A most következő hétvégén Wormsban rendezik meg az autogramgyűjtők éves nemzetközi találkozóját. A két napos rendezvény keretében a világ minden pontjáról érkező autogramgyűjtők legbecsesebb darabjaikat fogják bemutatni és lehetőség lesz az autogramok csereberéjére, adásvételére is. A rendezvény egyik fénypontja a díszvendég dedikálása, aki nem más, mint Werner Franz, a Hindenburg léghajó katasztrófájának utolsó még életben lévő túlélője.

Az eseményről folyamatosan tudósítani fogunk, s egyben szeretettel köszöntjük gyűjtőtársainkat Wormsban!

A hamarosan 80. születésnapját ünneplő, március 15. alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével kitüntetett Kányádi Sándorral valahányszor találkoztam, mindig az az érzésem volt, mintha inkább a nagyapámmal beszélgetnék, s nem a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb alakjával.

Először egy könyvbemutatón találkoztunk több, mint tíz évvel ezelőtt. Áradt belőle a szó, anekdoták az életéről, mellesleg megemlítette azt is, hogy a könyv, amit éppen bemutatni jött, tele van hibákkal, "de ez most nem érdekes." S mesélt tovább...

A könyvhéten és a könyvfesztivál eseményein rendszeresen lehet vele találkozni. Ha éppen nem állnak kígyózó sorok az asztalánál - ami ritkán fordul elő - kedvesen maga mellé invitálja olvasóját, ha éppen van előtte víz, vagy nassolni való, megkínálja. Ha dedikál és nála jóval fiatalabb olvasóval hozza össze a sors (ami gyakori, mert jelentős rajongótábora van a legfiatalabb korosztályban is), nevét "Kányádi Sándor bácsi"-ként írja alá. Kivételes ember, remek kapcsolatteremtő képességgel, példás szerénységgel.

Talán éppen e szerénysége okán Hiúság c. versében megénekelt vágya is teljesült néhány éve: az egyetlen magyar költő, akinek saját padja van egy metróállomáson.

Alekszej Leonov 1965. március 18-án az első ember volt a történelemben, aki űrsétát tett. Az űrverseny egy újabb fontos mérföldköve mellé kerülhetett ezzel az oroszok (szovjetek) zászlója, bár ekkor már látszott, hogy a Holdért folytatott versenyt a Szovjetunió el fogja veszíteni.

Leonov az űrséta után - a korabeli szokásoknak megfelelően hőssé vált - nem is repült többé, egyetlen alkalmat kivéve: a Szojuz-Apollo közös projektet, amikor először kapcsolódott össze egy szovjet űrhajó egy amerikaival, s a Szojuz-19 parancsnoka Leonov volt.

Szintén a korabeli szokásoknak megfelelően Leonov a szocialista blokk szinte valamennyi országát bejárta, előadásokat tartott űrbéli élményeiről. Az egyik ilyen előadókörút valamelyik állomásán született a mellékelt aláírt fotó is.

Március 6-án elhunyt egy nagyszerű színésznő. Horváth Terire leginkább az Indul a bakterház Tésasszonyaként (vagy Banyájaként) emlékezhet a mai ifjúság, pedig a sokoldalú színésznő számos szerepet eljátszott, 1973-ban a Kossuth-díjat is megkapta.

Az elmúlt 20 évben visszavonultan élt, sem színpadon, sem filmen, vagy más publikus eseményen nem lehetett látni. Nem adott interjút, kivonult a közéletből. Az alább bemutatott aláírt fényképet sikerei csúcsán, a 60-as években látta el kézjegyével.

Nyugodjék békében!

A legenda szerint 1848. március 15-én miután Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt, Jókai Mór felolvasta a 12 pontot, melynek megalkotásában tevékenyen részt vett. Az ünnep alkalmából ma Jókai aláírását mutatjuk be, mely egy 1894-es levélen található: a kézírás, amellyel többek között a Kőszívű ember fiai és Az aranyember született.

A 12 pont:

Mit kiván a magyar nemzet.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.

2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.

3. Évenkinti országgyülést Pesten.

4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.

5. Nemzeti őrsereg.

6. Közös teherviselés.

7. Urbéri viszonyok megszüntetése.

8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.

9. Nemzeti Bank.

10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.

11. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.

12. Unio.

Egyenlőség, szabadság testvériség!

Viszonylagos csendben telt egy évforduló a héten, immár 10 éve, hogy a NATO kötelékét erősíti Magyarország. Ebből az alkalomból hazánkban járt a NATO hamarosan leköszönő 11. főtitkára, a megjegyezhetetlen és kimondhatatlan nevű holland exkülügyminiszter, Jaap de Hoop Scheffer (nevét helyesen Jáp de Hóp Szkéfer-nek kell mondani és a vezetéknév a de Hoop Scheffer, Jaap a keresztnév).

