Nagyon érdekes szócikkre bukkant egy kollégánk a Pallas Nagy Lexikonában, melyet most közkinccsé teszünk az alábbiakban. Kiderül belőle, hogy bizonyos autogramokat már az ókorban szándékosan megőriztek. Megtudhatjuk továbbá, hogy a rendszeres autogramgyűjtés 500 évvel ezelőtt, a XVI. században alakult ki Franciaországban.    Olvashatunk az autogrampiac kifejlődéséről, aukciókról és hamisításról, a hazai hagyományokkal kapcsolatban pedig arról ír a szócikk, hogy XIX. századi Magyarországon elterjedt szokás volt a hölgyek részéről a sima, díszítés nélküli legyezőik aláíratása híres írókkal, politikusokkal.

„Autográf” címszó – a Pallas Nagy Lexikonából
 
A szó abból származik, hogy autografon, ami a. m. sajátkezü írás. Minden eredeti kézirat, levél, okmány, aláírás tehát autográf; rendszerint azonban csak neves, hires emberek kézírását értjük az A. szó alatt. Kiváló államférfiak, tudósok, költők, uralkodók irásait könyvtárakban kincsek gyanánt őrzik, magánosok pedig, ha birtokukba kerül, ereklyeként tartják. Az A. megőrzését már az ókorban kezdték, a rendszeres A.-gyüjtés azonban csak a XVI. században indult meg Franciaországban. Ma már a világ összes nagyobb könyvtárában vannak A.-gyüjtemények, számos kereskedés nyilt meg; ahol nevezetesebb emberek kézírását árulják drága pénzen és sok ezer ember igazi szenvedéllyel adta magát az A.-gyüjtésre. Az emberek jellemét akarják ezek a gyüjtők az irásukból kitanulni, s hogy nem minden alap nélkül való az a feltevés, hogy a jellem és írás közt van némi összefüggés, mutatja az a körülmény, hogy asszony, férfi és gyermek írását a kevésbbé gyakorlott szem az első pillantásra meg tudja különböztetni.
Az első nagyobb gyüjtemény IV. Henrik államtitkárjáé, Loménie de Brienne-é volt Párisban. A világ legnagyobb A.- gyüjteménye a párisi nemzeti könyvtáré, amely után a legnagyobb és legbecsesebb az,. melyet a londoni British Museumban őriznek. Mikor a gyüjtés szenvedélye mindinkább terjedt, természetszerüen megindult az A.-kereskedés is. Már 1801-ben volt Párisban nyilvános A.-árverés, de az első A.-kereskedés csak 1838. nyilt meg, ugyancsak Párisban. Ma már számos ilyen kereskedés van mindenfelé s ezek katalógusokat adnak ki, megszabott árakon kinálva nagy emberek kézírásait. Misem természetesebb, hogy a nagy kereslet arra birt egyeseket, hogy A.-kat hamisítsanak. Weimarban 1856. ültek törvényt egy Gerstenberg nevü építész fölött, aki híven tudta utánozni Schiller kéziratát s valósággal gyártotta az eredeti Schiller-A.-kat. Nagy feltünést keltett annak idején Chasles francia matematikus gyüjteménye, melyet ez nyilvánosságra is hozott; a lehető legérdekesebb A. voltak ezek, régiek és ujak; még Caesartól való kézírás is volt köztük. Később aztán kiderült, hogy az érdekes iratok egytől-egyig hamisítottak s azokkal egy ügyes hamisító szedte rá a tudós tanárt. Most úgy iparkodnak a csalást megakadályozni, hogy az A.-t összehasonlítják az illető férfiak irásának litográfia, réz- vagy fametszés útján készített hasonmásával. Egész sereg könyv jelent meg, tele az ily összehasonlításra való facsimilékkel. A legjelentékenyebb ilyen munka a négy kötetes «lsographie des hommes célébres», mely 1843-ban jelent meg Párisban. Az A. értékének meghatározásakor számos körülményre vannak tekintettel. Az A. írója, az irat tartalma, régi v. ujabb volta, ritkasága stb. mind olyan dolgok, melyek az értékre behatással vannak. Félig-meddig A.-gyüjtésnek mondható az a szokás, mely rövid ideje honosodott meg a mi asszonyainknál is, hogy egyszerü v, sima, minden dísz és festés nélkül való legyezőket vásárolnak s azokra művészekkel, írókkal, politikusokkal ráiratják a nevöket. Többnyire nem tulságosan értékes, de az illetőkre elég érdekes kis A.-gyüjteményt szereznek ily módon.