Autogramos sztorit kaptunk egyik kedves olvasónktól, melyet az alábbiakban teszünk közkinccsé.

Múlt hét szombaton egy kiváló színházi előadáson voltam a párommal.

Tolna megyében meg kell becsülni, ha nagynevű színművészek látogatnak szűkebb pátriánkba, így nem szalasztottuk el az alkalmat, rögtön jegyet váltottunk a Randevú Párizsban című komédiára. A szereposztás briliáns volt: Csala Zsuzsa, Harsányi Gábor, Straub Dezső, Beleznay Endre, Várkonyi András, Farkasházi Réka, Sáfár Anikó, Böröndi Tamás.

Nagyon jól éreztük magunkat, régen nevettem ennyit. Felejthetetlen este volt. A műsor végeztével úgy döntöttünk megvárjuk Őket, hátha valakit el tudunk „kapni” egy-egy aláírás erejéig. Sajnos nem mindenkit sikerült, mert amíg valamelyikük aláírt, addig többen észrevétlenül kislisszantak az öltözőből, és eltűntek a csak bennfentesek használhatta folyosón. De akitől mindenképpen szerettem volna aláírást szerezni, tőle sikerült. Csala Zsuzsa az igazi példája annak, hogy a legnagyobb színművészek a deszkákon örök kortalanok! Az a könnyed, természetes, kedves játék, a színház iránti alázat, amely őt jellemzi, egyszerűen lenyűgözi a nézőt, öröm Őt hallgatni, látni. Ő és Várkonyi András a kulisszák mögött, élőben is végtelenül kedvesek és közvetlenek voltak, bár akiket sikerült „elkapni” mindannyian készségesen aláírtak az ottmaradt néhány rajongónak.

A képen látható aláírások sorban: Harsányi Gábor, Csala Zsuzsa, Várkonyi András, Farkasházi Réka.

Szerencsésnek érzem magam, hogy ott lehettem az előadáson, és a megjelent népes közönség (telt ház volt) azt is jelzi, hogy az emberek ma is fogékonyak az igazi értéket közvetítő műsorokra, és igenis, a színházakra szükségünk van!