A magyar foci talán utolsó igazi sikersorozata volt 1995-ben a Ferencváros bejutása a Bajnokok Ligája főtáblájára, az akkori csapatot idézzük most fel egy igazi páratlan - ma már beszerezhetetlen, pótolhatatlan - autogramkompozícióval.

A siker nem csupán azért volt jelentős, mert az első magyar klubcsapat volt, amelyiknek sikerült az új rendszerű bajnokcsapatok versenyében részt vennie (ez azóta csak egyszer, 2009-ben a Debrecennek sikerült), de az akkori FTC nem csupán bejutott, hanem mindeddig győzni is tudott, valamint nagyszerű teljesítménnyel helytállt nemzetközi szinten, a világ akkori legjobbjai ellen is. Az a csapat CSAPAT volt, csupa nagybetűvel, ugyanakkor a névsort kb. 70%-os biztonsággal szinte minden magyar felnőtt el tudja sorolni, mivel a csapatot kiváló egyéniségek alkották. A csapat utóélete, szétszéledése legalább ennyire érdekes, mint az akkori szereplés. A bemutatott dedikált műsorfüzet alatt végigvesszük, hogyan alakult a játékosok élete a BL szereplést követően.Novák Dezső, vezetőedző: a kétszeres olimpiai bajnok, egyszeres olimpiai bronzérmes, s ezzel minden idők legsikeresebb olimpiai labdarúgója. 1996-ban távozott a Fraditól, egy évig még edzősködött külföldön. 2004-ben fény derült ügynökmúltjára, mely minden szempontból megviselte. Visszavonultan él súlyos betegen.

Hajdu Attila, kapus: a BL szereplés egyik kulcsfigurája volt, 1998-ban távozott a Fraditól. 10-szeres válogatott, játszott a Fortuna Köln, a Vasas, az MTK és végül a Sopron csapatában, 2004-ben egy sérülést követően vonult vissza. 2006 óta a Sport 1 TV szakkommentátora.

Szeiler József, kapus: a BL-ben nem lépett pályára, de második kapusként a csapat tagja volt. A Fradiban 1988-től védett összesen 161-szer, innen vonult vissza 1997-ben. 1984-ben ifjúsági Európabajnok, bár ahogyan a BL-ben, itt sem lépett pályára. Szeiler kétszer győzte le a rákot, ma a Sugár üzletközpont vezérigazgatója.

Szűcs Mihály, hátvéd, középpályás: 1988-2001-ig volt az FTC játékosa, ezidő alatt kétszer kölcsönjátékosként szerepelt más csapatnál is. A BL-ben négyszer játszott, közte a Grasshoppers elleni győztes meccsen is. A Fradi után játszott Tatabányán, Szombathelyen, Pápán, Budafokon, végül 2008-ban a Budaörs csapatában fejezte be pályafutását. Jelenleg Soroksáron szakmai igazgató.

Hrutka János, hátvéd: a BL szereplés alapembere volt, 24-szeres válogatott. 1997 és 2000 között a Kaiserslauternben játszott, majd onnan egy évre az Eintracht Frankfurt játékosa lett. 2000-2002 között ismét FTC, végül 2003-ban egy szezon után a Budapesti Honvédtől vonult vissza, jelenleg játékosmenedzserként dolgozik.

Keller József, balhátvéd: 29-szeres válogatott, 1989-ben az év labdarúgója Magyarországon. A BL szereplést követően Franciaországba szerződött, majd 2000-ben visszatért a Fradihoz, ahol 2005-ig játszott, az utolsó időszakban emellett pályaedzőként is tevékenykedett. 2010-től Szegeden vállalt szerepet az ottani NB III-as csapat sikeressé tételében.

Szergej Kuznyecov, hátvéd: az ukrán labdarúgó 1991-től 1993-ig, majd 1994-1995 között játszott a Fradiban, a BL sikert követően 1997-ig a Gázszer játékosa lett, innen vonult vissza. 1995-ben az ő fejesgóljával lett bajnok a Fradi, klubszeretét jól kifejezi e mondata: “Bármerre vessen is sorsom, mindörökre Fradista maradok.” Fia szintén szerepelt az FTC-ben, ő maga aktív pályafutása után edzőként, játékosmegfigyelőként és menedzserként dolgozott.

Simon Tibor, hátvéd: 16-szoros válogatott, 1984-től 1997-ig, majd 1998-1999 között volt a Fradi játékosa. Játszott még a BVSC és a REAC csapatában, a BL-ben szereplő Fradi alapembere, a csapat kiemelkedő karaktere, a legendás B-középpel szoros kapcsolatot ápoló szenvedélyes játékos volt. 2001-től a Sopron edzője. 2002. április 21-én egy konfliktus nyomán éttermi verekedésbe keveredett, itt szerzett súlyos sérüléseibe két nappal később belehalt.

Telek András, középhátvéd: 24-szeres válogatott, 1989-1996-ig játszott a Fradiban, a BL szereplés alapembere, 1992-ben az év labdarúgója. 1997-1998-ban a Kassa játékosaként újból szerepelt a BL-ben, rövid ideig Kínában is futballozott. 2002-2005-ig a FTC utánpótlás, 2005-2006-ig a női válogatott edzője, 2006-2008 között saját focisulijában dolgozott, jelenleg biztosítási alkuszként sportbiztosításokkal foglalkozik.

