Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester és zeneszerző tegnap ünnepelte 58. születésnapját. Nem kerek évforduló, az ő nagysága és pályájának hossza okán azonban megemlékezésre érdemes. 18 évesen már nemzetközileg ismert zongoraművész, 21 évesen Liszt Ferenc-díjas, első Kossuth-díját 26 évesen kapta. Több olyan zongoraművésznek készülő kortársáról tudunk, aki azért hagyta abba zeneművészeti tanulmányait, mert Kocsis Zolit látva és hallva úgy gondolta, hogy a tökéletességnek erre a szintjére sosem fog eljutni, hiába hát időt fecsérelni rá, hogy sokadik legyen mögötte.
Kocsis Zoltán ugyanúgy hungarikum, ahogyan Puskás Ferenc az volt, s ahogyan Rubik Ernő neve is Magyarországot jelenti a világban. A kortárs klasszikus zenéről ma Hazánk kapcsán Kurtág György és Fischer Iván mellett az ő neve jut elsőként eszébe mindenkinek: a világszínvonal, ahogy korábban Bartók Béla, Kodály Zoltán vagy Liszt Ferenc neve csengett, s cseng ma is. Méltó folytatója, folytatói ők a hagyományoknak.
Kocsis Zoltán az alábbi autogramot néhány évvel ezelőtt egy évadnyitó sajtótájékoztató után írta Budapesten. Kedves és szerény művészember, az autogram megszerezhetőségét egyedül az nehezíti, hogy sokat van külföldön.
Utolsó kommentek