30 évvel ezelőtt a mai napon gyilkolta meg Mark D. Chapman a Beatles együttes alapítóját, a legendát: John Lennont. Az évforduló alkalmából klubalapítónk, Kolozs András írását közöljük, mely eredetiben a Grafológia c. folyóirat 2010. november-decemberi számában jelent meg.

Imagine, azaz: képzeld el. Képzelj el egy embert, aki Liverpool munkásnegyedében nő fel, szinte árvagyerekként. Képzeld el, hogy már zenél, de nem ismerik el művészetét, tehetségét. Klubokban nyomja 6-8 órán át étlen-szomjan, hazájától távol, éhbérért. Aztán egyszercsak fordulat. Egy élesszemű menedzser, egy sláger, egy világhírű zenekar születése, rajongók milliói. Képzeld el, hogy a liverpooli kölyöknek hirtelen ezerszer kellene leírnia a nevét nap mint nap…

John Lennon, a Beatles legendás alapítója 70 éves lett volna az idén októberben és tragikus halálának 30. évfordulójára emlékezünk december 8-án. Vannak olyan napok a történelemben, melyekre mindenki emlékszik, tudja, hogy aznap épp mi történt vele, mit csinált. Az amerikaiak és a britek az első említések között – 2001. szeptember 11. mellett – John F. Kennedy és John Lennon meggyilkolásának napját szokták felidézni. Lennon tehát legenda, már életében az volt, halála pedig még inkább azzá tette.

Mindezt azért volt fontos felidézni és rögzíteni, hogy érzékeljük, kinek az aláírásáról lesz szó. Fontos, hogy megpróbáljuk felfogni a jelentőségét, értékképző tényezőinek súlyát. John Lennon autogramja gyűjtőberkekben abszolút a luxuskategóriába tartozik – azok közé az aláírások közé, amelyek még beszerezhetők a piacon (azaz nem tartoznak automatikusan a múzeumokban pihenő nemzeti kincsekhez), de árszínvonaluk már a csillagok között indul. Lennon esetében néhány egyszerű, bármilyen írószerrel bármilyen felületre odavetett vonalka már 5000 USD körül landol egy árverésen, az íráskép szempontjából és az anyag minőségét tekintve jobb állapotú, bizonyítottan hiteles darabok pedig még ennél is magasabb áron kelnek el. Az exkluzív példányok, melyek dedikációként valami speciális helyre (pl. lemezre, kottára) készültek, már csak a sokszoros milliomosok számára megfizethetők.

Lennon autogramját különösen izgalmassá teszi az is – ebben egyébként személye és autogramja véletlenül hasonlatos a fentebb említett Kennedyéhez – hogy eredetiségének megállapítása különleges szakértelmet kíván és jó referenciák nélkül lényegében lehetetlen. A Beatles-autogramok minden bizonnyal a 20. század legtöbbet hamisított aláírásai. Titkárok tucatja írta folyamatosan a Beatles-szignókat, beleértve Neil Aspinallt, Brian Epsteint vagy másokat – aki épp „kéznél volt”. Többször előfordult, hogy valamelyik Beatle írt alá mind a négyük helyet – persze igaziként feltüntetve a többiek aláírását is. A Beatles mindössze három hivatalos dedikálást tartott, egyet 1962-ben, kettőt 1963-ban; mindhármat az Egyesült Királyságban.

Lennon az évtizedek alatt rengeteg formátumban írta a nevét, s mivel autogramja szűnni nem akaró értéket képvisel, kedvelt célpontja a profi hamisítóknak is. Írta nevét nyomtatott betűkkel, írta félig nyomtatottan és írta fonálírással egybefűzve a betűket, vagy épp a vezeték- és keresztnevet. John LENnon, JOhn Lennon, johnlennon – mindegyik ismert formátum. Az igazi Beatles- és Lennon-szakértők meg tudják mondani azt is, hogy kb. melyik hónapban (!) készültek. Jellegzetes, hogy Lennon vezetéknevét jellemzően Lennen-nek írta, csak nagyon ritkán Lennon-nak, így a hamisítványok egyik legfőbb árulkodó jele, amikor egy adott korszakból származó aláírásban a vezetéknév o-val van írva, holott e-vel kellene szerepelnie. A legvalószínűbben eredeti autogramok – hasonlóan más nagy kaliberű személyekéhez – a névaláírásos banki csekkeken találhatók. Mivel Lennon nagyon sok autogramot osztott ki életében, a már-már elviselhetetlen rajongói nyomás és a gyors autogramosztási kényszer miatt gyakran hagyott ki betűket a nevéből, így a hiányos névformátumú aláírások gyakoriak: JoLen, JohLenn, JLennon, JoLennon, Jolenen, Johlennen, vagy egyszerűen csak John. A variációk száma szinte végtelen… Szokása volt még – főleg a Beatles utáni időkben – hogy autogramja mellé az Imagine borítójáról is ismert kis arcot, saját arcképét is odarajzolta. Ebben az időben művészete már nem csupán zene, hanem komplex képzőművészet, társadalomformálás volt; rajzolt, látványos békepárti akciókat szervezett, és egyes megélt szerepeihez kapcsolódóan az aláírása is más-más volt. A változás leginkább a J és a L kezdőbetűk megformálásában érhető tetten, ezek árulkodnak leginkább a korszakról és a körülményekről, amikor a szignó keletkezett.

Lennon halála is szorosan kapcsolódik autogramjához, ugyanis egyik utolsó autogramját épp saját gyilkosának, Mark D. Chapman-nek adta (ld. fotó alább). Chapman egy barátjával várt Lennonra a Dakota Háznál, 1980. december 8-án délután. Amikor Lennon kijött, dedikáltatta vele a nála lévő Double Fantasy egy példányát (ez a lemez 1999-ben 460.000 USD-ért kelt el árverésen, ld. alább). Barátjának azt mondta, megvárja, míg Lennon (aki egy lemezfelvétel ügyében távozott Yoko Onoval a dedikálás után) visszajön. „Ki tudja, láthatod-e még valaha” – mondta barátjának Lennonról. Este 11-kor e szavak fájdalmas új értelmet kaptak. A Lennon házaspár visszatérése után a lesben álló Chapman, miután megszólította, négy lövéssel meggyilkolta a kapuból visszaforduló John Lennont.

 

Halála helyétől nem messze, a Central Park Strawberry Fields nevű kis kertjében, a járdán egy lemezhez hasonló kis térplasztika található. Lennon egyik legszebb dalának címe áll rajta: „Imagine” – azaz: képzeld el…