Egy hete már, hogy Fekete János professzor itt hagyott minket, de halálhíre csak-e hét elején került nyilvánosságra, temetésével egyidőben. A hír váratlanul ért, noha a professzor idős volt már (91 éves), még a közelmúltban is tetterős, szikrázó elme, tele tervekkel, legalább 15 évet letagadhatott volna.

Fekete Jánost utolsó éveiben volt szerencsém személyesen is látni nap mint nap, még ha megszólítani, beszédbe elegyedni vele nem mertem is. Közös munkahelyünk folyósóján, liftjében ha összeakadtunk, mindig megilletődve álltam mellette, s csak csendesen köszöntöttem - egy ifjú közgazdász elme ha egy óriással, egy élő legendával találkozik, nem is történhetett ez másként. Ő persze nem tudhatta, hogy évekkel korábban én voltam az, aki levélben autogramot kért tőle, mely kérésemre akkor gyorsan és kedvesen küldött választ. Leveléből sugárzott, hogy nem igazán érti, miért fontos az ő aláírása, hiszen csak egy közgazdász, aki a dolgát tette, teszi.

Fekete János aláírását mindenki jól ismerheti Magyarországon, hiszen az MNB elnökhelyetteseként a 80-as években valamennyi bankjegyen szerepelt.