Grabowski - alighanem Magyarország legismertebb egere. 1986-ban tömött sorokban álltak szüleikkel a mai harmincasok, hogy láthassák a moziban a szuperhőst, az elmúlt 30 év valószínűleg legsikeresebb magyar rajzfilmjében. Ternovszky Béla és csapata a Macskafogóval olyan művet készített a 80-as évek közepén, melyre sikere miatt már születése pillanatában elmondható volt: korszakos alkotás lesz. 25 évvel a megjelenést követően megerősíthetjük, hogy tényleg az, népszerűségéből semmit sem vesztett. Egyaránt élvezhető gyerekként, s csípős poénokkal szól a felnőttekhez is. KULTFILM, csupa nagybetűvel.

Nem is volt kérdés, hogy munkatársaink eddigi legnagyobb ilyen típusú feladatuk előtt állnak, amikor a fejükbe vették, hogy megkeresik az alkotót és megrajzoltatják vele a szuperegeret. Kerestük őt levélben és személyesen is, s végül páratlan sikerrel jártunk. A világhírű Macskafogó rendezője kivételes közvetlenséggel, kedvesen teljesítette valamennyi kérésünket, melyet ezúton teszünk közkinccsé. Rajzok, dedikációk, interjú, "sztereó, videó, mind-mind valamire jó..."

A kortárs magyar drámaírás egyik óriása ma eltávozott a földi világból. Hubay Miklós 94. életévében elhunyt, de életműve, irodalmi öröksége mindörökké halhatatlanná teszi emlékét. Nevéhez fűződik az első magyar musical (Egy szerelem három éjszakája) megszületése és a Magyar Dráma Napja megünneplése.

Hubay Miklós Nagyváradon született 1918-ban. A XX. század viharai - ahogy sok más kortársának - rögössé tették életútját, míg végre személyiségéhez méltó megbecsülést élvezhetett. Az 1956-os forradalom idején a Magyar Rádió irodalmi adását vezette a Parlamentben, később az európai művészetek egyik Mekkájában, Firenzében tanított magyar irodalmat az ottani egyetemen 14 éven át. Számos kitünetés birtokosa mind Olaszországban, mind hazánkban.

Hubay Miklós az alábbi dedikációt 1997-írta nekem. Világpolgárként, a finomságok iránti különös fogékonysága egyik megnyilvánulásaként éppen töltőtollat vásárolt édesanyám üzletében, amikor dedikálásra kértük. Kedvesen teljesítette kérésünket, "első írásként" új tollával, sötétkék tintával.

Kétség nem fér hozzá, hogy lelke a legnagyobb szellemek asztalánál foglal helyet a Mennyországban. Nyugodjék békében!

A nemrégiben elhunyt Komlós Juci színművésznőről korábban írtunk már e blogban, 90. születésnapja alkalmából. A minap levelet hozott a posta, melyben egy rajongója osztja meg velünk és olvasóinkkal a művésznővel kapcsolatos nagyszerű emlékét. Levelét és a küldött autogramot alább közöljük, akár mintegy ellenpéldaként arra, amit a közelmúltban egy másik magyar "sztár"-tól tapasztaltunk.

Kedves Művésznő! Nyugodjék Békében és köszönjük, hogy volt nekünk!

Már régóta olvasója vagyok az oldalnak. Van jó pár hollywoodi színésztől aláírásom.
Mégis az egyik legkedvesebb magyar színésznőmtől küldök Nektek egy „autogrammot”.
Ha gondoljátok közzétehetitek.
 
A sztorija:
Egy szavalóverseny alkalmával volt szerencsém találkozni a Művésznővel.
Márai Sándortól szavaltam el a "Halotti beszéd" c. verset. Ekkor 18 éves voltam.
Juci néninek potyogtak a szeméből a könnyek miközben hallgatott engem.
Megnyertem a versenyt. A végén odajött hozzám és azt mondta, hogy Ő 82 évesen nem tudta volna így elszavalni ezt a verset. Lényeges információ hozzá, hogy állami gondozott voltam és nem volt könnyű életem.
Ez volt a legnagyobb dicséret amit valaha kaphattam.
Meghívott magához és akkor kaptam Tőle ezt a képet. Élmény volt hallgatni a régi történeteit a nagyokkal (Latabár, Kiss Manyi stb.).

