Sorozatot indítunk, melyben a Forma-1 versenysorozat eddigi világbajnokainak, egyéb fontos versenyzőinek autogramjait mutatjuk be. A sort nem is kezdhetnénk mással, mint minden idők legnagyobb Forma-1-es egyéniségével, Ayrton Sennával.
Ayrton Senna 1984-ben kezdett versenyezni, első világbajnokságát 1988-ban nyerte, melyet 1990-ben és 1991-ben megismételt. Példaképe az argentín
Juan Manuel Fangio volt, Fangio öt világbajnoki címének megdöntése volt fő célja, ám
tragikus halála miatt ez nem sikerülhetett neki. Ellentmondást nem tűrő, ellenfelei szerint agresszív versenyzési stílusa mellett pályán kívüli embersége,
hazájáért, a szegényekért tett erőfeszítései emelték a legnagyobbak, a legendák közé.
Senna autogramjai halála után azonnal sokszorosan keresetté, s ezáltal nagyon értékessé váltak, nemigen van gyűjtő, aki egy darabtól 800-1000 euro alatt hajlandó lenne megválni. Mivel az autogram rendkívül értékes, páran rendre megpróbálkoznak a hamisítással, az értő szemek azonban hamar kiszűrik ezeket a fals darabokat. (A későbbiekben be fogunk mutatni egy Senna-hamisítványt, elemzéssel együtt.)
Senna balkezes volt, autogramjában három fő fejlődési fázis figyelhető meg. Az első fázisban (kb. 1984-1987 között) közepesen olvashatatlan, ámde szép, karakteres kézjeggyel látta el a rajongók fotóit, érdemes megfigyelni a ’t’ betű szárának egészen egyedi áthúzását (
Ld. a mellékelt, 1985-ben, Monacoban aláírt fotót). A második fázisban, pályája csúcsán (1988-1991) látszik autogramjain, hogy leginkább sietve szignálta az elé tolt fotók tömegét, a karakteres kézjegy még elnagyoltabb, az autogram sokszor néhány vonal csupán. Élete utolsó szakaszában, 1991 után az autogramjai meglepően széppé váltak, teljesen olvashatóan, szinte minden egyes betűt leírva dedikált, gyakran még az évszámot is hozzáadta a dedikációhoz. Magyarországon ez utóbbi két típusból található a legtöbb darab. A rajongók, gyűjtők beszámolói szerint Sennával Budapesten utoljára 1993-ban lehetett személyesen találkozni a
Kempinski Hotel környékén.
Signed in-person for
P. Müller at Monaco, 1985.
Utolsó kommentek