Hat éve már, hogy a világ legismertebb magyarja, a spanyol Real Madrid egykori sztárja, Puskás Ferenc hosszú betegség után elhunyt. Egy 1955-ből származó autogramot korábban bemutattunk a blogon több évvel ezelőtt, most egy 1996-os példányt teszünk közzé.

Puskás Ferenc ezt az aláírást az 1966-os, Londonban játszott Magyarország-Brazília világbajnoki mérkőzés 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség előtt írta. Az akkori résztvevők közül a többség Öcsi bácsival együtt sajnos már nincs az élők sorában: Mátrai Sándor, Baróti Lajos, Albert Flórián, Illovszky Rudolf ott voltak azon a fantasztikus vacsorán a Fáy utcában, de egyikük sincs már köztünk.

Puskás taxival érkezett, ekkor találkoztam vele először személyesen. Rögtön a maga laza sítlusában odaköszönt, mintha ezer éve ismernénk egymást: "Szevasztok, hol kell itt bemenni?" (A kapu mellett álltunk közvetlenül, egy barátommal. Az illető régi gyűjtő volt, én akkor kezdtem, s ő időben felkészített, hogy nem biztos, hogy Öcsi bácsi fog adni nekünk autogramot. Többször látta, hogy gyerekeket is elzavart azzal, hogy már több ezer autogramot adott életében és megunta.) Ezek után én magam megilletődtem, hogy a legnagyobb magyar focista áll előttem, hát gyorsan előkerestem, amit dedikáltatni szerettem volna vele, s köszönés után nyújtottam felé, reménykedve, hogy épp jókedve van. "Milyen katonás könyved van neked?" - mondta, s már írta is a nevét Zsolt Róbert könyvébe (ld. alább). A másik aláírást egy fotóra kértem, amely 1993-ban, rövid magyar szövetségi kapitányi időszakában készült róla, s amin láthatóan mérges arcot vágott. "Itt meg épp elküldtem valakit a p***-ba!" - de akkor, három évvel később már nevetett ő is, aláírta a fotót, s bement az ünnepségre.

Ezt követően többször találkoztam még vele személyesen. 1997-ben a 70. születésnapján a Budapesti Kongresszusi Központban, 2000-ben az Évszázad Sportolója rendezvényen a Vígszínházban, s 2002-ben a Népstadionban, amely a 75. születésnapja alkalmából felvette a nevét. Ekkor már nagyon beteg volt, nem tudni mennyit érzékelt a külvilágból, néha még elkezdett autogramokat írni, de látszott rajta, hogy a közszereplés inkább megterhelő számára. Én - mivel már tudtam, hogy nem szeret aláírást osztogatni - 1996 után soha többé nem zavartam azzal, hogy adjon nekem autogramot.