Az évfoduló alkalmából megkezdjük a NATO főtitkárok autogramjainak bemutatását. Scheffer (vagy a környezete) egyébként nem kedveli az autogramosztást, így nem is könnyű megszerezni a szignóját. Jellemzően töltőtollat használ, más formátummal még nem találkoztunk. Az alább bemutatott darab egy német gyűjteményből származik.

A tegnapelőtt elhunyt Bacsó Péter ha semmi mást nem csinált volna életében, mint a Tanút, akkor is halhatatlan lenne. A kultuszfilmmé vált alkotás mondatait napjainkban is kívülről fújják a gimnazisták. Az egyik legismertebb filmmé vált annak ellenére, hogy sokáig dobozban kellett maradnia.

Bacsó Péter egyike volt a legtapasztaltabb, legszorgalmasabb, legsikeresebb filmesnek a már sajnos egyre fogyatkozó régiek csapatából. Nagyon sokoldalú ember volt, hiszen szinte minden munkafolyamatba belekóstolt ami a studiókban egyáltalán adódott. Volt ő rendező, forgatókönyvíró, dramaturg.

A Tanúból vett idézettel, s Bacsó Péter dedikált fényképével búcsúzunk, melyet 2006-ban küldött egy postai megkeresésre.

"Miért halad így a történelem?
Hogy az emberiség derűsen
váljék meg a múltjától."
 

Ma ünnepli 75. születésnapját Moldova György, az egyik legolvasottabb kortárs magyar író. Vitathatatlanul az ország legalaposabb oknyomozója, aki tényleg odamegy, ott él, beépül, beszélget, feljegyez. Aztán lesz belőle egy könyv: 80-nál is többet írt már, maga sem tudja pontosan, hogy mennyit. Népszerűségét valószínűleg pontosan ez a hitelesség adja, hogy amiről ő ír, azt valóban látta és megtapasztalta: a magyar valóság.

Moldova György valamennyi könyvét kézzel írta és írja még most is, nem tanult meg géppel írni, nem is akart. Jelenleg Miskolcon él, itt dolgozik új könyvén.

Születésnapja alkalmából ma azonban kivételes lehetőség nyílik megszerezni autogramját, dedikációját. Az Uránia Filmszínházban ma 11 és 18 óra között valamennyi eddigi könyvét meg lehet vásárolni kedvező áron, s egyben találkozni vele, dedikáltatni, pár szót váltani.

Boldog születésnapot kívánunk!

Moldova György dedikál 2010-ben:

Győrben:

24 évvel ezelőtt ezen a napon kürtölte tele valamennyi hírügynökség a nevével a világsajtót. 1985. március 11-én az SZKP új főtitkárává választották, s ezzel egy csapásra a nemzetközi politika elsőszámú szupersztárjává lépett elő. Mihail Gorbacsov annyira más volt mindenben, mint elődei, hogy főtitkárrá választása pillanatában lehetett tudni, hogy mindaz, amit a Szovjetunióról és a kommunista rendszerről, mint jelenről és jövőről addig tudtunk, hamarosan a múlté lesz.

Gorbacsov felújította a szovjet-amerikai tárgyalásokat, tárgyalt Margaret Thatcherrel és Helmut Kohllal, akik egytől egyik meglátták benne a lehetőséget: a Hidegháború lezárásának a lehetőségét, A partnert. A glasznoszty és a peresztrojka keresztülvitele hazájában hamarosan népszerűtlenné tette, miközben New Yorkban a Fifth Avenue-n megállíttatta az elnöki konvojt, hogy odamehessen kezet fogni az őt ünneplő több ezer emberrel. Hazájában nem lehetett próféta, a Nobel-díj bizottság viszont neki adta 1990-ben a békedíjat a nemzetközi békefolyamatban betöltött vezető szerepéért. A Szovjetunió első elnöke lett (korábban ez a titulus mint államfőnek, nem létezett), s egyben utolsó is: hivatali szolgálata a Szovjetunió megszűnésével ért véget.

Gorbacsov a rendszerváltás előtt többször járt Magyarországon, ám ekkor csak a bennfentesek találkozhattak vele. Ezután hosszú publikus szünet következett egészen 2006-ig. A vele szoros kapcsolatban álló magyar barátai elbeszélései szerint e 15 év alatt is megfordult többször hazánkban, de minden alkalommal titokban. 2006-ban 75. születésnapját magyar szervezéssel ünnepelték meg az Adriai-tenger partján, legközelebb pedig egy évvel később, Horn Gyula 75. születésnapjára látogatott Budapestre. Utoljára szintén 2007-ben ősszel járt Budapesten egy nemzetközi konferencia előadójaként. Autogramját, dedikációját az utóbbi két látogatás alkalmával lehetett legkönnyebben megszerezni, bár fáradt volt a sok szereplés miatt, készségesen dedikálta a fotókat, könyveket, s mindent, amit elé tettek e célból. (Az alább bemutatott dedikációt 2002-ben írta Moszkvában, szintén magyar barátai segítségével.)

