Vera Chytilová cseh filmrendezőnő akkor égette be magát véglegesen a tudatomba, amikor több mint tíz évvel ezelőtt először olvashattam a Százszorszépek című film végén az utolsó mondatot: „Ezt a filmet azoknak ajánljuk, akiket csak egy széttaposott saláta látványa háborít fel.” – miközben a képeken szétbombázott városok romjai láthatók. A film ugyanis két fruskáról szól, akik szürreális történet keretében eldöntik, hogy romlottak lesznek, hiszen a világ maga is romlott. Csacskaságaik látszólag értelmetlenül viszi előre a cselekményt, egészen a végső mondattal beteljesülő megdöbbenésig, ami kizökkenti az ember gondolkodását.

Vera Chytilová autogramját e film, e mondat miatt akartam megszerezni, s úgy érzem nem csupán egyedül gondolom, hogy ez a 75 perc Chytilovát halhatatlanná tette.

Az aláírás megszerzése egyáltalán nem volt könnyű, ugyanis a rendezőnő már 81 éves, s nemigen szeret autogramot osztani. Velem mégis kivételt tett, egy csehországi asszisztense volt segítségemre abban, hogy a mellékelt kártyát aláírja, jelentős rábeszélés után.