Egy érdekességet szeretnénk a blog olvasóinak bemutatni. A mellékelt képen egy, Magyarországon művészetként még nem oly nagyon elismert szakma, a tetoválás jeles képviselője, Kat Von D. (vagy teljes nevén: Katherine von Drachenberg), és az ő aláírása látható.
A tetoválás bár ősrégi művészet, mégis csak a XXI. századra érte el méltó helyét a művészetek sorában. Köszönhette ezt két műsornak, melyekről lentebb bővebben írok. Sokak ekkor láthatták, hogy a tetoválás már nem egyenlő azzal, ha valaki felvarratja magára, hogy „Szeretlek Zsuzsi”, valamint messze nem egyenértékű a nonfiguratív motívumokkal. A tetoválás a XXI. század festészete, csak a tetoválók vászna egy szerves anyag, a bőr.

S hogy Kat-ről is szó essen. Őt a szélesebb közönség a Discovery Channel Miami Ink című műsorában ismerhette meg. Ez a félig-meddig reality show egy tetováló-szalon mindennapjait, és az ott dolgozó művészek munkáit mutatta be. Kat hamar bebizonyította, hogy fiatal kora ellenére hatalmas művész, a portrék nagymestere, az általa varrt arcképek épp, hogy meg nem szólalnak. Sajnos csak két évadot töltött a Miami Inkben, mert a szalonvezetővel történt sorozatos nézeteltérései miatt szinte egyik napról a másikra távoznia kellett. Visszament Los Angelesbe, és megalapította saját szalonját. A TLC csatornán tűnt fel újra, műsorára tűzte az L. A. Inket, melyben Kat mellett egykori mestere (egy férfi: Corey) és két lány tetováló szerepelt. A műsor kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is dübörög (most épp nincs műsoron Magyarországon).

Kat megszámlálhatatlanul sok mindent tett már le az asztalra: számtalan portrét, a portrék mellé megannyi emléket (hisz sokan tragikusan elhunyt családtagjuk képét varratták magukra), sok egyéb motívumot, egy Guinness rekordot (több, mint 400 tetoválást készített 24 óra alatt), valamint több mint tíz évet a szakmában (mivel 14/!/ éves kora óta tetovál).

Extravagáns? Igen. Deviáns? Igen. Frivol? Igen. Megosztó személyiség? Igen. Tehetséges? Igen. Vérprofi művész? Kétségtelenül!

A mellékelt dedikált fotót postán küldte kérésemre néhány évvel ezelőtt.

(A képért és a cikkért köszönet Partmann Tibor klubtagunknak.)