Tegnap Budapest vendége volt Ban Ki-mun, az ENSZ 8. főtitkára, s ez egyben jó alkalom volt arra is, hogy a főtitkár autogramját ismét begyűjtsük. Ban Ki-mun dél-koreai politikus, ENSZ-főtitkárrá választása előtt még miniszteri minőségben is járt hazánkban, igaz, akkor kisebb felhajtás mellett.

A mostani dedikáció megszerzésére a legjobb pillanatot a Magyar ENSZ Társaság rendezvénye kínálta, a szervezet hagyományosan vendégül látja a hazánkba látogató ENSZ diplomatákat, akik ilyenkor előadás keretében fejtik ki véleményüket a világpolitika átfogó kérdéseinek aktualitásairól.

Ban Ki-mun - mint az a videón is látható - kedvesen írta alá a mellékelt fotót, kérésünkre koreai írásjelekkel írt autogrammal is ellátta, ami ritkaságnak számít.

Norvég gyűjtőtársunk kiegészítése:

"Én többször próbáltam Ban Ki-mun autogramját postán megszerezni, de mindhiába, mindannyiszor csak autopen választ kaptam. Később küldtem neki két fotót, ami a norvégiai látogatásakor készült, de aláírás nélkül kaptam vissza őket. Utolsó próbálkozásként a kabinetfőnökének küldtem levelet, de ő sem segített az autogram megszerzésében. Úgyhogy - Ban K-mun autogramja a nehéz fogások közé tartozik és igazán büszke lehetsz rá, hogy így sikerült begyűjteni!"

Richly Zsolttal, akit blogunkon a közelmúltban mutattunk be 70. születésnapja alkalmából, tegnap ismét sikerült találkoznunk a Budapesti Könyvfesztiválon. A múltkor sajnos nem sikerült felvételt készítenünk arról, hogy hogyan készül a Kockásfülű Nyúl rajza, ezt most szerencsére pótolni tudtuk, s egy újabb rajzzal gazdagodhattunk.

Külön öröm, hogy Richly Zsolt Marék Veronika meseíróval együtt dedikálta legújabb könyvét a Kékpöttyös elefántot, így egyúttal az írónő is dedikálta a frissen készült nyulat számunkra. Isten éltesse mindkettőjüket és sok köszönet a boldog percekért!

Mindig van annak valami diszkrét bája, amikor egy magyar hírességet kapunk érthetetlen sztárallűrökön, különösen olyan esetben, ha az illetőt egyébként még egy buszra szállva se ismeri fel senki. Van valami megmagyarázhatatlan gorombaság, nemtörődömség, flegmaság és gőg magyar „sztárjaink” többségében, akik valószínűleg még mindig nem értették meg, hogy az ő fizetésükben is bizony benne van az, hogy illik a rajongókkal kedvesnek lenni, mivel végső soron belőlük élnek.

E gondolataink legutóbbi alanyunk, az egykori Móka Miki, Gyabronka József autogramkérésre adott válasza nyomán erősödtek fel újra, s több rajongó és autogramgyűjtő számos korábbi tapasztalata arról tudósít, hogy hazai „sztárjaink”  néha nagyon el vannak szállva maguktól. Esetleg valami globális kedvtelenség uralja lelküket, melyből bőven kijut a rajongóiknak is, akik pedig színházjegyet, DVD-t, CD-t vásárolnak azért, hogy nekik kenyerük legyen.

Alább tehát Gyabronka József válasza látható gyűjtőtársunk, Garicas miniinterjújára. Megtudhatjuk, hogy a Művész Úr „szerencsére” egy autogramkérő levelet sem kap hetente, s hogy nem lakik ott, ahol lakik, egyben kéri, hogy ne zaklassa levelekkel senki az ott lakókat, ahol ő nem lakik.

Érthető Gyabronka József részéről az érzés, hogy - mint levele stílusából kiderül - számára a rajongók rohama nyűg, ahogy írja, egy levelet sem kap hetente, így ha mégis érkezik olykor-olykor egy, azt szerintünk is nagy teher lehet megválaszolni. És különben is, mit foglalkozzon ő ilyesmivel, tegyék ezt azok, akiknek még vele ellentétben teperniük kell a rajongók szeretetéért, s bizonyára ezért küldték vissza korábban ezt a miniinterjút: Brigitte Bardot, Martin Sheen, ill. a 2011-es életmű Oscar-díjas, 96 éves Eli Wallach. Gyabronka József mindannyiuknál nagyobb csillag, megengedheti magának, hogy úgy válaszoljon, ahogyan tette...

