Gyűjtemények kötelező darabja - sokszor használtuk ezt a jelzős szerkezetet már, ma is indokolt elővennünk. Konrad Adenauer, az NSZK első szövetségi kancellárja, vitathatatlanul a XX. század legnagyobb német politikusa.

Ha csak életpályája során begyűjtött titulusait, az európai egységért tett erőfeszítéseit vennénk sorra, akkor is indokolt lenne őt a legnagyobbak közé sorolni, de a közhelyszerű kijelentés az ő esetében tényleg igaz: az ember a lényeg.

Az ember, aki sziklaszilárd erkölcsi példaként állt a nácizmustól sújtott és felszabadult NSZK élére. Mindig egyértelműen beszélt, hitt abban, hogy felemelheti újra hazáját, visszaadhatja a becsületét a világ ellen elkövetett bűn után is. Sikerült neki.

Érdemes lenne tőle tanulnunk a XXI. századi Magyarországon is. Hihetjük, hogy vélt vagy valós sérelmeinkre a múltból merített aljas gondolatok hoznak gyógyírt, s hihetjük, hogy elég csupán, ha csak elég hangosan mondjuk ezeket. S hihetjük, hogy ha csendben vagyunk vagy összekacsintunk e gondolatok szószólóival, akkor mi magunk nem válunk aljassá. Ha mindezt hisszük, becsapjuk magunkat. Adenauer politikusi példája a demokratikus, progresszív nemzeti önbecsülés példája, annak példája, mely ma Hazánkban is hiánycikk. A demokratikus patriotizmus, a befogadó magyarságélmény lehetne ma szellemének folytatása, ha lenne olyan, aki képes és méltó lenne folytatni. Antall József lehetett volna talán a magyar Adenauer, de nem volt rá 14 éve, önjelölt utóda pedig már régen eljátszotta a morális esélyt, hogy valaha az legyen.

Konrad Adenauer a bemutatott autogramot 1966-ban írta a 90. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségek egyikén egy emlékbélyeggel és emlékpecséttel ellátott levelezőlapra. Adenauer már használt autopen gépet és gumibélyegzős aláírása is ismert.