Gorbacsov jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, még akkor sem, ha napjainkban még mindig akadnak olyanok, akik világtörténelmi szerepét megpróbálják kicsinyíteni, egyszerű öreg kommunistaként beállítva őt. Nagyságáról semmi sem mond többet, minthogy egyetlen kortárs élő személyként szerepel a 100 legnagyobb hatású történelmi személyiség listáján. Nincs olyan autogramgyűjtő a világon, aki ne tartaná nagy becsben a kézjegyét, s ne akarná gyűjteményében tudni.

Viszonylagos csendben fordult meg február-március fordulóján hazánkban, Egerben a Real Madrid egykori sztárjait felvonultató öregfiúk csapat. A 60-as évekbeli Real Madrid Magyarországon elsősorban Puskás Ferenc miatt volt közkedvelt csapat, s egyes tagjainak fellépését, vendégségét itthon ezért is övezi ma is megkülönböztetett figyelem. A mostani öregfiúk csapat autogramjait Egerben, de Budapesten is be lehetett gyűjteni könnyedén, az egykori csillagok kedves, közvetlen urak.

Három játékos autogramját tesszük most közzé az egri tornáról, az 1964-es Európa-bajnok csapat tagját, Ignacio Zoco-t, a Real 60-as évekbeli másik sztárját, Pachínt és José Emilio Amavisca-t, aki 1992-ben aranyérmes volt az olimpián Barcelonában és a 90-es évek második felében erősítette a Realt.

Három nagyszerű futballista, három remek ember. Örülünk, hogy újra és újra láthatjuk őket Magyarországon, köszönet érte Puskás Ferencnek!

Ma 100 éve született Rajk László egykori belügy-, majd külügyminiszter. Rövid élete egybeesett a 20. század legsötétebb korszakaival. Előbb évtizedekig elszenvedője, majd a hatalmi rendszerek változása és pozícióba kerülése nyomán elkövetője volt a különféle diktatúrák bűncselekményeinek. Élete utolsó évében páratlanul gyorsan bűnbakká, s maga is újfent áldozattá vált: 1949-ben a Rákosi-diktatúra idején koncepciós perben elítélték és kivégezték. Rehabilitációjára még 1955-ben a desztalinizáció időszakában sor került, s még az 1956-os forradalom előtt újratemették. A forradalom után özvegyét és gyermekét két évre Romániába deportálták Nagy Imrével együtt.

Rajk László rövid életútja, majd halála után megítélésének utóélete jól példázza a 20. századi Magyarország különféle diktatúráinak belső ellentmondásosságát. Egyes vélemények szerint Rajk a hatalom csúcsán, ha életben marad, Nagy Imréhez hasonlóan konszolidálódott volna, s az ország egyik legnagyobb politikusa válik belőle. Talán ezért is kellett meghalnia.

Rajk László aláírása belügy- és külügyminiszteri időszakából maradt fent jellemzően hivatalos leveleken, a korszellemnek megfelelő vezetékneves, rövid „Rajk” formátumban.

Mintegy 2200 autogram van a gyűjteményemben, de meglepő az eltérés, ha a nemek aránya szerint vizsgálom a kollekciót. Nem szoktam válogatni a híres emberek szignójának begyűjtésekor, mégis a 2200-ból alig 300 nő szerepel a listán. Van még mit tenni a nemek egyenjogúságáért.

A nők a béke védelmezői, a nyugodtság, a megfontoltság és szépség különös alkotásai egy-egy testben. Sokszor elhangzik, hogyha döntően nőkre lenne bízva a világ, nem lennének háborúk.

Mai írásunk főszereplője, a Nemzetközi Nőnap alkalmából egy ír asszony. Betty Williams 1976-ban szemtanúja volt, amint egy IRA katona halálra gázolt három kisgyereket. Ez az élmény olyan hatással volt rá, hogy néhány nap alatt több ezres, azóta világméretűvé duzzadt békemozgalmat szervezett. A Nobel-díj bizottság 1977-ben neki és társának, Mairead Corrigannak ítélte visszamenőlegesen az 1976. évi Nobel Béke-díjat e békemozgalmak létrehozásáért.

Isten éltesse a Nőket az év minden napján!

Tegnapi cikkünkben egy autogramokkal ellátott labdát mutattunk, s ennek kapcsán talán érdemes választ adni a címben feltett kérdésre.

A kérdés már magában rejti a válaszok két csoportját: vannak tárgyak, helyek, ahová nem érdemes, vagy nem illik autogramot kérni, s vannak, ahová igen.

Különösebb magyarázatok nélkül, megítélésünk szerint a helyzet a következő. Igen nagy udvariatlanság testrészre (karra, combra) autogramot kérni, ezt néhány beszívott rockzenész esetében, akik örömmel fogdossák a rajongó lányok combját mellét ilyen esetben, kifejezetten visszautasítják a sztárok. (Arról nem is beszélve, hogy ezek az autogramok 2-3 napnál tovább nem élnek, mert lemossa őket a tulajdonosuk.)

