Folytatjuk a sorozatot, melyben gyűjtőket mutatunk be egy-egy interjúban, mai vendégünk garicas.

Mióta gyűjtesz autogramokat?

Hát, idén már húsz éve, 1989-óta levelezgetek.

Hogyan kezdted a gyűjtést? Ki volt az első név a gyűjteményben?

A nagy kedvencem a Tulipános Fan-Fan volt, benne Alain Delon. Egyszer mikor egy osztálytársamnál voltam fent, akkor láttam a falon egy dedikált Delon képet, nővére kedvence volt. Mondtam, olyan kell nekem is. Segített a levélírásban és feladtam a levelet (17ft!!!!). Meg is kaptam a dedikációt! Mi alapján gyűjtesz, választod ki a neveket, akiket begyűjtesz?  Nincs konkrét témaköröm. Tulajdonképpen aki valamit letett az asztalra, attól szeretnék autogramot. De elsősorban a filmvilágból.

Melyik a legkedvesebb/legértékesebb autogramod és miért? 

Nagyon sok kedvencem van, de két nevet emelnék ki. Jean Marais: Küldtem neki levelet, de nem kaptam csak nyomdai képeslapot tőle. Aztán írtam neki egy levelet franciául, hogy gyermekkorom nagy színésze stb, stb: kaptam tőle két névre szoló képet. Szegény, már alig tudott írni. Mire Magyarországra ért a levél, elhunyt.

A másik az Oscar-díjas John Gielgud. Tőle kaptam egy levelet 1995-ben, benne egy dedikált fotóval. Írta, ha időm van, akkor írjak magamról. Válaszoltam a levelére, sok mindent megírtam, közte azt is, hogy készülök Spanyolországba a párommal nyaralni. Erre szinte postafordultával küldött nekem 200 dollárt egy kis költőpénznek. Na nem a pénz miatt a legkedvesebb, hanem, hogy olyan emberi volt ez a gesztus tőle, amire egyáltalán nem számítottam. Ez egyben a legkedvesebb történetem is.

Van még hasonló személyes élmény?

Sok-sok évvel ezelőtt telefonon az egyik este felhívott Harkányi Endre, hogy a levelemet elvesztette, de a nevemre emlékszik, felhívta a tudakozót, hogy megkérdezze a postacímemet.

Melyik a legrosszabb élményed, legnagyobb kudarcod a gyűjtés során?

Talán az ahogy a magyar művészek állnak az autogramgyűjtéshez. Hiszen abból élnek, hogy mi beülünk a színházba. Természetesen tisztelet a kivételnek, de sajnos nagyon sok rossz emlékem, példám van. Kíváncsivá tettél! Itt van pl. Huszti Péter, akinek többször írtam, küldtem képet stb., de válaszra se méltatott. Aztán megismerkedtem egy lánnyal, aki Husztiék családi barátja és mondtam neki, hogy kérdezze meg. Megtette. Azt mondta Huszti, hogy ő soha az életben nem válaszolt az ilyen kérésekre, mert abszolút nem tartja fontosnak. Fenyő Miklós: autogramkérés, elzavart, hogy „tele van a f***a az autogramkérőkkel”. Rékasi Károlynak kb. 10x írtam, még válaszra se méltat. DE ott van Törőcsik Mari, aki még meg is ölel és kapsz tőle két puszit, vagy Bodrogi Gyula, Csala Zsuzsa, mind tündérek. Én tavaly és idén kb. 50 magyar hírességnek írtam, képet küldtem, válaszboritékot és kb. 10 válaszolt. A Rékasi-Détár házaspárnak márciusban írtam. küldtem nekik két A4es képet egy meséből. A mese egy barátnőm fiának a kedvence. Megírtam nekik, hogy neki dedikálják, mert imádja őket és őt szeretnénk meglepni márciusban a szülinapjára ezzel az ajándékkal. A mai napig nem küldték vissza a képeket.

Biztosan gondolkodtál már azon, hogy miért gyűjtesz? Meg tudnád fogalmazni néhány mondatban? 

Mindig is szerettem a filmeket, a mozit és így talán egy darabot kaphatunk abból az emberből, akit a tv-ben, színházban, moziban láthatunk és akire felnézünk.

Mit gondol a környezeted arról, hogy autogramokat gyűjtesz?

Örülnek neki, hiszen szerintem nincs olyan ember akinek nem lenne egy kedvenc színésze, írója, zenésze. (Csak a polcok kezdenek lassan megtelni az albumokkal...)