FRISSÍTÉS! Munkatársunk nem nyugodott bele, hogy Gyabronka József ennyire nem kedves. Megkereste őt személyesen és sajnos azt tapasztalta, hogy a Művész Úr elég hamar megunja a dedikálást. "...majd azt Maga odaírja..." Hát, köszönjük.

A Mezítlábas Hercegnő, az amerikai születésű Rhoda Scott immár sokadszor vendége Magyarországnak, láthattuk-hallhattuk őt az elmúlt években többször is, az elmúlt héten pedig Varnus Xavérral járja hazánkat egyfajta miniturné keretében. A turnét az április 5-i budapesti koncerttel kezdte a páros, melyet egy miskolci és egy debereceni fellépés követett. Ma este Szombathelyen élvezheti a közönség a nem mindennapi produkciót, ráadásként pedig holnap ismét Budapesten, a Papp László Sportarénában zárul a fellépéssorozat. Miután a művésznő erre a hétre gyakorlatilag Magyarországra költözött, munkatársaink is felkeresték őt két koncert között dedikáltatás céljából. Összességében annyit mondhatunk, hogyha a világsztárok kedvességének van maximuma, akkor annak legfelső mértékegysége nyugodtan lehetne a "rhodascottnyi". A művésznő nemcsak kedvesen leült hozzánk, de valamennyi róla készült fényképet névre dedikálta, s kérésünkre még egy rövid kottarészletet is leírt saját kezével. Nem mindennapi relikviával gazdagodtunk, s egy igazán kivételes, bájos asszonnyal találkozhattunk személyében: sugárzó, ugyanakkor allűröktől mentes igazi világnagyság. Reméljük még sokszor üdvözölhetjük őt Magyarországon!

Rhoda Scott "Half-moon bay" című dalának saját keze által írott kottája:

A dedikálásról és a kottaírásról készült videofelvétel:

Az elmúlt hét péntekjén, április 1-jén az Üvegtigris c. film alkotói a sorozat 3. részének DVD megjelenése alkalmából csoportos dedikálást rendeztek. Munkatársaink a helyszínen nagyon jó benyomásokat szereztek, Rudolf Péter és Reviczky Gábor színművészek készségesen állták a dedikáltatók rohamát, míg a film producere, az egykori modell, Pataki Ági nem csupán a DVD-ket írhatta alá, hanem jó pár korábbi Fabulonos fotóval is megörvendeztették rajongói.

Alább az eseményről készült kis filmünk látható, alatta pedig a begyűjtött autogramok. (A filmben látható negyedik aláíró Búss Gábor Olivér forgatókönyvíró.)

Szombat este ismét Budapest vendége volt a világ egyik legjelentősebb kortárs karmestere, az indiai születésű Zubin Mehta. A 75 éves művész többedszer járt hazánkban, s a hírek szerint idén év végén megint lesz fellépése fővárosunkban.

Zubin Mehta az indiai Mumbai-ban született, édesapja hegedűművész, Zubin születésekor már a Bombay-i Szimfónikus Zenekar alapító karmestere, így Mehta nem csupán örökölte a zenei tehetséget, de gyakorlatilag egész élete, gyerekkora a zenéről szólt.

Életének jelentős részét Amerikában töltötte, számos híres fellépése és zenekarvezetése mellett emlékezetes produkciói voltak a három tenorral közösen tartott koncertjei 1990-ben és 1994-ben a foci VB-döntő előtti napokon. Négyszer vezényelhette a bécsi újévi koncertet, utoljára 2007-ben. 2011-ben saját csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en Los Angelesben.

Mehta szombat este a fellépés után hamar távozott a Művészetek Palotájából, de előtte, mint az kis filmünkön látható, kiosztott néhány autogramot CD-re, fényképre, műsorfüzetre, emlékkönyvbe.

Hetven évvel ezelőtt, 1941. április 3-án írta meg legendás leveleit Gróf Teleki Pál miniszterelnök, majd lett öngyilkos. Hogy az üzenet és az azt követő cselekedet ráébredés-e addigi életpályájának súlyos hibáira és bűneire, vagy csupán a jugoszláv agresszió miatti szószegés lelkifurdalása szülte, máig vita tárgya.

Főméltóságú Úr!

Szószegők lettünk - gyávaságból - a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza
Bűnös vagyok.

Teleki Pál

Főméltóságú Úr,

Ha cselekedetem nem is sikerülne teljesen, és még élnék, ezennel lemondok.

Mély tisztelettel

Teleki Pál

Az eredeti kézirat a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg, az egykori miniszterelnök eredeti aláírását a mai autogramgyűjtők aukciókon tudják beszerezni, jellemzően vezetékneves ("Teleki") aláírt levelek, oklevelek formájában.

