Diego Maradona, az Isteni Diego a világ valaha volt legnagyszerűbb labdarúgója. Sokan vitatkoznak ezzel, mert volt, aki több világbajnokságot nyert, mint ő (sokan), volt, aki több gólt lőtt, mint ő (sokan), s volt, aki több válogatottságig vitte, mint ő (megintcsak sokan). Valahogy azonban mégis, aki egyszer őt látta a pályán, akárcsak tévén keresztül is, az soha nem felejti el azt a varázslást.

Maradona olyan, mint a kejfeljancsi. Gondol egyet, megindul, egymaga végigmegy a pályán és gólt lő. Kézzel üti a kapuba a labdát, utána pedig szenvedélyesen fejesgólnak örül. Európa csúcsára vezet egy olasz középcsapatot. Életveszélyesen elhízik, majd bámulatosan lefogy. Lebukik drogfogyasztással. Barátja Fidel Castro. 1979-ben ifjúsági világbajnok, 1986-ban felnőtt világbajnok és a FIFA év játékosa. 1990-ben világbajnoki ezüstérmes, 1994-ben kitiltják a világbajnokságról drog miatt. 2008-ban az argentív válogatott szövetségi kapitánya lesz három évig, nagy reményekkel, de végül kudarccal.

Valami van benne, ami utánozhatatlan, megismételhetetlen azóta is, amióta először pályára lépett. A futball autogramgyűjtők körében olyan az ő aláírása, mint a Forma-1-ben Senna-é: a legkeresettebb darab. Statisztikák szintjén nem ő volt a legjobb, de valahogy, mindent összevetve: mégis.

Magyarországon 1990-ben járt, amikor a Napoli az Újpest ellen játszott. Akik akkor találkoztak vele, arról számolnak be, hogy nem túl kedves, ha autogramot kell adni, bár ez attól is függött, hogy ki mikor próbálkozott. Az alábbi autogramot a 80-as években, Németországban írta egy ottani futballrajongónak.