0 Viva la revolucion siempre! 0

Aztaaaa... De szép alrása van. Nem akarnak valamiféle Grafológiai megjegyzést fűzni az aláírásokhoz? vagy ennyiből nem érdemes, meg különben sem?

Annyira szép, hogy el sem lehet olvasni. :)

szerintünk is szép. Grafológiai megjegyzést sajnos nem tudunk fűzni azon túl, hogy szépen megfigyelhető rajta az aláírásokra jellemző evolúció. És valóban egy teljes oldal kézírás kellene egy elemzéshez.
De egyébként szerintünk el lehet olvasni.

Megérdemeltek egy sztorit!

szerintem 1970-et írtunk, épp csak elkezdtem a gimit, és hazánkba érkezett Fidel Castro... (ezt a dátumot le kéne csekkolni, de most nincs kedvem adatokat ásni)

kiváncsi voltam rá, ha nem is miatta, de Che miatt, aki ugye a korszak egyik legvonzóbb poster-fiúja volt a beatles és szőámomra John Lennon után. Úgy gondoltam Fidel a legközelebbi dolog Che-hez... (akkor persze még nem tudtam hogy valószínűlegeg Fidel ölette meg...)

Volt egy fogadás a Népstadion úton a tisztikaszinóban... vagyis az ottani tisztiházban...

kint vártam a kijáratnál a többi érdeklődővel, akik kiváncsiak voltunk rá, nem álltunk túl sokan ott, mindenesetre mikor kijött Fidel, akkor üdvözölte a népet, egyenként kezet rázott a nép gyermekeivel.... mikor hozzám ért derékon ragadott és megcsókolt, az őt kisérő biztonságiak alig tudták lefejteni rólam és értésére adni, hogy nem nem vihet engem magukkal...

Én közben leforrázva álltam, Fidel vén volt, ráncos és randa, és hát erőszakos és kellemetlen, a szakálla bűzlött... közelébe sem volt semminek amire számítottam, hát nem is tudom mire számitottam... mindenesetre nem ilyen randára, hanem valakire aki közelebb állt a poszterfiú imidzshez...

Jól pofára estem... az meg, hogy a derakamnál fogva vonszolni kezdett, elképesztett... még jó, hogy a biztonságiak közbeléptek.

Mi a tanulság? Mit tudom én(!) berohantam a Népstadion út és a Thököly út sarkán álló vendéglőbe és nekiálltam mosogatni az arcom az illemhelységben, rémesen éreztem magam.

Még ma is ezen a történeten gondolkozom (na nem folyton, azért nem volt akkora megrázkódtatás, inkább röhögök is sokat rajta, benne van az egész korszak az összes hülye ellentmondásával), hisz a végén azért Che-ről is kiderült egykét rondaság, és az meg végképp, hogy mind a ketten Fidellel a földgolyó legszexistább palijai közé tartoztak, csakhát ugye CHE mégiscsak egy romantikus poszterfiú volt... érdekes, hogy vele kapcsolatban két férfi él bennem továbbra is, az egyik a poszterfiú forradalmár, a másik meg az akiről kiderültek a dolgok... hogy orvos létére gyilkos lett, és egy totális rendszerhez adta a nevét és egyebét satöbbi...

Sajnos az első imidzs még mindig lazán legyűri a másodikat. Nade Fidel már elsőre egy erőszakos ragadozóként rögzült bennem, róla az isten se mossa le, hogy egy nagy fék.

nem értem miért nem jelenik meg a nevem, pedig be vagyok jelentkezve:

szexmanifesto.blog.hu/

mindenesetre töröljétek, ami felesleges

Megérdemeltek egy sztorit!

szerintem 1970-et írtunk, épp csak elkezdtem a gimit, és hazánkba érkezett Fidel Castro... (ezt a dátumot le kéne csekkolni, de most nincs kedvem adatokat ásni)

kiváncsi voltam rá, ha nem is miatta, de Che miatt, aki ugye a korszak egyik legvonzóbb poster-fiúja volt a beatles és szőámomra John Lennon után. Úgy gondoltam Fidel a legközelebbi dolog Che-hez... (akkor persze még nem tudtam hogy valószínűlegeg Fidel ölette meg...)

Volt egy fogadás a Népstadion úton a tisztikaszinóban... vagyis az ottani tisztiházban...

kint vártam a kijáratnál a többi érdeklődővel, akik kiváncsiak voltunk rá, nem álltunk túl sokan ott, mindenesetre mikor kijött Fidel, akkor üdvözölte a népet, egyenként kezet rázott a nép gyermekeivel.... mikor hozzám ért derékon ragadott és megcsókolt, az őt kisérő biztonságiak alig tudták lefejteni rólam és értésére adni, hogy nem nem vihet engem magukkal...

Én közben leforrázva álltam, Fidel vén volt, ráncos és randa, és hát erőszakos és kellemetlen, a szakálla bűzlött... közelébe sem volt semminek amire számítottam, hát nem is tudom mire számitottam... mindenesetre nem ilyen randára, hanem valakire aki közelebb állt a poszterfiú imidzshez...

Jól pofára estem... az meg, hogy a derakamnál fogva vonszolni kezdett, elképesztett... még jó, hogy a biztonságiak közbeléptek.

Mi a tanulság? Mit tudom én(!) berohantam a Népstadion út és a Thököly út sarkán álló vendéglőbe és nekiálltam mosogatni az arcom az illemhelységben, rémesen éreztem magam.

Még ma is ezen a történeten gondolkozom (na nem folyton, azért nem volt akkora megrázkódtatás, inkább röhögök is sokat rajta, benne van az egész korszak az összes hülye ellentmondásával), hisz a végén azért Che-ről is kiderült egykét rondaság, és az meg végképp, hogy mind a ketten Fidellel a földgolyó legszexistább palijai közé tartoztak, csakhát ugye CHE mégiscsak egy romantikus poszterfiú volt... érdekes, hogy vele kapcsolatban két férfi él bennem továbbra is, az egyik a poszterfiú forradalmár, a másik meg az akiről kiderültek a dolgok... hogy orvos létére gyilkos lett, és egy totális rendszerhez adta a nevét és egyebét satöbbi...

Sajnos az első imidzs még mindig lazán legyűri a másodikat. Nade Fidel már elsőre egy erőszakos ragadozóként rögzült bennem, róla az isten se mossa le, hogy egy nagy fék.

oázis
szexmanifesto.blog.hu/

Kedves oázis, király a sztorid!:) Én minden évben ellátogatok kubába, hátha szembefut fidel egy aláírásra.... dehát ennek már annyi az esélye, mintha elvist várnám a sarki kocsmába.
(Megjegyezném, che legnagyobb fia egy az egyben úgy néz ki, mint anno az apja a posztereken:))))

Csak tudnám, hogy nektek miért jelenik meg a nevetek és linketek a bejegyzésetek felett, és nekem miért nem?

Ti valami titkos kaszt vagytok? Belépnék közétek!