Jancsó Miklós. E név Magyarországon 40 éve a mozifilm szinonimája is lehetne. Jellegzetes arc, jellegzetes pipával, számtalan megismételhetetlen történet mesélője. Szemeiben, mondataiban pedig még 89. évében is ott van az a vitalitás, a lendület, ami nélkülözhetetlen a friss, kreatív alkotáshoz. Megcsinálta azt, amire minden alkotó vágyik: a Szegénylegényektől Kapa és Pepe visszatérő kalandjain át mindig tudott újat, új stílusban mondani a közönségnek.

Egyszer egy szűk körű filmklub találkozón, még főiskolás koromban több órán keresztül volt lehetőségünk beszélgetni vele. Azt kérte tegezzük, de én a közöttünk lévő óriási korkülönbség és az iránta érzett megkülönböztetett tisztelet miatt nem tudtam őt letegezni. Ezt meg is mondtam neki, kicsit sajnálom ma már, mert valószínűleg megsértettem vele. Hiszen ő „csak” Miki bácsi, aki „csinált néhány filmet”: egy közülünk, allűrök nélkül. És a legnagyobb, mindörökre.

(Frissítés: Jancsó Miklós 93 éves korában, 2014. január 30-án elhunyt.)