2011. május 1-jén XVI. Benedek pápa boldoggá avatja neves elődjét, II. János Pált, született Karol Wojtyła-t, aki hat éve hunyt el. A közelgő procedúra alkalmából vesszük nagyító alá az egykori lengyel bíboros, a későbbi pápa kézírását és aláírását, autogramosztási szokásait.

Korábban Teréz Anya 2003. évi boldoggá avatásával II. János Pál maga mutatott példát arra, hogy a szentté avatási procedúrában lerövidíthetők a határidők, saját maga boldoggá válásával pedig formálisan is a 20. század egyik legjelentősebb egyházi személyévé válik a történelemben. Autogramja tehát fontos, jelentős, tartós értéket képvisel.

Amint arra egy korábbi cikkünkben (Mennyit ér egy autogram? 2010/5. szám 32. oldal) már utaltunk, egy pápa aláírása mindig ritkaságnak számít, hiszen hogy a konklávéról a fehér füst felszállása után melyik egykori bíboros jelenik meg a Szent Péter Bazilika erkélyén pápaként, azt az utolsó pillanatig legfeljebb csak találgatni lehet, a találgatások pedig ritkán igazolódnak be – amikor pedig már pápává vált a bíboros, megközelítése civilként lényegében lehetetlen. Csak bennfentesként és csak komoly szervezőmunkával lehet megszerezni a pápai autogramot, de persze ennek módja és sikerességének valószínűsége is együtt változott az idők során, az aktuális pápa személyével.

Pápáktól autogramot legbiztosabb módon úgy lehet szerezni, ha valaki időt és energiát nem kímélve meg-próbálja folyamatosan begyűjteni a konklávé mindenkori tagjainak az aláírását, így előbb vagy utóbb a több száz szignó között ott lesz a következő pápa kézjegye is – persze még csak bíborosként. (Külön érdekesség, hogy a közelmúlt pápái közül a néhai Albino Luciani, I. János Pál pontifikátusa csak harminchárom napig tartott, így pápaként adott autogramja lényegében nem is ismert.) Gyűjtői körökben a pápák autogram-jai között vannak népszerűbbek és kevésbé keresettek is, a kereslet az adott méltóság pápai tevékenységének megítélésétől, hosszától, autogramjának ritkaságától és előfordulási környezetétől függ. A pápák „szupersztárja” azonban az aláírás és kéziratgyűjtők között is mindenféle szempontból a néhai Karol Wojtyła, azaz II. János Pál.

Autogramja több formátumban ismert, és közel huszonhét éves pápaságának megfelelően viszonylag gyakori, de mivel népszerű és állandóan keresett, ára meglehetősen magas tartományban mozog. Ezért kedvelt célpontja az autogram-hamisítóknak is. II. János Pál eredeti aláírásáért bármilyen felületen, bármelyik korszakból, bármilyen formátumban minimálisan 800-1000 EUR közötti összeget szokás fizetni, a ritka előfordulási környezet, a ritka dedikációs szöveg vagy szép fényképes előfordulás pedig ezt az árat csak növeli, akár a duplájára is.

A leggyakrabban a még Karol Wojtyłaként aláírt üdvözlőkártyákon találkozhatunk II. János Pál autogramjával. Az aláírás születésének idejétől függően találhatunk előtte az egyházi személyekre jellemző, kézzel írott + jelet és keresztneves aláírást, vagy már bíborosként a Kard. vagy Card. rövidítést, ami a bíborosi rangra utal (cardinal). Wojtyła bíboros autogramja ennek megfelelően jellemzően + Karol-ként, + Karol Wojtyła-ként, Karol Card./Kard. Wojtyła-ként és Karol Wojtyła Kard./Card.-ként is ismert.

Pápasága idején, ha aláírt, jellemzően leggyakrabban új nevének latin és lengyel változatát használta. Ezekkel dedikált fotókon és rövid üdvözletként írt üzeneteken találkozhatunk: Joannes Paulus PP II, ill. Jan Paweł II. Karol Wojtyła érsekként és bíborosként jellemzően kék töltőtollat, pápaként vékony hegyű fekete filctollat használt, így az ezektől eltérő írószerrel született írások az egyes korszakok-ból erős gyanúra adnak okot, hogy nem eredeti darabbal van dolgunk. Mivel a néhai Szentatya rendkívül jellegzetes, szép betűvetéssel írt, a különféle utánzásos hamisítási próbálkozásokra külön szót vesztegetni nem érdemes, mert egy bizonyítottan eredeti mintát melléjük téve még a kevéssé hozzáértő személyben is kételyt ébresztenek az eredetiséget illetően. Ami viszont sokkal érdekesebb, hogy a pápai hivatal – a levelek és az azokban érkező autogramigények óriási száma miatt – rendkívül jó minőségű facsimile, azaz nyomtatott hamisítványokkal látta el a rajongókat, gyűjtőket és érdeklődőket világszerte.

A pápa titkárságának szokása volt, hogy a hívektől, rajongóktól érkező levelekre a Vatikánból a levélíró nemzetiségének nyelvén válaszoltak, még akkor is, ha a levél eredetije valamely világnyelven érke-zett. (Azaz pl. Magyarországra ma-gyarul írott válaszlevelet küldtek.) Ugyanilyen szokás volt továbbá, hogy az adott országba az illető országnak szóló facsimile kézírásos üzenettel ellátott fényképet küldtek a pápáról, mely az eredetiséget illetően még ma is sokakat megtéveszt, beleértve komoly szakértőket is (Magyarországra a mellékelt képen látható üzenetet postázták 1991 és 1996 között, az 1996. évi második pápai látogatást követően pedig egy frissebb üzenetet, melyről sajnos nem rendelkezünk fotóval. A bemutatott darabon is látható, hogy az írásos üzenet dátumozása mindig a látogatás dátumával esik egybe.)

Ilyen facsimile üzenetekből viszonylag sokféle változat kering szerte a világon, hiszen II. János Pál összesen 104 külföldi utazást tett huszonhét esztendős pontifikátusa során. A postát jellemzően a vatikáni futárszolgálat kézbesítette a nunciusi hivatalok-ba, így a levélíró mindig helyi címzésű és helyi bélyeggel ellátott borítékban kapta meg válaszát.

Megítélésünk szerint II. János Pál autogramja iránt a kereslet továbbra is magas és tartós lesz az autogram-piacon. Érdemes tehát odafigyelni, mielőtt egy borsos áron kínált darab megszerzésére szánja magát valaki, mert könnyen lehet, hogy csupán egy jó minőségű nyomtatvány-szuvenírt kínálnak számára.

Kolozs András

(Megjelent a Grafológia c. lap 2011/2. számában.)