autogram.blog.hu

Az autogramok mögött sorsok, emberek, jellemek húzódnak meg - a múlt, a jelen s a jövő: maga a történelem.
A blog célja, hogy felületet teremtsen a hobbi magyarországi hódolóinak.
Elérhetőségünk: autogram.blog@gmail.com

Welcome to the Hungarian Autograph Collectors Club website! Contact us at autogram.blog@gmail.com

Goldenblog 2010

Ez a honlap a
Goldenblog 2010 versenyen a kult-szórakozás kategóriában
6. helyezést ért el

mintegy 500 blog közül.

Klub a Facebook-on

Látogatottság

Címkék

1956 (12) 1986 (1) á (1) a (39) afganisztán (1) aftal (1) albánia (1) államfő (59) apollo (6) aranycsapat (11) argentína (7) artista (3) asztalitenisz (1) atlétika (4) aukció (24) ausztrália (4) ausztria (18) autogramos cikk (24) autogram evolúció (11) autopen (16) b (65) balkezesek (23) banglades (1) beatles (9) belgium (1) birkózás (1) boksz (3) brazília (15) bulgária (2) burma (1) c (50) cccp (13) ceruza (2) ciprus (1) cs (8) csehország (7) csere bere (5) d (33) dakar (6) dánia (2) dél afrikai köztársaság (3) dél korea (2) e (21) egyház (13) egyiptom (5) ensz (2) eredeti (13) érték (21) észak korea (1) észtország (1) f (39) fehéroroszország (1) filmrendező (26) finnország (5) foci (47) forma 1 (43) franciaország (39) g (38) gasztronómia (1) goldenblog 2010 (3) görögország (2) grafológia (3) gy (9) gyűjtők (25) gyűjtő információk (25) h (66) habsburg (4) hamisítvány (26) hegymászás (3) hoki (1) hollandia (2) horvátország (1) hungarian (166) i (12) ii. jános pál (8) imf (1) india (6) interjú (18) international (88) irak (1) írószer (1) izrael (5) j (34) jamaika (1) james bond (1) japán (2) jégkorong (5) jótékonyság (6) jugoszlávia (3) k (70) kajak kenu (2) kambodzsa (1) kanada (12) károly díj (1) katar (1) katona (1) kazahsztán (1) képzőművészet (19) kerékpár (1) kína (2) költő (8) kormányfő (59) kosárlabda (4) kossuth díj (49) kuba (1) l (35) lengyelország (16) le mans 24 (2) líbia (1) liechtenstein (1) luxemburg (2) m (72) magyarország (64) magyar miniszterelnökök (18) mercury seven (1) mexikó (1) mianmar (1) miniszter (45) monaco (2) mongólia (1) montenegro (1) n (21) náci (1) nagy britannia (73) nato (2) ndk (1) németország (36) nigéria (1) nob (1) norvégia (3) nszk (7) ny (1) o (8) olaszország (24) olimpiai bajnok (34) operatőr (1) örményország (1) oroszország (15) oscar díj (25) osztrák magyar monarchia (10) öttusa (1) p (64) palesztina (2) pápa (6) peru (1) politika (44) portugália (4) posta (2) queen (1) r (39) rajz (7) rajzfilm (6) rally (4) real madrid (2) ritkaság (76) románia (4) s (78) sajtó (13) sakk (4) síelés (2) skócia (2) spanyolország (16) sport (34) súlyemelés (2) svájc (8) svédország (7) sz (20) Szaúd-Arábia (1) szerbia (4) színész (36) szlovákia (6) szomszédok (2) t (32) tenisz (13) tibet (3) titkári aláírások (12) többes dedikáció (15) tollak (6) tonga (1) torna (1) törökország (2) történet (16) tudomány (12) ty (1) ü (1) u (2) új zéland (3) ukrajna (5) űrhajózás (14) usa (121) úszás (2) v (22) vásárlás (24) vatikán (4) venezuela (2) videó (124) vitorlázás (1) vívás (1) vízilabda (4) w (25) y (1) z (12) zene (6) zöld foki szigetek (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Ország-számláló

free counters

2009.09.15. 09:10 brutusbrutalis

Interjú Temesvári Gergely gyűjtővel

Az első évforduló alkalmából ma új sorozatot indítunk, melyben a magyarországi autogramgyűjtőket mutatjuk be. Terveink szerint nagyjából kétheti rendszerességgel közlünk interjúkat, melyek 2009 nyarán-őszén készültek. Első interjúalanyunk Temesvári Gergely.

Mióta gyűjtesz autogramokat? 

Nekem elsődlegesen a fényképek fontosak. Az autogram kérés csupán csak "álca", hogy utána könnyebben engedjék a sztárok a közös fotót.

Autogramot külföldi személytől 2001. okt. 31-én kértem először a Petőfi Csarnokban egy jazzkoncert végén, bizonyos Andy Summers-től, ki Darryl Jones-szal, és Dannis Chambers-szel közösen muzsikált. Magyar személytől 2002 őszén, a Budapest Sportcsarnokban rendezett sportünnepségen. Egyik volt osztálytársammal voltam ott, az ő ötlete volt, hogy mi lenne, ha odamennénk... Hát odamentünk. Az illetőt Knézy Jenőnek hívták. Egy cetlire írta mindkettőnknek nem névre szólóan, de stílszerűen: "Jó estét, jó szurkolást!"

Hogyan kezdted a gyűjtést? 