Előfordul továbbá, hogy hirtelen ötlettől vezérelve autogramot kér valaki papírszalvétára, papírzsebkendőre, fecnikre - ezek sem túl időtálló darabok, legtöbbször kukában végzik a nagy találkozás-élmény után néhány nappal. Arról nem beszélve, hogy milyen nehéz ezekre írni.

Ezektől egy fokkal jobb, amikor valaki ruhára vagy labdára kér autogramot. Ezek lehetnek időtálló darabok, mert ha a tulajdonos vigyáz rájuk, fénytől óvja, akkor sokáig kibírják, de az ilyen autogramok tárolása - főleg ha sok van belőlük - meglehetősen nehézkes. (200 db focilabdának pl. már egy komplett új szoba kell).

A legjobb dolog megítélésünk szerint fényképre vagy jó minőségű papírra (250 gramos vastagság már elég jó), jó minőségű újságra aláíratni (nem napilapra, mert a rossz minőségű papír idővel megsárgul, elporlad). Ezek a legtartósabb és legjobban tárolható formátumok. Ami a tollat illeti, sokan használják az alkoholos filcet, mi a papírra és a töltőtollra, golyóstollra esküszünk. Ezek olyan írószerek, amik már több évtizeden át bizonyították a tartósságukat, így fénytől elzárva gyakorlatilag korlátlan ideig őrzik a szignókat. (Az alkoholos filceknek, de a golyóstollnak is megvan a veszélye, hogy tartós fénynek kitéve pl. egy szoba falán bekeretezve megfakul, esetleg el is tűnik az aláírás, a töltőtollal viszont sokan nem tudnak és nem szeretnek írni, s egy tolongásos autogramkérésnél sem feltétlenül praktikus.)

Nem sok értelme van olyan fotóval odamenni egy sztárhoz, aminek nagy része sötét vagy fekete, ugyanis ezeken nem látszik az aláírás, hacsak nem ezüst, vagy aranyszínű alkoholos filccel írják. Ezeknek a hátránya, hogy a kupakot csak rövid ideig lehet nyitva tartani írás előtt, különben kiszárad a toll - várakozás esetén elég kellemetlen élmény, ha mire sikerül eljutni a sztárig és kezébe adni az íróeszközt, az történetesen már nem fog.

Közös többszörös tehát a golyóstoll és a jó minőségű fehér, vagy világos színű papír (pl. rászerkesztett fotóval), de ez is olyan dolog, mint minden más az életben. Ízlés dolga, hogy ki mit szeret.

A világ legismertebb futballklubja, a Real Madrid ma 107 éves. Ilyen korban már illik minden születésnapról megemlékezni, nem csak a kerek évfordulókról, ezért ma egy dedikált focilabda segítségével felidézzük, milyen volt az autogramgyűjtők szempontjából, amikor 2005-ben a csapat hazánkban vendégszerepelt.

2005-ben a Madrid az eddigi utolsó nagy korszakának végén érkezett Magyarországra fellépni. A csapatban világbajnokok, aranylabdások sora, de még a kispadon is világsztárok ültek. A teljes produkció ennek megfelelően zajlott, a körítéssel együtt.

A repülőtérről két busszal egyenesen a hotelhez hajtottak, ami miatt a körúton forgalmi dugó alakult ki. A nem túl nagy területen ugyanis spontán 2-300 rajongó várta a sztárokat. Autogramkérésre ekkor esély sem volt, legfeljebb néhány lopva készített fényképpel, elcsípett pillanattal vigasztalódhatott, aki ott volt az érkezésnél. Szerencsére azonban a focisták több napot hazánkban töltöttek.

Voltak, akik letáboroztak ezekre a napokra a hotel előtt, a kisebb sztárokat így el tudták csípni. A Real Madridban is, ahogy minden focicsapatban, vagy akár együttesben vannak olyan tagok, akik készségesen és szívesen adnak autogramot, s vannak a csúcson lévők, akik szinte megközelíthetetlenek. Érdekes volt ebből a szempontból pl. David Beckham, aki nem sokkal korábban járt Budapesten még a Manchester United-dal, amely csapatnak akkor ő volt az egyértelmű sztárja: külön testőrök, külön rajongótábor, megközelíthetetlenség, nagyon nehéz volt megszerezni akkor az autogramját annak ellenére, hogy Beckham egyébként végtelenül kedves és készséges fickó. A Real Madriddal érkezve már csak egy volt a sok közül, hiszen mindenki Ronaldo-t, Roberto Carlos-t és Zidane-t akarta látni, autogramot kérni tőlük, közös fényképet készíteni. Ami természetesen a felfokozott érdeklődés miatt kifejezetten nehéz, csaknem lehetetlen volt.