Munkatársunk a múlt héten igazán exkluzív anyaggal örvendeztette meg szerkesztőségünket. Juhász Előd, az egykori Zenebutik műsorvezetője nem csupán írásban köszönti olvasóinkat, hanem videóüzenetben is.

Juhász Előd személye és műsora ugyanúgy elhagyhatatlan része a múlt század utolsó húsz évének, mint a meggy Márka, a Donald-rágó, vagy a kis fekete-fehér Junoszty televízió. Zenét népszerűsítő munkásságáért 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta számára Mádl Ferenc államfő.

Juhász Előd máig aktív, munkatársunk a Szalay Művészeti Szalon egyik estjén találkozott vele.

Bár a közelmúltban már bemutattuk a 68-as diákvezér, Daniel Cohn-Bendit autogramját, most röviden újra elővesszük abból az alkalomból, hogy tegnap Budapesten járt és munkatársaink is találkoztak vele. Annyit mondhatunk, hogy Vörös Danny lazasága és dinamizmusa nyolc és fél távlatából sem változott semmit. Íme:

2011. május 1-jén XVI. Benedek pápa boldoggá avatja neves elődjét, II. János Pált, született Karol Wojtyła-t, aki hat éve hunyt el. A közelgő procedúra alkalmából vesszük nagyító alá az egykori lengyel bíboros, a későbbi pápa kézírását és aláírását, autogramosztási szokásait.

Korábban Teréz Anya 2003. évi boldoggá avatásával II. János Pál maga mutatott példát arra, hogy a szentté avatási procedúrában lerövidíthetők a határidők, saját maga boldoggá válásával pedig formálisan is a 20. század egyik legjelentősebb egyházi személyévé válik a történelemben. Autogramja tehát fontos, jelentős, tartós értéket képvisel.

Amint arra egy korábbi cikkünkben (Mennyit ér egy autogram? 2010/5. szám 32. oldal) már utaltunk, egy pápa aláírása mindig ritkaságnak számít, hiszen hogy a konklávéról a fehér füst felszállása után melyik egykori bíboros jelenik meg a Szent Péter Bazilika erkélyén pápaként, azt az utolsó pillanatig legfeljebb csak találgatni lehet, a találgatások pedig ritkán igazolódnak be – amikor pedig már pápává vált a bíboros, megközelítése civilként lényegében lehetetlen. Csak bennfentesként és csak komoly szervezőmunkával lehet megszerezni a pápai autogramot, de persze ennek módja és sikerességének valószínűsége is együtt változott az idők során, az aktuális pápa személyével.

Pápáktól autogramot legbiztosabb módon úgy lehet szerezni, ha valaki időt és energiát nem kímélve meg-próbálja folyamatosan begyűjteni a konklávé mindenkori tagjainak az aláírását, így előbb vagy utóbb a több száz szignó között ott lesz a következő pápa kézjegye is – persze még csak bíborosként. (Külön érdekesség, hogy a közelmúlt pápái közül a néhai Albino Luciani, I. János Pál pontifikátusa csak harminchárom napig tartott, így pápaként adott autogramja lényegében nem is ismert.) Gyűjtői körökben a pápák autogram-jai között vannak népszerűbbek és kevésbé keresettek is, a kereslet az adott méltóság pápai tevékenységének megítélésétől, hosszától, autogramjának ritkaságától és előfordulási környezetétől függ. A pápák „szupersztárja” azonban az aláírás és kéziratgyűjtők között is mindenféle szempontból a néhai Karol Wojtyła, azaz II. János Pál.

Autogramja több formátumban ismert, és közel huszonhét éves pápaságának megfelelően viszonylag gyakori, de mivel népszerű és állandóan keresett, ára meglehetősen magas tartományban mozog. Ezért kedvelt célpontja az autogram-hamisítóknak is. II. János Pál eredeti aláírásáért bármilyen felületen, bármelyik korszakból, bármilyen formátumban minimálisan 800-1000 EUR közötti összeget szokás fizetni, a ritka előfordulási környezet, a ritka dedikációs szöveg vagy szép fényképes előfordulás pedig ezt az árat csak növeli, akár a duplájára is.