 Ifj. Albert Flórián, középpályás: az Aranylabdás Albert Flórián fia 6-szoros válogatott, 1987-1996 között, majd 1997-98-ban volt a Fradi játékosa, a BL-ben az Üllői úton ő szerezte a vezető gólt a Real Madrid ellen. 2000-ben lépett utoljára pályára, az FTC mellett játszott Izraelben, Franciaországban és a BKV Előre csapatában. 2008-2009 között a Tököl edzője, jelenleg a Fradinál játékosmegfigyelő és részt vesz az utánpótláscsapattal kapcsolatos feladatokban is.

Kecskés Zoltán, középpályás: a Fradi előtt az Újpest, a Volán és az MTK játékosa volt, a BL szereplés után 1997-ig a Saarbrücken csapatához szerződött, onnan vonult vissza.

Lisztes Krisztián, irányító középpályás: 49-szeres válogatott, a BL szereplés kulcsembere, ő lőtte az első gólt a főtáblás szereplésen a Grasshoppers ellen. 1997-ben Németországba szerződött, itt játszott 2006-ig, a Werder Brehmen csapatával a Bundesliga bajnoki címét is megszerezte. 2008-ban és 2011-ben újra visszatért a Fradihoz, jelenleg az NB III-as Soroksár játékosa.

Dejan Milovanovics, védő: háromszor lépett pályára a BL-ben, 1998-ig játszott a Fradiban. Utána a Dunaújváros csapatában játszott, majd visszavonulása után ismét az FTC-hez került, edzőként az utánpótláscsapatokban.

Nyilas Elek, középpályás: 14-szeres válogatott, az FTC korszaka előtt bajnok a Vác csapatával. A BL szereplést követően játszott Izraelben és Győrben is. Jelenleg Gyulán az U19-es csapat edzője.

Páling Zsolt, középpályás: kétszer szerepelt a válogatottban, 1988 és 1999 között volt a Fradi játékosa, utána játszott még Diósgyőrben és Siófokon. 2002-ben vonult vissza, 2004-2005-ig utánpótlás edző a Fradinál, jelenleg U11-es edző Budakalászon.

Vincze Ottó, középpályás: a BL szereplés idején kölcsönjátékosként szerepelt a Fradiban, 1990-96 között a svájci Sion csapatában kezdődött profi karrierje. A Grasshoppers elleni győzelemben oroszlánrésze volt két góljával, kiemelkedő szereplésének köszönhetően nagy volt az érdeklődés iránta külföldön is. A Barcelona csapatában is eltöltött egy évet, bár nem lépett pályára, utána Németország következett. 11-szeres válogatott, a Zalaegerszeg játékosaként része volt a Manchester United-et legyőző csapatnak is. Jelenleg a Győr csapatának utánpótlással, nemzetközi kapcsolatokkal és szerződtetésekkel foglalkozó menedzsere, emellett a Biatorbágy csapatában focizik.

Teslim "Babatunde" Fatusi, középpályás: a nigériai labdarúgó 18 évesen a Pécs csapatából került a Fradiba. A BL szereplés után focizott Tunéziában, Dél-Afrikában, Belgiumban, Szaúd-Arábiában, Nigériában, s az utolsó információk szerint pedig Vietnamban. A Fradi BL csapatából paradox módon ő futotta be a legfényesebb karriert: 1996-ban hazájával olimpiai bajnok lett. 

Goran Kopunovics, csatár: az Anderlecht ellen lőtt gólja döntötte el a Fradi bejutását a BL-be, ahol gólt tudott lőni a Real Madrid ellen is a Bernabeau stadionban. 1996-ban Ciprusra került, majd onnan Újpestre. Játékos karrierje után edzőként sokfelé dolgozott a világban, 2010 óta Ruandában dolgozik.

Zoran Kuntics, csatár: Kopunovics mellett a BL sikerek másik kulcsszereplője.  Az FTC után Ciprusra került, majd vissza a Vasashoz, a Videotonhoz és végül a Szabadka csapatához levezetésnek, ahonnan karrierje 1984-ben elindult. Visszavonulása után edzői pályára lépett, 2007-ben az FTC edzője is volt egy évig, jelenleg a Szigetszentmiklós csapatánál dolgozik.

Nagy Zsolt, csatár: a BL szereplést követően folyamatosan sérülésekkel küzdött. Kuvaiti kitérője után a 2000-es években fejezte be aktív labdarúgói pályafutását, szülővárosában Dorogon pályaedzőség mellett még többször játszott, 2006-ban fejezte be végleg a játékot.

Zavadszky Gábor, középpályás: 4-szeres magyar válogatott, a BL szereplést követően 1998-ig maradt a Fradinál, utána a Dunaújváros, majd az MTK következett, míg 2004-ben újra egy évre az FTC-hez került. 2005-től Cipruson az Apollon Limassol játékosa volt. 2006-ban tragikus hirtelenséggel hunyt el tüdőembólia és szívinfarktus következtében.