A következő nagy lehetőség a nyilvános edzés volt, ahol azon túl, hogy élmény volt látni, ahogyan ezek a hatalmas egyéniségek, a világ legnagyobb sztárfutballistái hogyan ugrálnak az edző egy-egy vezényszavára, mint a kisangyalok, hogyan izzadnak meg mindent beleadva (pedig "csak edzés"), megint lehetőség nyílt a személyes kontaktusokra. Az edzés végén ugyanis egyesével és lassan jöttek le a focisták a pályáról és a játékoskijáróval szomszédos tribünök első sorához odamentek autogramot osztani.

Végül harmadjára a mérkőzés után, amikor már az érdeklődés lejjebb esett, volt esély a szállodánál, éjszakai szórakozóhelyeken elcsípni egy-egy csapattagot, ebbe persze rengeteg „munkát” kellett fektetni, telefonok, sok-sok hiábavaló várakozás, szabályos nyomozás. Ekkor segített az is, hogy a csapat már nem együtt mozgott, hanem eltérő időpontokban utaztak el a játékosok, tehát az őket körülvevő hisztéria és az ehhez kapcsolódó védelem is megoszlott, vagy el is tűnt sok alkalommal. Ez a körülmény egyértelműen az autogramok megszerzésének esélyét könnyítette.

A mai bemutatott darab is így született, egy labda, amelyen valamennyi csapattag aláírása megtalálható (néhányan azóta Európa-bajnokok lettek), tulajdonosa több részletben, többször több órát várva, nyomozva szedte össze a páratlan kollekciót. 

David Beckham

Ronaldo, Raúl

Zinedine Zidane, Roberto Carlos

Michael Owen, Guti

A II. János Pál pápához köthető személyek bemutatását ma azzal az emberrel zárjuk, aki a legközelebb állt Karol Wojtyłához. Stanisław Dziwiszt 40 éves barátság fűzte hozzá, 33 éven át volt a titkára, minden nyilvános szereplésén láthattuk. 2007-ben interjúkötet jelent meg "Karol" mellett töltött életéről.

II. János Pál egyik utolsó kívánsága volt, hogy saját egykori hazájába, Krakkó érsekének nevezze ki utóda titkárát az ő halála után. Stanisław Dziwiszt XVI. Benedek pápa néhány hónappal Wojtyła halála után kinevezte, 2006 tavaszán pedig bíborossá szentelte.

Tavaly, december 2-án mutatták be Budapesten a II. János Pál pápa fotósa, Arturo Mari Találkozunk a paradicsomban című művét. A sajtótájékoztatón a könyv szerzője is jelen volt, aki számtalan élményéről beszélt a megjelenteknek, bepillantást nyújtva a pápák mellett töltött éveire.

57 éves pályafutása során összesen hat pápát fényképezett nap, mint nap Arturo Mari: XII. Piusztól XVI. Benedek pápáig, aki nem örült nyugdíjba menetelének – mondta Mari a sajtótájékoztatón. Ám ő maga úgy vélte: át kell adni a helyet azoknak, akik utána jönnek.

Felvételei a történelmet örökítették meg: a világháborús évek után nyomon követte, ahogy a Vatikán kapui egyre tágabbra nyílnak: XXIII. János Róma városába ment az emberek közé, majd a pápák közül először utazott vonaton Assisibe és Loretóba. VI. Pál szentföldi útjával megkezdődtek a külföldi apostoli utazások. Közel 60 év alatt a Katolikus Egyház történelmi eseményeit, a felemelő és nehéz pillanatokat egészen közelről élte át.

A fotóriporter 27 évet töltött II. János Pál közvetlen közelében, akire olyan szeretettel gondol, mint saját édesapjára.

(Sorozatunkat holnap zárjuk.)

A ma bemutatott személy II. János Pál pápa mögött a második legfontosabb személy volt 1991-től a pápa haláláig. Angelo Sodano bíboros hivatalos titulusa vatikáni államtitkár, ami gyakorlatilag a kormányfő megfelelője, ha a Vatikánt mint államot tekintjük. Sodano bíboros jelenleg a Bíborosi Kollégium dékánja, korábban ezt a posztot Joseph Ratzinger, azaz a későbbi XVI. Benedek pápa töltötte be. Sodano bíboros - bár életpályája is mutatja, hogy jelentős befolyással bír az egyházi állam közelmúltbeli és jelenlegi működésére - idős korára tekintettel biztosan nem lesz már pápa. (II. János Pál utódlásakor felmerült a neve papabileként.)

Sodano bíboros aláírása az egyházi vezetők szokásainak megfelelően tartalmazza a + jelet, valamint a bíborosok által a keresztnevük után használt "Kard." megjelölést. 

(Sorozatunkat holnap folytatjuk.)

