Kardos Ágit többek között azért szeretem a gyűjtőtársak közül, mert végtelenül szerény, türelmes és alázatos teremtés. Nagyon klassz gyűjteményt épített fel "pályafutása" során, sokszor teljesen magányos farkasként kutatva az információkat, s várva órákon át a sztárokat. A türelem és a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét, na meg ilyenkor a szerencse is az ember mellé tud szegődni - az alábbi képen látható Zlatan Ibrahimovic szinte csak neki állt meg autogramot adni, amikor Magyarországon járt a svéd válogatottal. Interjúnk Ágival alább olvasható.

Mióta gyűjtesz autogramokat és hogyan kezdted?

1978 óta gyűjtöm az autogramokat, amikor itt a Kőbánya-Újhegyen levő tónál minden évben hatalmas bulikat rendeztek augusztus 20. alkalmából. Az első dedikációkat akkor kaptam, persze nem szép füzetbe és előhívatott fotókra, hanem kis papirkákra. Ők voltak a legelső kis drágaságaim Alfonzo, Sárosi Kati, Zsoldos Imre. Aztán a következő nagyobb rendezvény az 1980-as Country Fesztivál volt, ahol sok olyan együttessel találkoztam akik mára is megmaradtak a pályán és örülnek az akkori belépőjegynek ha megmutatom nekik, pl. a Bojtorján együttes. Aztán az Internet segítségével találtam színész és zenész barátokra.

Emlékszel rá ki volt az első, akitől aláírást kértél?

Az első autogramot Alfonzótól kaptam, szerintem akkor még fel sem fogtam, hogy ő egy igazi legenda, előttem van a kicsi, őszes bácsi amint mondta, hogy adjam neki oda a papirkámat. :)

Mi alapján választod ki, hogy kitől gyűjtesz autogramot?

Volt szerencsém betekinteni mind sportolók és színészek életébe, rövid napjukba. Amit ezek az emberek végeznek az valami csodálatos és hihetetlen. Kocsis Zoltán karmester próbáján olyan ici-pici hibákat felfedezett és szólt érte ami nekem tökéletes volt, a színészek olvasópróbája, hosszú és mindenre kiterjedő. Tehát nekem mindenki aki valamit tesz az emberekért, színházban, sportban, a tévében az nekem sztár.

Melyik a legkedvesebb autogramod, történeted?

A legkedvesebb történetem Oszter Sándorhoz kötődik. Lányával Szandrával már több előadás után találkoztam, nagyon kedves és szimpatikus ember. Az édesapjától kicsit tartottam, mert számomra kívülről kicsit megközelíthetetlennek tűnt. Az előadás után kicsit reszkető gyomorral vártam a Pataky Művelődési Házban, amikor kijött, kértem autogramot az előhívott képemre. Utána ő köszönte meg, hogy elmentem megnézni az előadást! Természetesen a közös fotót is megengedte és két puszit is kaptam tőle, hát ez fantasztikus élmény volt számomra.

Melyik a legkellemetlenebb élményed?

Stinghez kötődik. Több órán át vártuk a szállodánál, összesen ketten voltunk. Amikor kijött, udvariasan mutattam neki a fényképezőt, hogy egy közös fotót szeretnénk, de elfordította a fejét. Azt hittem valamit félreértett, ezért tettem még egy kísérletet, amikor már az autóban ült, mutattam neki, hogy csak egy közös fotót szeretnénk, erre fogta magát és átült a másik oldalra. Szerencsére nem sok ilyen sztár van, de ezeket a reakciókat sosem értem, mert neki semmibe nem kerül, nekünk viszont örök életre szóló élmény lett volna – persze így is az, csak másképp.

Biztosan gondolkodtál már azon, hogy mit szeretsz a gyűjtésben, miért csinálod?

Azért csinálom, mert örömömet lelem benne. Nem szabad túl sok időt ezzel tölteni, csak reálisan és akkor sok-sok szép élményt ad. Lehetőleg mindig névre szóló dedikálást kérek, mert ez számomra személyes, az csak nekem szól. Utána mindig szépen lefűzöm azt az egy darab képet amit elviszek és néha a téli hidegben szoktam nézegetni őket és visszaemlékezni a történetére.

Mit gondol a hobbidról a családod, a környezeted?

A család mellettem áll, férjem mindenhova elkísér, hogy tudjunk közös fotót készíteni, mert a dedikálás és a fotó pillanatok műve, nincs idő akkor ott valakit megkérni, hogy fotózzon. Hálás vagyok érte neki, sokat köszönhetek neki.

Hogyan zajlik egy napod, amikor csak a gyűjtéssel foglalkozol?

A napom tervezéssel zajlik. Mindig csak egy hétre előre gondolkodom. Megnézem a kiszemelt oldalakat és ott eldöntöm, hogy van-e olyan lehetőség ami elérhető és érdemes vele foglalkozni. Együtteseknél megkeresem a turné menetét és ha úgy számolom, hogy a reptéren elkaphatók akkor oda kimegyek, ha arra tippelek, hogy busszal jönnek, azokkal nem foglalkozom. Szívesen megyek könyvesházi beszélgetésekre, ott is könnyen elkaphatók a beszélgető partnerek. Tehát ülök és tervezek és teljes a siker ha jó az ötlet, ha nem sikerül, akkor meg úgy vagyok vele, hogy megpróbáltam, a lehetőséget megadtam, sikerül legközelebb.