Akkoriban sűrűn jártam koncertekre, szintén abban az évben, aug 22-én és szintén a PeCsában lépett közönség elé Terence Trent'D Arby. Koncert után egy hölgy a művészbejárónál elcsípte a művészurat, és készített egy csoportképet, mert akik ott voltak – többek közt én is – , kaptunk az alkalmon, és ráálltunk a képre. Ez a hölgy volt Mészáros Andrea. A kép elkészülte után egy darabon elkísértem és beszélgetni kezdtünk. Elmesélte, hogy ez neki már régóta hobbija, és leginkább a külföldi hírességek a "profilja". Én rákérdeztem, hogy és a magyarokkal mi a helyzet? Azt mondta, hogy velük nem foglalkozik, mert túlságosan nagyképűek. Nos, ez késztetett arra, hogy akkor a magyarok terén én kezdjem el gyűjteni a "skalpokat"...

Mi alapján gyűjtesz, választod ki a neveket, akiket begyűjtesz? 

Az elején a kedvenc zenei előadóim voltak a kiemelt személyek. A képek elkészülte után dedikáltattam is őket, amíg kevés albumom volt, hordtam is magammal különböző rendezvényekre, ide-oda, úgymond "referencia anyagként". Idővel bővült a kör, és mára már válogatás nélkül "kerül a levesbe" mindenki...

Ki volt az első? 

Az első saját közös fotóm 2003. jan. 4-én készült Charlie-val. Az első, meghatározó élményem/emlékem!

Melyik a legkedvesebb/legértékesebb autogramod és miért? 

Mára rengeteg kedves emlékem van, soha sem foglalkoztatott az a dolog, hogy egy művész fotója, autogramja milyen értéket képvisel. Például amíg élek nem felejtem el, és köszönöm Puskás Ferencné, Erzsébet segítségét! 2004. okt. 2-án a kórházban készített rólam és Öcsi bácsiról egy közös fotót. A mai napig emlékszem a szituációra, az elhangzott mondatokra! Örök hálám neki! Az ilyeneket nem felejti el az ember... A külföldiek terén egyértelműen a Bill Clintonnal készült fotómat említeném, mely 2007. okt. 6.-án a Vörösmarty téren készült az esti órákban. Természetesen ezt sem felejtem el míg élek. Odaszóltam a volt amerikai elnöknek: „...hi mr. President, I like one picture with you...!” Ez a kép volt az, amit csak másnap hittem el, hogy sikerült!

Melyik a legkedvesebb élményed, történeted a gyűjtéssel kapcsolatban? 

Pl. az előbb említett történet is a legkedvesebb emlékeim közt tartom számon. De, hogy mit meg nem tettem az elején egy közös fotóért... 2003. okt. 25-én a Mónika-Showban elvállaltam egy szereplést, mert azt mondták, a Mónikával csak ily módon lehet találkozni. Zöldfülű voltam és tudatlan. Elvállaltam. A szexualitás volt a téma, meg kellett adjam egy hölgy ismerősöm nevét, akit szintén behívtak egy teljesen más ürüggyel. Szegény T. nem is sejtette mire mondott igent. A végén nem haragudott rám, mert a műsor felvétele után leültünk még a Fehérvári úti épület aulájában, és megbeszéltük az egészet. Túl régen ismertük már egymást ahhoz, hogy gondot csináljunk belőle. Egy fillért nem kaptunk az egészért, itthon viszont mindenki látta az adást, rajtam kívül... Az emlékek és a T. által készített közös fotóm megmaradtak. Ez a dátum is meghatározó szereppel bír, mivel ugyanezen a napon készült az első külföldi közös fotóm. (Peter Erskine-nel az akkor még Dózsa Művelődési Házban.)

Melyik a legrosszabb élményed, legnagyobb kudarcod a gyűjtés során? 

Kudarc is szép számmal szerepelt eddig elkészült képeim során. Ha "kudarcnak" nevezhető, amit a legjobban sajnálok, hogy nem sikerült Cserháti Zsuzsával találkoznom! Pedig ismertem apám révén, ő zenélt vele együtt az 1981-es "Többé Nincs Megállás" c. lemezen. A lemezkiadóján keresztül megszereztem a számát és beszéltem is vele kétszer. Találkozni ő nem akart, akkor már "bajok voltak..."

Biztosan gondolkodtál már azon, hogy miért gyűjtesz? Meg tudnád fogalmazni néhány mondatban? 

Ezen még soha nem gondolkodtam. Elsősorban az Andinak vagyok hálás, mert ha nem találkozom vele azon a 2002-es augusztusi estén, ma nem foglalkoznék ezzel a hobbival, ami mára szenvedéllyé alakult.

Mit gondol a környezeted arról, hogy autogramokat, közös fotókat gyűjtesz? 

Itthon mindenki hülyeségnek tartja az egészet, mivel semmi haszna nincs. Igazuk van, szerintem se sok. Leszámítva a rengeteg vegyes emléket, (mindegyik kép egy külön történet), és az egyre bővülő fotóalbumokat... Nagybátyám úgy fogalmazott: "konzerválom az utókornak a mai embereket..." Belegondolva igaza van, mert sajnos 2003 óta huszonketten itt hagytak minket. Legutóbb 2009. aug. 7-én Cseh Tamás...

Én rendkívül precíz vagyok, ezért dátumozom az összes fotómat időrendi sorrendben. Külön a külföldieket, és magyarokat. No és persze az "égieket..."

Szólj hozzá!

Címkék: interjú c usa magyarország cs f gyűjtők


A bejegyzés trackback címe:

https://autogram.blog.hu/api/trackback/id/tr311382845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.