Érdekes, kedves történetet kaptunk a minap:

Én az autogramjaim nagy részét postai úton szerzem be, mostmár ugy hogy én küldök aláírandó fotót a "kiszemelt" sztárnak.
Mai esős délelőtt elmentem a kedvenc fotólaboromba, hogy leadjam a legújabb rendelésem. A tulajdonos, aki tudja, hogy mi a hobbim egy dedikált fotóval fogadott.
Mondta, hogy a minap szerezte nekem. A kép nem tünt ismerősnek. Horváth Zoltán vívó dedikált fotója volt. Fiatalabb korom lévén én nem emlékezhetem rá, arra aki 1960-ban Rómában, az olimpián, csapatban aranyérmet, egyéniben ezüstérmet szerzett. Aztán Tokióban 5. helyezett és négyszeres világbajnoki cím büszke tulajdonosa.
Barátom, a labor tulajdonosa, mondta, hogy egy nagyon kedves "bácsi", aki 300db fotót hívatott elő, hogy a rajongói kéréseknek még a mai napig is eleget tudjon tenni. A történet pikantériája annyi, hogy a 300db-ból én a kisebbséghez tartozom, hiszen a képek zömét külföldre dedikálja. Itthon sajnos feledésbe merült a neve, mint megannyi nagy sportolónknak. Én büszkén tettem be a gyűjteményembe...