Carlo Pedersoli, akit Bud Spencernek hívnak
Az aláírásról grafológus-körökben azt tartják, hogy „önéletrajz dióhéjban”. Bár Bud Spencer egy egész könyvet írt életéről, s ez bizonyára autentikus forrás, mi mégis inkább eredeti és művésznevével készült autogramjait „olvasgatjuk”, és így képletesen szólva: kétféle diót törünk fel. Lássuk, mit találunk bennük!
Bud Spencer 2009-ben töltötte be nyolcvanadik életévét, és tavaly jelent meg önéletrajzi könyve. Nemrégiben életműdíjat kapott az olasz „Oscar-díj”-átadáson. Ez utóbbi ismert partnere, Terence Hill társaságában történt, aki alig tudta leplezni meghatottságát.
Bud Spencer megvallotta: egy 2003-ban forgatott film során érezte először, hogy talán már színész lett. Többször is utalt rá, hogy nem elsősorban színésznek, hanem csupán szereplőnek tartja magát. Sőt, a könyvét bemutató római sajtótájékoztatón kifejtette: „Magas szintet elért dilettánsnak tartom magam. Nyolcvan év alatt dolgoztam kocsi-kereskedőként, útépítőként, úszóként. Voltam színész, énekes és repülőgép-pilóta is. Nem bántam meg semmit, és mindent mégegyszer ugyanígy csinálnék”. Ez a mondat egy elégedett embert tükröz.
Nos, nézzük: mit kell tudnunk róla? Jobbkezes. Nyolcvanegy éves. Olaszországban él. Katolikus. Több mint negyven éve házas és feleségével három gyermeket neveltek fel.
A nápolyi születésű fiú, Carlo Pedersoli Rómában serdült férfivá, és kivételes képességű diák volt. Korán kezdte az egyetemet, vegyészetet, majd jogot tanult, de sportsikerei is sokasodtak. Többszörös úszóbajnok lett, majd vízilabdázóként Európa-bajnok és többszörös olimpikon.
1951-től kisebb filmszerepeket vállalt, és amikor 1967-ben aláírta első hollywoodi szerződését, visszavonult az aktív sportolástól. Megnövesztette szakállát és még valamit megváltoztatott az életében – új, angolos csengésű nevet vett fel: Bud Spencer. A „családnevét” Spencer Tracy-től, kedvenc színészétől vette kölcsön, a Bud meg kedvenc söre, a Budweiser becézése.
Harmincnyolc éves korától főleg filmszínész volt, aki ún. spagetti-westernekben szerepelt, és az öklét használó, öntörvényű nyomozó, Piedone (jelentése: Óriásláb) alakítójaként lett népszerű. Ez szinte harmadik nevévé vált, sokan ezzel azonosítják. Népszerűségéhez a Terence Hill-lel közös filmjei csak hozzátettek. Többszáz filmet forgatott, majd 1985-ben, ötvenhat évesen hagyott fel a filmezéssel (bár a legendás páros egyszer még összeállt egy közös produkció erejéig). Spencer ma már producerként dolgozik. Megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt, melyet később eladott, hogy megvehessen egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet, illetve beindíthassa saját gyorsétterem-hálózatát Bud Food néven, amelyben kizárólag olasz ételeket kínál. Néhány éve próbálkozott a politikával is, nem sok sikerrel.
Eredeti és még eredetibb
Mindkét aláírás 2008-ban készült, amikor a színész már a nyolcvanadik évéhez közeledett. Mivel nem kétséges, így nem kell bizonyítanunk, hogy a két aláírás azonos személytől való. Különbségeket minek is keresnénk közöttük, hiszen nem egyazon személy ifjú- és idősebb korából származik a két minta, hanem ugyanattól a személytől, ugyanazon időszakból – annyi különbséggel, hogy az egyik aláírást valószínűleg gyakrabban vetette papírra, mint a másikat. Lássuk tehát közös jellemzőiket.
Mindkét aláírás alapvonala felfelé tart. Bár amikor az eredeti nevét írta ki, annál nem annyira határozottan, mint Bud Spencerként.
Mindkettő összességében állónak hat, ám ha betűről betűre vizsgáljuk, bizony azok dülöngélnek. Mindkét nevének leírásakor jelentős a névelemek közötti távolság. Energia és megtorpanás, szögek és plusz hurkok mindkettőben vannak. A szögeket leginkább P betűjében láthatjuk, és akadnak az S-ben is (ami arra utalhat, hogy munkájában komolyabban veszi magát, mint magánemberként). Nagy és nyitott B-jében plusz hurkokat fedezhetünk fel. Ez a kezdőbetű oly széles, hogy a teljes személynévnek több, mint a felét kiteszi.