Vannak emberek a világtörténelemben, akiknek jelentősége olyan nagy mértékű, hogy a szűk, közvetlen környezetük pusztán a vele való kapcsolat miatt a közfigyelem középpontjába kerül. Ilyen ember volt Karol Wojtyła, azaz II. János Pál pápa, aki 26 és fél éves pontifikátusával bevéste magát a világtörténelembe. Erre a hétre rövid sorozatot indítunk ma, melyben három olyan embert mutatunk be, akik II. János Pálhoz valamiért nagyon közel voltak, s emiatt az ő autogramjuk is izgalmas a gyűjtők számára.

Az első bemutatott személy Leonardo Sandri bíboros, aki "A Pápa Hangja"-ként vált világszerte ismertté 2005-ben. Ekkor ugyanis a már nagybeteg pápa nem tudta felolvasni beszédeit és Sandri (akkor még érsek, a Vatikán belügyminisztere) helyettesítette.

Leonardo Sandri autogramja azért különösen izgalmas, mert akik a 90-es években levélben autogramot kértek II. János Pál pápától, Leonardo Sandri aláírásával kaptak kísérőlevelet a megküldött preprint dedikált fényképekhez, aki akkoriban középvezetőként dolgozott a vatikáni államtitkárságon. (ld. első autogram) Aki megőrizte ezeket az akkor még értéktelen leveleket, néhány évvel később igazán egyedi aláíráskülönlegességgel gazdagodott. (A Vatikában a címzett anyanyelvén szokás válaszolni a levelekre.) 

Sandri 1997-ben érsek lett, 2000-ben - rövid mexikói nunciusi szolgálat után - már vatikáni belügyminiszter. 2005. április 2-án hivatalosan ő jelentette be II. János Pál pápa halálát. 2007-ben XVI. Benedek pápa a Keleti Egyházak Kongregációjának Prefektusává, majd néhány hónap múlva bíborossá nevezte ki. (ld. második, későbbi autogram, mely tartalmazza már a magas rangú egyházi vezetők által használt + jelet). Sandri 10 év alatt az ismeretlenségből a szemünk előtt emelkedett a vatikáni hierarchia egyik csúcsára.

(Sorozatunkat holnap folytatjuk.)

A napokban jelent meg széles körben a Depeche Mode új albumának első slágere, a Wrong. A banda többször járt már Magyarországon, szerencsére idén nyáron is jönnek. Most felidézzük 2006-os látogatásukat, ill. egészen pontosan az akkori autogramszerzést.

A Depeche Mode tagjait - autogram szempontból nem lehet egységként kezelni. Dave Gahan mindig kedves és készséges, megáll és aláír bármit. (Számomra meglepő volt, amikor személyesen előttem állt, hogy mennyire alacsony kis fickó, valamiért mindig 190 cm magasnak gondoltam.) Lényeg a lényeg, Dave rendben.

Andrew Fletcher mániája, hogy csak CD-t vagy koncertjegyet ír alá. Ahogy kilép a reá várakozókhoz a hotelből (na ő viszont tényleg magas), egyből azt kérdezi: "Ticket or CD?". Igazán szerencse és nagy meglepetés volt, hogy a mellékelt fotót minden szó nélkül aláírta, bár ebben lehet, hogy közrejátszott az is, hogy teljesen egyedül vártam a banda tagjait a szállodánál elutazásuk előtt.

Martin Gore autogramjának megszerzése abszolút szerencse kérdése. Martin ugyanis - hogyan is fogalmazzam szépen - nem mindig a földön jár. A nyári hőségben a már ismert fekete usankájában lépett ki a hotelból. Intenzív életvitele meglátszik arcán, szemén. Egyik kezében egy táska volt, a másikban egy szinte üres ásványvizes palack. Amikor kértem, hogy ő is dedikálja a fotót, csak nézett rám. Már szinte lemondtam az ügyről, mert azt láttam, hogy valószínűleg egyáltalán nem érti mit akarok, amikor a testőr megbökte és megismételte a kérést "Azt szeretné, ha itt aláírnád.", miközben elvette tőle az ásványvizes üveget. Martin ekkor elvette a tollat és aláírta a nevét.

Hát így történt. Szubjektív dolog ez, de a Depeche Mode szerintem zseniális zenekar, nagyon erős a produkció, amit csinálnak lassan harminc éve. Ezek a fiúk ebben nőttek fel, nem csoda, hogy a világszerte tapasztalható rajongás egyikük-másikuk fizikumát kicsit kikezdte.

Signed in-person in Budapest, 2006.

És íme egy videó 2009-ből, amikor Andrew Fletcher és Martin Gore látogatást tett a Ludwig Múzeumban Anton Corbijn fotókiállításán.

Ezen a blogon hobbival kapcsolatos cikkek szoktak megjelenni, de az elmúlt hétvégén történt valami, ami nem hagy nyugodni, ezért ma másról írok. Mert erről az ügyről nem lehet elégszer beszélni, elég hangosnak lenni.