A leggyakrabban a még Karol Wojtyłaként aláírt üdvözlőkártyákon találkozhatunk II. János Pál autogramjával. Az aláírás születésének idejétől függően találhatunk előtte az egyházi személyekre jellemző, kézzel írott + jelet és keresztneves aláírást, vagy már bíborosként a Kard. vagy Card. rövidítést, ami a bíborosi rangra utal (cardinal). Wojtyła bíboros autogramja ennek megfelelően jellemzően + Karol-ként, + Karol Wojtyła-ként, Karol Card./Kard. Wojtyła-ként és Karol Wojtyła Kard./Card.-ként is ismert.

Pápasága idején, ha aláírt, jellemzően leggyakrabban új nevének latin és lengyel változatát használta. Ezekkel dedikált fotókon és rövid üdvözletként írt üzeneteken találkozhatunk: Joannes Paulus PP II, ill. Jan Paweł II. Karol Wojtyła érsekként és bíborosként jellemzően kék töltőtollat, pápaként vékony hegyű fekete filctollat használt, így az ezektől eltérő írószerrel született írások az egyes korszakok-ból erős gyanúra adnak okot, hogy nem eredeti darabbal van dolgunk. Mivel a néhai Szentatya rendkívül jellegzetes, szép betűvetéssel írt, a különféle utánzásos hamisítási próbálkozásokra külön szót vesztegetni nem érdemes, mert egy bizonyítottan eredeti mintát melléjük téve még a kevéssé hozzáértő személyben is kételyt ébresztenek az eredetiséget illetően. Ami viszont sokkal érdekesebb, hogy a pápai hivatal – a levelek és az azokban érkező autogramigények óriási száma miatt – rendkívül jó minőségű facsimile, azaz nyomtatott hamisítványokkal látta el a rajongókat, gyűjtőket és érdeklődőket világszerte.

A pápa titkárságának szokása volt, hogy a hívektől, rajongóktól érkező levelekre a Vatikánból a levélíró nemzetiségének nyelvén válaszoltak, még akkor is, ha a levél eredetije valamely világnyelven érke-zett. (Azaz pl. Magyarországra ma-gyarul írott válaszlevelet küldtek.) Ugyanilyen szokás volt továbbá, hogy az adott országba az illető országnak szóló facsimile kézírásos üzenettel ellátott fényképet küldtek a pápáról, mely az eredetiséget illetően még ma is sokakat megtéveszt, beleértve komoly szakértőket is (Magyarországra a mellékelt képen látható üzenetet postázták 1991 és 1996 között, az 1996. évi második pápai látogatást követően pedig egy frissebb üzenetet, melyről sajnos nem rendelkezünk fotóval. A bemutatott darabon is látható, hogy az írásos üzenet dátumozása mindig a látogatás dátumával esik egybe.)

Ilyen facsimile üzenetekből viszonylag sokféle változat kering szerte a világon, hiszen II. János Pál összesen 104 külföldi utazást tett huszonhét esztendős pontifikátusa során. A postát jellemzően a vatikáni futárszolgálat kézbesítette a nunciusi hivatalok-ba, így a levélíró mindig helyi címzésű és helyi bélyeggel ellátott borítékban kapta meg válaszát.

Megítélésünk szerint II. János Pál autogramja iránt a kereslet továbbra is magas és tartós lesz az autogram-piacon. Érdemes tehát odafigyelni, mielőtt egy borsos áron kínált darab megszerzésére szánja magát valaki, mert könnyen lehet, hogy csupán egy jó minőségű nyomtatvány-szuvenírt kínálnak számára.

Kolozs András

(Megjelent a Grafológia c. lap 2011/2. számában.)

Kaptunk egy levelet a minap, íme:

Mai nap folyamán kaptam meg Jim Lovell űrhajós autogramját.
Tudom, hogy már szerepelt a blogon, de gondoltam elküldöm Önnek, hisz március 25.-én volt a születésnapja James Lovellnek.
Tudni kell róla, hogy levélben küldött fényképeket nem dedikál, csak az általa írt könyvet. A könyvet, amit aláírt nekem, a Lake Forest-ben lévő éttermébe küldtem.

1994 óta gyűjtök autogramokat, s korábban már írtam itt arról, hogy még a gyűjtés elején, amikor elkezdtem levelezni különféle híres emberekkel, megérintett annak a felelőssége, hogy tulajdonképpen a leveleim által a világgal is kommunikálok, egyfajta országimázst is közvetítek, ha akarom, ha nem.