S ha már a kezdőbetűkre figyelünk, nézzük meg ezeket jobban is. Mindegyik névelem esetében a kezdőbetűk jóval nagyobbak a középzónás betűk méretének kétszeresénél (bár eredeti nevében az l, d, l azért magasabb, mint a Bud d-je). Mindkét név esetében a két kezdőbetűből az elsőként leírt (a C és a B) eléggé tágas. Képileg mintha egy nagytestű ember jelenne meg, helyet követelve magának. A Bud szó kivételével mindegyik kezdőbetű elválik a névelem többi betűjétől. S a többi névelemet mind erősen kötötten, tollfelemelés nélkül írja.
Egyik aláírására sem lehet ráfogni, hogy olvasható. Inkább csak kikövetkeztető, hogy melyik betűt hol találjuk. A Carlo-t simán Leub-nak lehetne olvasni. A hosszú Pedersoli név leírásába bizony „belefáradt”. Érdemes lemérni az eredeti nevében a kereszt- és a családi név „szélességét” – szinte milliméterre megegyeznek, holott az egyik 5, a másik 9 betűből áll.
S ez utóbbiban még nincsenek is meg az egyes betűknek megfelelő „kunkorok” sem. Aztán az elnagyolás után a Pedersoli név végét mégis gondosan kiírja, még a pontot is felteszi az i-re. A Spencer névnek éppen a végét nagyolja el. Mindez a koncentráltság mértékének változására utalhat. Bár még valami közrejátszhat: észrevéve, hogy bizony elnagyolta a nevet, összekapta magát és igyekezett javítani a helyzeten.
S most nézzünk néhány kisbetűt, amelyek többször is előfordulnak. Az „r” betű egyik aláírásában sem felismerhető, s ha feltételezzük, hogy az az olaszoknál is megfelel a karrier betűjének, arra következtethetünk, hogy a karrier számára nem annyira fontos. (Az r standardje ott más, mint nálunk, inkább egy hurkos 7-es számra emlékeztet).
Nem eléggé kiírtak d betűi sem. A szárukkal nincs gond, oda még hurok is jut, ám az ovál gyakorlatilag hiányzik. Az is lehetséges, hogy a Pedersoli névbe az e-t belekomponálja, vagy afölé helyezi.
Ám a Bud szóban már csak az u betű második törzsvonalában lévő hurokra foghatjuk rá (esetleg), hogy a d betű oválja is lehetne.
Ha már a Bud d betűjét nézzük, bizonyára észrevesszük az ún. lángnyelvet a d hurkában. Láthatunk egy másik ilyet is, a Pedersoli szó l-jében. Érdekesség, hogy ezek a „lángnyelvek” inkább szóvégeken jelennek meg.
Vannak afféle „összemosott” betűi is, amikor egy bizonyos elem akár egyik akár a másik betűhöz is tartozhatna (a Carlo névben.)
Az „összevissza nápolyi”
Most már, hogy átböngésztük aláírásait, összerakhatjuk, milyen ember is lehet Bud Spencer, aki ifjúként Carlo Pedersoli volt. Ő maga is frappáns jellemzést rögtönzött, amikor az eredetileg Mario Girotto névre hallgató Terence Hillről és magáról kérdezték: „Mario gyakorlatias ember, én amolyan összevissza nápolyi vagyok”. Ezt megerősíthetjük, hiszen elmondható, hogy „összetett személyiség”. Tele van ellentmondásokkal, amelyek feltehetően még érdekesebbé és szerethetőbbé teszik. Az azonban biztos, hogy nem „szerepel”, nem akar másnak látszani, mint amilyen. Ilyen értelemben nem játszik.
S még valami bizonyos: lélekben örökké fiatal! A kihívások még mindig éltetik. Erre utaló tények életrajzában is vannak, hiszen hetvenévesen arra vállalkozott, hogy lányával együtt szociológiát hallgasson az egyetemen.
Most, idős korában kedvenc időtöltése a repülés. Mind sportgépekre, mind helikopterre van jogosítványa. Kevesen tudják róla, hogy több szabadalmat is jegyez: egyszer használatos fogkefét, speciális zárakat és egy különleges vadászfegyvert is kitalált. Író viszont valószínűleg nem lesz, hiszen, mint hangsúlyozza: Különben dühbe jövünk címmel megjelent önéletrajza az első és utolsó könyv, amit írt. Nagyon megunhatta, mire a végére ért.
Az aláírását látva folyamatosan az az érzésem, hogy kézzel sem szeret írni. Ez gyakran előfordul a rendkívül intelligens embereknél, akiknek az agyuk már régen „előrébb jár”, mint a kezük. Nekik kínszenvedés visszavenni a tempóból, csak azért, hogy szép és olvasható legyen az írásuk. Bud Spencer sem babrálós típus. Pontosabban: a fölöslegesnek tartott dolgokkal nem babrál, ami nem tudja lekötni teljesen, azon igyekszik túljutni.
Megkockáztatom, hogy ő már régen megunta volna ennek a cikknek az olvasását, és valamilyen mozgalmasabb és izgalmasabb élmény felé tartana… hiszen várja az élet!
Sziráki Éva (Grafológia folyóirat)
Utolsó kommentek