"Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség..."

90 esztendővel ezelőtt, 1919. január 27-én hunyt el a XX. század talán legnagyobb hatású költője, Ady Endre. Korszakalkotó munkássága révén személye egészen beivódott a hétköznapjainkba: verseit már az általános iskolákban tanítják, szinte minden településen van róla utca elnevezve, egy időben még bankjegyre is felkerült jellegzetes portréja.
A kerek évfordulóról blogunk a költőóriás aláírásának bemutatásával emlékezik meg: ez a kézjegy zárta le ismert és kevéssé ismert verskéziratait is. Ady sokat írt, így azt gondolhatnánk, hogy viszonylag egyszerű hozzájutni aláírásához, de a valóságban egyike a legnehezebben beszerezhetőeknek, ugyanis fennmaradt verskéziratait a magyar kultúrkincs részeként jobbára a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi; esetleges dedikált könyvei, fotográfiái, levelei pedig többszázezer forintos kikiáltási árról indulnak az aukciókon. Az itt bemutatott darab 1910-ből való, melyet maga a költő küldött postán egy tisztelőjének. Mivel ez "csak" egy szimpla aláírás, természetesen anyagi értéke nem mérhető a fentiekhez, de az eszmei mindenképp.