Ugyanez a felelősség vezet, amióta két éve lehetőségem van arra, hogy az autogramgyűjtők legjelentősebb európai magazinjába, az Autographensammler című újságba írjak cikkeket angolul és németül. Ezt az újságot több ezer példányban nyomtatják, negyedévente egyszer jelenik meg és a világ valamennyi pontjára eljut a legkomolyabb autogram- és kéziratgyűjtőkhöz. A publikációkért cserébe egyetlen dolgot kértem a lap főszerkesztőjétől, hogy mindig magyar emberekről, hírességekről írhassak, mert úgy hiszem, hogy az országimázst ilyen apróságokkal lehet építgetni tégláról téglára. Írtam már cikket idősebb és ifjabb Rubik Ernőről, Szász Endréről és Békésy György Nobel-díjas tudósról, a következő, nyár elején megjelenő számban pedig többek között az idén 100 éves Vasasról és kiváló sportolóiról fog megjelenni egy összeállításom. Legutolsó cikkemet Horn Gyuláról írtam. Arról az emberről, aki az elmúlt 20 évet tekintve véleményem szerint a leginkább ismert és elismert magyar politikus a világon. Azon túl, hogy számtalan alkalommal élvezhettem személyesen értekezéseit a világ ügyeinek, vagy a magyar belpolitika történéseinek aktualitásairól, neki köszönhetem, hogy előbb dedikáltatott nekem Moszkvában Mihail Gorbacsovval egy könyvet (elmondása szerint ezt a szívességet rendszeresen megtette többeknek, akik kérték), később pedig személyesen is találkozhattam a Nobel-Békedíjas egykori államfővel Budapesten.

A német magazinnak írott cikkem magyar nyelvű kivonatát azért közlöm alább, hogy ezúton is tiltakozzak az aljas gyűlölet ellen, ami tegnap az idős, súlyos beteg, magatehetetlen egykori miniszterelnököt a magyar Parlamentben érte, s azért, mert büszke vagyok, s mindig büszke leszek arra, hogy személyesen ismerhettem Horn Gyulát, az Államférfit.

Horn Gyula magyar politikus, 1989 és 1990 között külügyminiszter, 1994-től 1998-ig a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Politikai pályájának legemlékezetesebb momentuma 1989-ben a vasfüggöny lebontásában vitt szerepe, valamint miniszterelnöksége idején 1995-ben a Bokros-csomag, a gazdasági stabilizációs program felvállalása és keresztülvitele volt. Horn Gyula számos nemzetközi kitüntetés birtokosa, 1990-ben a Károly-díjat vehette át Aachenben. (A rangos díjjal 1950 óta azokat ismerik el, akik az adott évben a legtöbbet tették Európa egységéért, az emberiességéért és a békéért. A díjazottak között található Konrad Adenauer, Bill Clinton és II. János Pál pápa is.)

Az én generációm számára Horn Gyula az MSZP mindenkori legnagyobb vezetője. Miniszterelnökségéről való leköszönése után a háttérbe vonult, de informális hatalma, szavainak súlya még egy évtizedig megkerülhetetlen volt. Senkihez sem hasonlítható képességgel rendelkezett abban, hogy hogyan értsen szót a választókkal, lakjanak bárhol az országban, éljenek bármilyen társadalmi körülmények között. Számos lakossági fórumán és egyéb rendezvényeken mindig könnyű volt vele személyesen találkozni, beszélgetni, s ezen alkalmak mindig kiváló lehetőséget biztosítottak arra, hogy "Cölöpök" című könyvét dedikálja. Kézírása karakteres, jellemzően nagy betűkkel írva vetette papírra jókívánságait. Egy ilyen alkalommal 2000-ben egyik barátom azt mondta, miközben sorban álltunk, hogy dedikáltassuk a könyveinket: "Egy napon még mindannyian büszkék leszünk rá, hogy személyesen ismerhettük őt." Így gondoltam akkor én is, s ma is így gondolom.

2007 óta Horn Gyula Alzheimer-kórban szenved és életét egy kórházban éli. Közszereplései emiatt érthetően megszűntek, csupán a legszűkebb családja tudja vele a kapcsolatot tartani, kommunikálni. Három évvel a közszerepléstől való kényszerű, teljes visszavonulása után is napról napra érezhetjük szellemének hiányát a magyar közéletből.

(Megjelent az Autographensammler 1/2011. (26. évf.) számában, angol és német nyelven.)

Ma ünnepli 70. születésnapját Richly Zsolt rajzfilmrendező, animátor, grafikus, A kockásfülű nyúl rendezője és rajzolója. Generációk nőttek fel a meséin, a "Kockásfülű" jellegzetes képi és hangi világa utánozhatatlan egyediséget kölcsönöz az alkotásnak, népszerűségére jellemző, hogy zenéjét többször hallhatjuk felcsendülni itt-ott - csengőhangként.

Richly Zsolt napjainkban visszavonultan él, gyűjtőtársunk azonban két héttel ezelőtt egy rendezvényen szerencsésen összefutott vele, s DVD dedikáltatás mellett arra is megkérte, hogy a legendás nyúlból rajzoljon egyet olvasóink számára. A DVD-k dedikálásáról készült filmfelvétel, valamint a Richly Zsolt által rajzolt "Kockásfülű" alább látható. Köszönjük a sok örömet, melyet gyermekek millióinak okozott a figura megteremtésével, Isten éltesse sokáig, Rendező Úr! 

Pénteken elhunyt Warren Christopher, s személyében bő három hónapon belül a második nagyágyú-diplomata is távozott az egykori Clinton-kormányból Richard Holbrooke után.

Warren Christopher 1993-1997-ig volt az USA 63. külügyminisztere. Diplomáciai karrierje során több elnök alatt szolgált különféle beosztásokban, 1980-81-ben Jimmy Carter külügyminiszter-helyetteseként az ő nevéhez köthető az iráni túszdráma megoldása, ahogy a 70-es 80-as évek végének közel-keleti békefolyamatai is. Bill Clinton első külügyminisztereként nevével leginkább a boszniai háborúval kapcsolatban találkozhattunk, többször járt a térségben, Magyarországon is abban az időszakban. A magas beosztásával járó rivaldafényt viszont nehezen viselte, ezt mi sem példázza jobban, mint a Dayton-i béke, melyben legalább akkora része volt, mint helyettesének, Holbrooke-nak, az utókor és a diplomáciatörténet a békekötés vívmányát mégis utóbbi nevéhez köti.

Warren Christopher Los Angelesben egy ügyvédi irodának dolgozott, amikor épp nem az aktuális demokrata kormánynál látott el valamilyen feladatot, innen küldte postán az alább látható gyönyörű dedikált képet is, melyet 2000. május 17-én látott el ajánlásával.

Páratlan élményben lehetett része tegnap este annak az 500 szerencsés rajongónak, akiknek sikerült jegyet vásárolniuk Havasi Balázs zeneszerző, zongoraművész exkluzív koncertjére. A rendezvény nem került széles körben meghirdetésre, csupán azok tudtak róla és vehettek részt rajta, akik Havasi legszűkebb rajongói köréhez tartoznak.

Havasi Balázs a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett zongoraművész szakon, 21 éves korában már tanított a budapesti konzervatóriumban. 1999-ben megnyerte a Yamaha Music Foundation of Europe szervezte Yamaha Zongoraversenyt. 2009-ben ő lett a Világ Leggyorsabb Kezű Zongoristája (498-szor ütötte le ugyanazt a zongorabillentyűt 60 másodpercen belül), 2010-ben pedig a Sanghaji Világkiállítás egyik díszvendége volt.

Havasi tegnap este közel két órán át mesélt, hol szavakkal, hol zongorájával arról a csodálatos világról, mely körülvesz ugyan mindannyiunkat, de így csak az ő fülével hallható. A zongoraművész az előadóest keretében még nem publikált videofelvételekkel is megörvendeztette a rajongóit, s beszélt az idei és a jövő évre vonatkozó terveiről. Havasi szinte együtt él a közönséggel, egyik küldetésének azt tekinti, hogy ezt a 200 éve változatlan hangszert, a zongorát a XXI. századi generációk számára is életre keltse és megszerettesse. Négy éves kora óta társa a zongora, túlzás nélkül jelenthetjük ki, hogy sikerének kulcsa istenadta tehetségén túl az a páratlan szorgalom, mellyel minden nap 8-10 órán keresztül dolgozik, gyakorol, tökéletesít.

A koncertet követően - annak ellenére, hogy az előadás fizikailag is megterhelő mutatvány és már 22 óra is elmúlt a sokadik ráadás után - ígéretéhez híven minden rajongónak személyesen dedikálta a DVD-ket, CD-ket, lapunknak pedig még egy rövid kottát is írt, amikor megkértük rá. Érdemes lesz féltve megőrizni ezeket az autogramokat, mert egy igazi, világszinten is a csúcsokat ostromló zseni kibontakozásának lehetünk szem- és főleg fültanúi Havasi Balázs nagyszerű pályáját követve.

