A Sakál: Iljics Ramírez Sánchez, közismertebb nevén pedig Carlos. Ez a név a 70-es, 80-as években a világ legfélelmetesebb, legkeresettebb bűnözőjét jelölte, úgy is mondhatnánk, hogy Carlos nem más, mint a hidegháború végének Oszama Bin Ladenje. Számos terrorcselekmény köthető hozzá, legismertebb az 1975-ben Bécsben elkövetett OPEC székház elleni túszejtő akció. Magyar vonatkozású érdekesség, hogy 1982 és 1985 között Carlos Budapest II. kerületében élt (bujkált), majd innen Damaszkuszba menekült tovább. A francia és az amerikai hatóságok 1994-ben fogták el Szudánban, gondosan megtervezett és kivitelezett titkos akció keretében.

Lehetséges-e megszerezni egy ilyen személy aláírását, aki egész életét azzal töltötte, hogy álcázta magát, rejtőzködött, országról országra szökött és a legfontosabb számára az, hogy még véletlenül se ismerje fel soha senki? Vagy miután elfogták, a világ egyik legszigorúbban őrzött rabja válik belőle? Nos, a válasz az, hogy igen, lehetséges, mert az autogramgyűjtők számára nincs lehetetlen. Carlos dedikációja igazi ritkaság, igazi kézírás csemege a nemzetközi gyűjtőkörökben.

2011-ben egy magyar gyűjtőtársunknak páratlan szerencsében volt része. Levelet küldött Carlosnak (Iljics Ramírez Sáncheznek) címezve abba a párizsi börtönbe, ahol a Sakál életfogytig tartó börtönbüntetését tölti, majd lényegében el is feledkezett róla, gondolván, hogy erre a levélre választ soha az életben nem fog kapni. Annál nagyobb volt a meglepetés másfél hónappal később, amikor kinyitotta a Párizsból jött borítékot és az általa küldött fényképeket megtalálta benne, egytől egyig részletes dedikációkkal ellátva!

"Gábornak emlékül, a szeretett Budapestemre és a szocializmus béli régi szép időkre emlékezve, legjobb forradalmi üdvözlettel: Carlos, 2011. V. 29." és "Poissy, 2010. VIII. 30." - írta rá Carlos a kép szélére még kézzel, utalván annak pontos készítési dátumára.

"Kedves Gábor, Itt arra voltam kényszerítve, hogy vastag bajuszt és szakállt viseljek, mert jogtalanul elvették a borotvahabomat egy 10 évvel ezelőtti börtönszállításnál (a Santé börtönbe való visszaszállításnál), forradalmi üdvözlettel: Carlos, Poissy, 2011. V. 29."

"Kedves Gábor, Ezen a képen egy kisebb ügy miatt vagyok bíróság előtt Párizsban; allergiás reakció látható rajtam valami miatt, ami az ételben volt..., Forradalmi üdvözlettel: Carlos, Poissy, 2011. V. 29."

"Kedves Gábor, Itt tanúként szerepelek a bíróság előtt. Ez volt az első eset a második világháború óta, hogy német bíróság Franciaországban ülésezett, 11 évvel ezelőtt. Igazi erő! Forradalmi üdvözlettel: Carlos, Poissy, 2011. V. 29."

Sem előtte, sem utána nem jött válasz egyetlen levélre sem, tehát mondhatjuk, hogy Carlos e négy dedikációja igazi ritkaság, nem szokványos, hogy levelekre válaszol, vagy hogy egyáltalán eljutnak hozzá az ilyen jellegű üzenetek.

Végezetül szükséges tisztáznunk valamit, mert elképzelhető, hogy vannak olyan olvasók, akik megdöbbennek a puszta tényen, hogy Carlos, a Sakál, a XX. század végének legkeresettebb nemzetközi terroristájának dedikációit mutattuk ma be. E blog virtuális múzeumként szolgál, melyben ismert, a történelem, a művészetek, a politika vagy a sport területén valamilyen szempontból fontos emberek kézírásait tesszük közkinccsé. Sem Carlos, sem más bemutatott személy tevékenységét nem célunk népszerűsíteni, arról így vagy úgy állást foglalni, a bemutatás csupán azt a célt szolgálja minden esetben, hogy rávilágítsunk azokra a dolgokra, amiért fontos lehet egy gyűjteményben az illető aláírása.