Az elmúlt vasárnap brutálisan kivégeztek Magyarországon egy 27 éves apát és 4 éves kisfiát. Ocsmány, becstelen és gyáva bűncselekmény.

A magyar média bár részletesen beszámolt a szörnyűségről és fejleményeiről, a hír mégis hamar elsüllyedni látszik a médiatér rengetegében. Sok ember szívében ott maradt azonban a fájdalmas, válasz nélkül hagyott kérdés:

„Már ezt is meg lehet tenni!?”

Én nem ilyen Magyarországot akarok. Nem olyan országot akarok, ahol bárkinek bármilyen indokkal eszébe juthat, hogy rálőjön egy négyéves gyerekre.

A gyűlölet gyűlöletet, az erőszak erőszakot szül.

Úgy döntöttem ezért, hogy ezúton közös cselekvésre hívok minden blogtulajdonost.

 Tiltakozzunk együtt a Gyűlölet Magyarországa ellen!

Tiltakozzunk, hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyen gyalázat ebben az országban!

Kérek minden blogtulajdonost, aki egyetért a felhívással, hogy március 1. 12:00 óráig első helyen tegye közzé ugyanezt a szöveget a blogján, így fejezve ki megdöbbenését, tiltakozását.

Minél több helyen minél többen olvassák, annál nagyobb az esély, hogy Magyarországon egyszer újra béke lesz.

Köszönöm.

Az elmúlt hetekben sokat hallhattunk Bokros Lajosról és elképzeléseiről a jelenlegi válságos helyzet megoldására. A legfrissebb hír pedig, hogy ő vezetheti az MDF Európai Parlamenti listáját. Bár nem szokásunk aktuális politikai témákra reagálni, Bokros nagysága okán ma kivételt teszünk és bemutatjuk őt és autogramosztási szokásait.

Bokros Lajos 1995. március 12-én lett országszerte széleskörben közismert, s vált egyben politikusból mindörökre közgazdászprofesszorrá. A stabilizációs csomag bejelentése ugyanis olyan társadalmi ellentéteket szült, amit újraválasztásra számító politikus nem vállalt volna fel. Ő megtette, nem törődve a felé áradó össztűzzel, a személyét érő durva támadásokkal, szikáran képviselte a reformok ügyét Magyarország érdekében. Kevesebb, mint egy éves pénzügyminiszteri regnálása alatt ötször mondott le, mire hatodik lemondását elfogadta az akkori miniszterelnök, Horn Gyula.

Bokros éleslátását a történelem igazolta. Előbb arról kezdtek jönni a hírek, hogy a stabilizációs csomagot külföldi egyetemeken oktatják, később tanácsadói feladatot látott el más kelet-közép európai országokban az átalakuláshoz, már mint a Világbank igazgatója. Saját hazájában csak mintegy 10 éves önkéntes száműzetése után lehetett próféta. Magyarországon ma elsőszámú, köztiszteletben álló közgazdásznak számít, véleményéhez igazodni kell.

Bokros Lajos autogramja a rendszerváltást követő pénzügyminiszterek aláírásai közül, de talán a teljes magyar történelem összes pénzügyminisztere közül az egyik legfontosabb egy gyűjteményben. A professzor hosszú külföldi tartózkodása okán miniszterségét követően elég nehéz volt megszerezni, nem tudunk arról, hogy ilyen jellegű kérésekre levélben válaszolt volna. Amióta hazatért és a CEU professzora, már egyszerűbb a helyzet. Ha valaki szerencsés, gyakran láthatja őt magányosan sétálni Budapesten a Nádor utcában. Magas sziluettje tiszteletet parancsoló.

Az itt bemutatott dedikációt Verseny és szolidaritás című könyvébe írta 2005-ben egy klubelőadást követően.

Signed in-person 31.03.2005

Az imént olvastam a hírt, miszerint a Manchester United menedzsmentje megtiltotta a klub focistáinak, hogy autogramot adjanak. (A hír teljes egészében e poszt végén olvasható.)

A hír indoklása elgondolkodtatott és arra jutottam talán érdemes erről a kérdésről itt a blogban pár szót ejteni. Egyrészről álságosnak tartom a MU menedzsment döntését, mert a hivatalos dedikált emléktárgyaikat ők is, ahogyan világszerte a sportklubok, sportolók egy része, a MU is árusítja, mégpedig nem is olcsón.

Az autogramosztás ebben a műfajban is a promóció része, pár éve olyan hírt is olvashattunk, hogy a labdarúgók szerződésében benne van, hogy az autójuktól a stadionig megtett rövid gyalogúton, ahol a rajongók a kordonnál állva várnak rájuk, kötelező legalább ötven autogramot kiosztaniuk fejenként. A klub gazdasági vállalkozás és pontosan tudja, hogy a szurkolóiból él. Ennélfogva megítélésem szerint a jelenlegi döntésnél nem másról van szó, mint piacféltésről.

