Tegnap Ausztria meggyőző többséggel 6 évre újraválasztotta a szociáldemokrata Heinz Fischert az államfői poszton, ezért ma az ő dedikációját mutatjuk be, amit még 2001-ben írt a Nationalrat elnökeként.

Heinz Fischer végtelenül kedves, közvetlen személyiség, szilárd jelleme mellett minden bizonnyal ez a közvetlenség segítette politikai pályáján egyre feljebb és feljebb lépni, míg végül 2004-ben Ausztria első emberévé választották.

Amikor az alábbi, az osztrák parlamentről szóló könyvet dedikálta, megkérdeztem tőle, hogy hogyan lehet az, hogy ő maradt a parlament elnöke, annak ellenére, hogy a pártja egyébként ellenzékben van. Elmondta, hogy ez tulajdonképpen véletlen volt. Elnököt ugyanis előbb választ a parlament, mint a kormányalakítás időpontja, s megválasztásakor még úgy tűnt, hogy az SPÖ alakíthat újra kormányt: így a parlamenti többség a hagyományoknak megfelelően őt választotta elnökké, mint a leendő kormánypárt jelöltjét. Aztán pártja néhány héttel később ellenzékbe került ő meg "úgy maradt": furcsa dolgokat produkál a politikai matematika, Heinz Fischer esetében mondhatjuk, hogy szerencsére.