Az alábbi Sting sztorit Greg barátunk küldte be nekünk, s úgy tűnik, rácáfol arra, hogy Sting nem kedves a rajongókkal. Úgy látszik, mivel ő is csak ember, ez attól függ, hogy épp milyen napja van.

Legnagyobb zenei kedvencemmel, Stinggel eddig kétszer volt alkalmam személyesen találkozni. Az első találkozás 2000 júniusában történt, ekkor kaptam tőle az alábbi két autogramot a Brand New Day című CD borítójára, és külön kérésemre a lemezre is egyaránt. Budapesti koncertje előtt egy nappal néhány rajongótársammal együtt a szálloda előtt várakoztunk, hogy egy ajándék Fanbookkal lepjük meg őt, amely a világ minden részéről neki szóló személyes üzeneteket és fotókat tartalmazott. Először a váratlanul feltűnő fekete luxusautóból kilépő, jellegzetes hajkoronájú gitárost, Dominic Millert vettem észre, ahogy az oldalsó bejáraton hirtelen eltűnik a szálloda belsejében. A feltűnően szőkére festett hajú Sting szerencsénkre lassabban szállt ki a járműből, így odasietve hozzá, megszólítottam, bemutatkoztam és kezet fogtunk. Ekkor átnyújtottam neki az ajándékot, amelyet kissé meglepődve, de kedvesen megköszönve elfogadott tőlem. Ezután épp a forgóajtó előtt megállva indult el az aláírás-osztogatás lavina, mely során türelmesen állta végig a sarat, és addig nem fejezte be, amíg a jelenlévő szerencsés 10-12 embernek alá nem írt minden kegytárgyat. Második találkozásunk négy évvel később történt a Felvonulási tér backstage-ében, ekkor szintén egy hasonló meglepetéssel kedveskedtünk neki, de ez már egy szervezett meet & greet party volt. Itt szintén úriember módjára viselkedett, mindenkivel váltott pár szót, autogramokat osztogatott és fényképezkedett.

Íme egy rövid videó a 2000-ben történt találkozásról: