenütt kordonok, biztonsági őrök. A biztonságiak jó előre közölték, hogy Őszentsége érinthetetlen, senki ne próbálja meg megszólítani, megérinteni. Nem szabad a szemébe nézni, nem szabad kérdezni tőle, hozzászólni csak akkor szabad, ha ő kérdez és a megkérdezett választ ad. Mindez nem sok jót ígér autogramgyűjtés szempontjából, mert e szabályok betartásával nagyjából lehetetlen kontaktust teremteni. Őszentsége megérkezett, integetett, felment a galérián található lezárt helyre és esély sem volt arra, hogy a közelébe jusson bárki a tömegből. A rendezvény végén egy másik kijáratnál már egyszerűbb volt a helyzet, de sajnos itt sem volt sikeres a próbálkozás. Őszentsége a lépcsőn lefelé jövet integetett, de elsodorta a kíséret, nem volt módja megállni és egyébként is egy órás késésben volt. Az autogram megszerzésének esélye ismét, négy év után is nullára csökkent.

Mivel jegyem volt a másnapi előadására, valamelyest vígasztalódhattam, de az autogram reménye elszállt. Mégis magammal vittem az előre elkészített, tibeti zászlóval ellátott kártyát, hátha. A teremben nem volt előre meghatározott ülésrend. Megpróbáltam felmérni, hogy hol fog bejönni Őszentsége, s ahhoz a sávhoz közel foglaltunk helyet. A felmérés sikeres volt, valóban az a lépcső volt a közlekedési folyosó, itt jött be Őszentsége és kísérete. Integetve, mosolyogva leült, megtartotta az előadást.

Később az előadás közeledő végét az is jelezte, hogy a folyosón a színpadtól egészen a lépcső tetejéig kb másfél méterenként biztonsági őrök kezdtek megjelenni - készültek a gyors menekítésre. Őszentsége végzett, újra integetett és elindult kifelé, abba az irányba, ahol a sorfal állt. Közben úgy helyezkedtem, hogy két biztonsági őr között az első sorban, a kártyát jól láthatóan mutatva, tollat előkészítve várhattam a pillanatot.

Ami ezután történt, talán mindösszesen néhány másodpercet vett igénybe. Őszentsége sietve jött fel a lépcsőn. Amikor kb. két méterre volt tőlem és közeledett, a tekintetünk hirtelen találkozott. Ekkor megszólítottam: 'Your Holiness, can I have an autograph please?' Ő közben folyamatosan haladt felfelé, mire a mondatot befejeztem, szinte el is haladt előttem, de láttam, hogy figyeli mit mondok. Megállt, megfordult. Elvette a tollat, aláírta a kártyát, visszaadta a tollat és már sodorták is tovább. Fel sem fogtam mi történt, nem csak akkor, hanem még percekkel, órákkal később sem. Mire kettőt léptem hátra és leültem, Őszentsége már valószínűleg az autójában ült és a következő programjára indult. Kezemben a toll amivel írt, kezemben a kártya az aláírásával. Körülöttem csodálkozó, irígykedő emberek, egyre csak az autogramot akarják látni. A színpadon emberek tülekednek, csak hogy megérinthessék a széket, amin ült.

Soha nem hittem volna, hogy 6000 fős csarnokban autogramot lehet kérni bárkitől, pláne nem a Dalai Lámától. Inkább csak megszokásból vittem magammal a kártyát és a tollat, s csak megérzésből ültem le oda, ahova. Amikor Őszentsége elindult kifelé a színpadról, 1% esélyt sem adtam volna a sikerre, inkább csak az én-mindent-megpróbáltam-érzés hajtott. Valahányszor kezembe veszem a kártyát, újra átélem mindezt, s mindannyiszor ott állok, s nem hiszem el, hogy valóban megtörtént, s valóban így történt, s velem."

Azon túl, hogy - külföldről származó tapasztalataink szerint - érinthetetlensége ellenére Tendzin Gjaco nagyon kedvesen osztogat autogramot ha módja van rá, a fentiek tanulságai a következők:

- Nincs lehetetlen, az 1% esélyt is meg kell adni magunknak.

- Mindig legyen nálunk toll és papír, bárhová megyünk.

- A XIV. Dalai Láma (köszönhetően valószínűleg Heinrich Harrernek, akinek az autogramját egyszer majd szintén megmutatjuk itt a blogon) iszonyatosan jó fej.

 

Signed in-person in Budapest, 13.10.2000

2 komment

Címkék: kína d történet egyház tibet g t l államfő kormányfő


A bejegyzés trackback címe:

https://autogram.blog.hu/api/trackback/id/tr11829537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

andyka77 2008.12.19. 10:51:41

Én is csak alátámasztani tudom, hogy fantasztikus ember a dalai láma. Hihetetlen a kisugárzása, olyan nyugalmat áraszt, mint senki a világon!
Én 2000-ben találkoztam vele. Az interneten olvastam, hogy mikor érkezik és a barátnőmmel kimentünk eléje. Rengeteg biztonsági őr, kormányőr, rendőr, fotósok, tévé és néhány érdeklődő - egy ázsiai házaspár, egy buddhista szerzetes, egy anyuka a gyermekével és mi ketten. Az ázsiai hölgy megkérdezte a rendőrt, aki elénk állt, hogy kezet szabad-e fogni Őszentségével. Rámordult a rend őre, hogy na még mit nem. Következő kérdés: és puszit lehet neki adni? Erre a morcos közeg: meg ne próbálja, mert elvezettetik. Szóval így indultunk neki a találkozásnak. Aztán kinyílt az ajtó és kilépett Ő. Akkor már mindenkire legalább 4 rendőr jutott, esélyünk alig volt bármire is. Sikerült szembehelyezkednünk az ajtóval és megbeszéltük barátnőmmel, hogy ő lengeti a tibeti zászlót, én meg megpróbálom benyújtani neki a tollat és a könyveket aláírásra. Szerencsénkre a láma azonnal észrevett minket, odajött hozzánk, megkérdezte, hol írjon (megjegyzem gyönyörű az aláírása), majd nyújtotta a kezét, kezet fogtunk és megáldott. Mindez olyan egyszerűnek és természetesnek tűnt, mintha egy régi ismerőssel találkoznánk. Elbúcsúztunk, majd folytatta útját. Jött az ázsiai pár, akik akkor már sírtak a meghatottságtól. Kezet fogott velük, majd az asszony egy hatalmas puszit nyomott az arcára. Erre Ő csak mosolygott és megáldotta. Amikor az anyukához ért a gyermekkel, akkor felemelte a kicsit és megsimogatta. Utoljára jött a buddhista szerzetes, aki előtt a láma leborult!
Aztán miután mindenkitől búcsút vett, beszállt a kocsijába, integetett és elhajtottak.
Életem egyik legnagyszerűbb élménye volt.

brutusbrutalis 2008.12.19. 10:59:43

időközben még egy tanulság eszembe jutott, amit Andyka kommentje is alátámaszt:
SOHA ne higgy a biztonsági őröknek, vagy a kíséretnek! Nekik hivatalból mindig azt kell mondani, hogy tilos autogramot kérni, DE MINDIG az adott személyen múlik minden, hogy van kedve autogramot adni, avagy nem.