Tegnap temették el az egyik legjelentősebb magyar sportolót, Gyarmati Dezsőt, akiről túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a vízilabda történetének valaha volt legnagyobb alakja. Játékosként háromszoros olimpiai bajnok, egyszer ezüst, egyszer bronzérmes, szövetségi kapitányként pedig olimpiai bajnok és olimpiai bronzérmes, emellett világbajnoki és Európa-bajnoki címek is kötődnek nevéhez. E rövid felsorolás - ha egyáltalán lehet ilyen összemérést készíteni - olyan, mintha Michael Schumacherről, vagy Peléről beszélnénk, de úgy, hogy mindketten nem csupán aktív sportolóként értek mindenkinél többször a csúcsra, hanem szakvezetőként is. Nincs, s valószínűleg egyhamar nem is lesz a Földön még egy vízilabdázó, aki hasonló karriert futhat be, mint Gyarmati Dezső.

1996-ban találkoztam vele először, Peterdi Pál róla szóló frissen megjelent könyvét dedikálták együtt a Könyvhéten. A könyv megjelenésének éve nem volt véletlen, amint az az első lapokon olvasható, "Megjelent a Melbourne-i olimpiai győzelem 40. évfordulóján, a Montréal-i olimpiai győzelem 20. évfordulóján, az Atlanta-i olimpia évében." Gyarmati Dezső életében nem csupán fontos volt a sport, hanem ő maga volt a sport. Rendszeresen megjelent a különféle sportmegemlékezéseken, országos rendezvényeken, közéleti szerepet vitt. Négy éven át tagja volt az 1990-ben megalakult Parlamentnek, 2004-ben - természetesen - az első 12 kiváló sportoló között volt, akik a Nemzet Sportolója címet átvehették.

Peterdi Pál és Gyarmati Dezső aláírása így együtt mindeképp unikum, hiszen a neves sportújságíró-humorista karrierje is víziladbázóként indult. A dedikáció szövege Peterdi Pál kézírása, Pali bácsi mindig jellemzően csupa nyomtatott nagybetűkkel írt.