Elment Bánffy Gyuri bácsi. A Költészet Napján, 2000-ben kértem tőle az alábbi autogramot, miután több ezer ember előtt mondott verset a Tabán színpadán. Úgy, ahogy verset csak ő tudott mondani: egyedi orgánuma összeforrt a versekkel, az ízes magyar beszéddel. Hangja maga a védjegy volt. Személye mindig nyugodtságot, türelmet árasztott magából. Azok közé tartozott, akik annyira magától értetődően részei tudatunknak, mindennapi létezésünknek, hogy nem is tudtuk elképzelni, hogy egyszer meghalnak. Teste nincs többé, de lénye és szelleme mindannyiunk emlékében örökké élni fog.
2010.09.04. 07:39 brutusbrutalis
Bánffy György (1927-2010) színművész autogramja
Szólj hozzá!
Címkék: b hungarian kossuth díj
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek