1971-ben egy fiatal amerikai pszichológus néhány napig tartó kísérletében olyan mértékben változtatta meg a szociálpszichológia tudományát, aminek jelentősége pl. a fizikában ahhoz hasonlítható, amikor Newton felfedezte a gravitációt. A kísérletet kitaláló és vezénylő tudós az olasz származású amerikai Philip Zimbardo volt.

Mi is volt ez az 1971-es kísérlet, s miért korszakos a jelentősége? A második világháborút követően az emberiség minden lehetséges eszközzel arra kereste a választ, hogy vajon hogyan, miért történhetett az a borzalmas népirtás, melyhez több társadalom "összehangolt munkájára" volt szükség? Hogyan lehetséges, hogy egy elborult elme és szűk vezetői köre nem csak befolyása alá tudott venni tízmilliókat, de gyakorlatilag hosszú időn át aktív, cselekvő csavarokká változtatott mindenkit a nácizmus gépezetében? Zimbardo előtt egyetlen pszichológus (Stanley Milgram) volt, aki érdemben foglalkozott ezzel a kérdéssel, ő azonban inkább mikroszinten vizsgálta a problémát: vajon meddig képes egy ember fájdalmat okozni egy másik embernek, ha a felelősséget valaki más vállalja helyette, azaz "ő csak parancsot teljesít"? (A Milgram-kísérlet eredménye: a kísérleti alanyok 65%-a 450 Voltos áramütést adott az alanynak, mert "erre utasította" őket a "tanár".)

Zimbardo kísérlete 1971-ben a Stanfordi börtönkísérlet néven híresült el, pszichológiai szempontból vizsgálta az emberek fogságban való viselkedését. Hipotézisük szerint mind a börtönőrök, mind a foglyok meghatározott viselkedésformákat vesznek fel, amelyek az adott körülmények között a szituáció romlásához vezetnek. A kísérletben önkéntesekből egy mesterséges börtönt hoztak létre az egyetemi tanszék alagsorában. Az önkénteseket véletlenszerűen osztották fel börtönőrökre és foglyokra, s ezt követően ennek megfelelő ruhákat adtak nekik. Ismertettek egy egyszerű szabályrendszert, s megkezdték a figyelést. A kísérletet 14 nap hosszúságúra tervezték, de már a hatodik napon le kellett állítani, mert megdöbbentő tapasztalatokat eredményezett: a mesterséges térben valódi börtönszituáció alakult ki, erőszakkal, megalázással, lázadásokkal, fegyelmezéssel és megtorlással. Zimbardo kutatása egyértelműen - és a világon elsőként - rámutatott, hogy egy szerep, egy szerephez kötődő ruházat (függetlenül attól, hogy mesterségesen ráakasztott, vagy önkéntesen fevett szerepről van szó) az azonosulás miatt milyen drámai mértékben képes befolyásolni egy ember, s ennek nyomán egy csoport viselkedését. Egy csapásra megdőltek azok a tézisek, melyek eredendő, személyiségből fakadó gonoszságnak állították be a cselekedeteket, s egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a környezet mennyire jelentős egy ember tettei szempontjából. A Stanfordi börtönkísérlet ma már végrehajthatatlan lenne a szigorú etikai szabályok miatt, jelentőségét az is jelzi, hogy játékfilm készült belőle és önálló honlapja van.

Ezért gondoljuk, hogy a 80 éves Zimbardo a jelenleg élő legjelentősebb pszichológiaprofesszor. Ráadásul nagyon jó fej, hiszen néhány órán belül válaszolt autogramkérő emailünkre - "Sure, Ciao, Phil Zimbardo" - cc-zve titkárnőjét, ezzel jelezve, hogy feladat van, borítékolni kell egy aláírt fotót Magyarországra. A fotó alább látható.