A címben szereplő eredeti kérdést nem szeretném persze megkerülni, sőt kifejezetten érdekelne, hogy ki mit gondol erről a kérdésről. Amikor autogramot kezdtem gyűjteni, azt gondoltam, hogy autogramot vásárolni értelmetlen dolog, mert egyrészt úgysem tudhatja az ember, hogy eredeti vagy sem, amit vásárol, másrészt a személyes találkozások varázsát nem pótolja a megvásárolt darab. Ma már egy kicsit másképpen gondolom. Egyszerűen vannak olyan vágyott autogramok, amit az ember már nem tud személyesen beszerezni (mert pl. az illető elhunyt), másrészt sok megbízható autogram-dealer van a gyűjtők közösségében, akiktől bizalommal vásárolhat az ember.

Az autogramgyűjtés - különösen Magyarországon - meglehetősen földrajzilag determinált hobbi. Aki nem Budapesten vagy környékén él és dolgozik, az eleve hátrányból indul a "versenyben", hiszen az információk és a gyors reagálás képességének hiánya lehetetlenné teszi az eredményes vadászatot. Egy nagyobb országban, akár pl. az USA-ban ez fokozottan így van a nagyobb távolságok miatt.

Miért fosztanánk meg azonban a lehetőségtől azokat a kollégákat, akik tehát nem a fővárosban laknak, de mégis a gyűjtés a szenvedélyük? Egy nagyon egyszerű példa: a Forma-1-et sokkal több országban szeretik és rajongják, mint ahány országot a cirkusz felkeres egy év alatt, s azok a rajongók is szeretnének autogramot a kedvenceiktől, akiknek az országát soha nem látogatja meg az autóverseny.

Az USA-ban biztosan több tízmillióan élnek, akik szurkolnak egy baseballcsapatnak, van kedvencük, de esélyük sincs, hogy valaha az életben akár csak egyszer is személyesen találkozzanak a kedvenceikkel, pláne, hogy autogramot kérjenek. Mert egy ilyen közegben az autogram levadászása időt, pénzt és fáradságot igényel. Benzinköltség, szállásköltség, telefonköltségek és a hiábavaló várakozásokkal eltöltött hosszú órák, napok. Többek között ez is az, ami egy-egy autogram árában megjelenik. Kicsiben ez jelenik meg hazánkban is.

Külföldön a sztárok, sportolók tudatában vannak annak, hogy autogramjuk árucikk lehet, Jack Nicholson pl. néha viccesen hozzá is teszi a második-harmadik fotó aláírásakor, hogy "így támogatja a dolgozó embert", azaz az autogramgyűjtőt-dealert, aki a rajongók helyett energiát fektet abba, hogy megszerzi a sztár aláírását és némi haszonnal ezt pénzért továbbadja.

Összességében tehát azt gondolom, hogy az autogramok piaca azért jött létre, mert kiszolgál egy olyan igényt, hiányt, amit a rajongók maguktól nem mindig képesek áthidalni. Autogramokkal kereskedni nem etikátlan, hanem szükségszerű dolog, a "piac" ugyanolyan, mint bármely más, gyűjtéssel kapcsolatos hobbi esetében.

Nem adhatnak autogramot a Manchester United futballistái

Az erről szóló döntést a Blackburn elleni, szombati bajnokira (2-1) kiadott műsorfüzetben tudatták a szurkolókkal. Sir Alex Ferguson vezetőedző - miközben elnézést kért a becsületes drukkerektől - azzal indokolta a tiltást, hogy az utóbbi időben megszaporodott azoknak a személyeknek a jelenléte, akik csak azért kérnek aláírást a legjobbaktól, hogy aztán a dedikált emléktárgyakat jó pénzért továbbadhassák. Öt évvel ezelőtt hasonló okból már alkalmazták az autogramstopot az MU-nál.(MTI)

Az elmúlt hetekben többször is érkezett olyan kérés hozzánk, hogy tegyük közzé Karády Katalin dedikcáióját, autogramját. Ma eleget teszünk ezeknek a kéréseknek.

Az egykori díva dedikációjának jellemző formátuma a korabeli fényképre írt autogram. A művésznő a zöld töltőtollat szerette, így dedikációi szinte kivétel nélkül ilyen íróeszközzel születtek.

Feszty Árpád legújabb kori közismertségét kétségtelenül az A magyarok bejövetele című képének köszönheti, melyet csak Feszty-körképként ismer a köznyelv. Az eredetileg a Millenium Évi kiállításra készített és a Városligetben kiállított képet a világháborúk megrongálták, hányatott sorsa után összetekerve várta a jobb időket. Az 1970-es években született döntés a restaurálásáról és az ópusztaszeri kiállításról. A kép 1995-től látogatható újra.

Feszty Árpád irodalommal is foglalkozott, ennek kapcsán született a ma bemutatott dedikációja is egyik könyvébe. Autogramja nem szokványos darab, ritka ékessége a művészeti gyűjteményeknek.