Nem csupán azért gondolom, hogy Erőss Zsolt, a Mount Everest első magyar megmászója Hazánk igazi hőse, mert elsőként jutott fel a legmagasabb csúcsra. Nem csupán azért, mert most, nyolc hónappal a lába amputálását követően ismét a Himalájába készül.

Erőss Zsolt lényegét csak az értheti meg, aki hosszú interjúkat is látott vele, elolvasta a könyvét, vagy személyesen volt alkalma vele találkozni. Egy végtelenül szerény, ugyanakkor tudatos, optimista emberről van szó. Olyan emberről, aki tudja, hogy mi a küzdelem, aki nem ismeri azt a szót, hogy feladni. Aki nem keres maga helyett felelősöket, aki szemlélete miatt képes volt rá, hogy újra a csúcsra érjen egy olyan élethelyzetből, amelybe mások egy életre belekeserednek.

Ha Erőss Zsolt életszemlélete lenne többségben Magyarországon, akkor sok boldog, kiegyensúlyozott honfitársunk alkotná Hazánkat. Küzdenénk, de nem egymás ellen, hanem mindannyiunk közös problémáinak legyőzéséért.

Erőss Zsolt véleményünk szerint Magyarország hőse, méltán lehetünk rá büszkék valamennyien. Az alábbi autogramot Budapesten írta 2002-ben.

(Frissítés: 2013. május 22-én Erőss Zsolt a Himalájában található Kancsendzönga megmászása után egyik társával, Kiss Péterrel együtt 8000 méter felett eltűnt a visszaúton.)