Ferencsik János a XX. század legjelentősebb magyar karmestere volt. Élete csaknem nyolcvan évéből hetvenet a zene szeretetével, tolmácsolásával töltött, tucatnyi nagy művet vezényelt Budapesten, Bécsben, s a világ más nagyvárosaiban. A magyar komolyzene nemzetközi népszerűsítéséért végzett tevékenysége páratlan adalékot jelentett Hazánk zenekultúrájának fejlődésében. Ami Ausztriának Clemens Krauss, az nekünk Ferencsik János volt: az ország karmestere.

Legalább egyszer minden magyar ember hallhatta Ferencsik János zenekari vezénylését: évtizedekig az "ő Himnuszát" hallgathattuk Újévkor a Magyar Televízióban. (Bevallom, én gyerekkoromban sokáig azt hittem, hogy élőben közvetítik a Hősök teréről és sajnáltam a zenészeket, amiért olyan késő éjjel ott kell lenniük a hidegben...)

Ferencsik János autogramjával leggyakrabban korabeli zeneiskolai bizonyítványokban, okleveleken találkozhatunk, ritkábban dedikált fotón vagy emlékkönyben, gyakori hosszú külföldi távollétei miatt. Az alább bemutatott fénykép szélein sajnos nyomot hagyott első tulajdonosa archiválási buzgósága okán a ragasztószalag, amivel albumába rögzítette.