A mai ünnep alkalmából ismét Magyarországon, Budapesten járt Adam Michnik, a lengyel rendszerváltó elit, a Szolidaritás legendás alakja, Walesa egykori harcostársa. A Gazeta Wyborcza főszerkesztőjének puszta megjelenése egy másik ország valamely rendezvényén jelzésértékű, Michnik ezúttal beszédet is intézett a 30 ezresre duzzadt, sajtószabadságért kiálló magyarokhoz.

Adam Michnik látogatása ezúttal is alkalmat teremtett autogramjának begyűjtésére, mely igazi csemege azoknak, akik a kortárs történelmi személyek autogramjait gyűjtik. Michnik nemcsak hazájában, de az egész világon elismert és tisztelt személyiség.

Közel négy évvel az államfői posztról való leköszönése után ismét a világpolitikai hírek centrumába került a volt francia államfő, Jacques Chirac, jóllehet ezt a "népszerűséget" szívesen megúszta volna, hiszen először fordul elő XVI. Lajos óta, hogy egy francia államfőnek bíróság előtt kell állnia. Ebből az alkalomból vesszük most elő a már korábban bemutatott jelenlegi francia elnök, Nicolas Sarkozy elődjének autogramját.

Jacques Chirac mostani büntetőpere ellenére korszakos alakja a francia politikának, a XX. század végén kétszer volt miniszterelnök, másodjára két évig úgy, hogy közben Párizs főpolgármestere is egyben. A francia fővárost 18 éven át vezette, ő tölthette be először ezt a korábban nem létező posztot. Politikai pályája csúcsára 1995-ben ért fel, amikor a néhai Francois Mitterrand elnök utódjává választották.

Chirac több alkalommal járt Magyaroszágon, főpolgármesterként és államfőként is. Az alább bemutatott dedikációt egy általa írt könyvbe írta egyik ilyen látogatásakor a 2000-es évek elején. Autogramját postán megszerezni szinte lehetetlen, válaszként többnyire nyomtatott autogram érkezik titkárságáról, melyre példa az eredeti dedikáció alatt látható kép.

Nem mindennapi eseményen vehettek részt tegnap, akik ellátogattak Vácra, ahol Sajdik Ferenc Munkácsy-díjas karikaturista állandó életmű-kiállításának tartották ünnepélyes megnyitóját. Páratlanul gazdag, színes kavalkád látható immár a jól ismert mesefigurákból, igazi unikum a hazai képzőművészet gyűjteményei között.

A Pom-Pom és a Nagy Ho-Ho-Horgász atyja természetesen személyesen is tiszteletét tette a rendezvényen, ahová több pályatárs is elkísérte. Sajdik Ferenc készségesen rajzolt, dedikált munkatársunknak, ahogyan egy másik óriás, Balázs-Piri Balázs is. Az eredményeket természetesen fotón és filmen is megörökítettük, melyek alább láthatók.

Ma 100 esztendeje született Kiss Manyi, Kossuth- és Jászai-díjas színművésznő, a magyar színjátszás jeles alakja. 70 játékfilmben szerepelt, főbb színpadi szerepei is 30 feletti számot tesznek ki. Pályatársai, a szakma mindenekelőtt zseniális és gyors átváltozóképességét dícsérték.

60 éves korában, mindenki előtt titkolt súlyos betegsége következtében hirtelen hunyt el, de még 40 év távlatából, a legfiatalabb generációk számára is egészen biztosan fennmarad játéka: "Jaj, de jó a habos sütemény..." - ez az örökzöld sláger összeforrt nevével.

Kiss Manyi autogramjával többnyire aukciókon találkozhatunk aláírt fényképek formájában, ahogy az alábbi darabon is látható.

Tegnap eltávozott közülünk Ranschburg Jenő, s ezzel a magyar pszichológiatudomány egy éven belül elvesztette két kortárs-óriását. Ranschburg Jenő a hírek szerint vasárnap került kórházba, s gyors lefolyású kegyetlen betegség végzett vele.

Egészen biztosan nyomot hagyott a magyar társadalom lelkén, anyukák milliói figyelték évtizedeken át gyermeknevelési tanácsait, s terelgették aszerint saját csemetéiket. Az utolsó két évtizedben szemlélete és bölcsessége társadalomformáló erővé tette őt és szavait, a baloldal és a demokraták egy igazi bölcs gondolkodójukat gyászolják személyében.

Ranschburg Jenő az alábbi autogramot 2006. VI. 11-én írta a Budapesti Könyvhéten egy emlékkönyvbe. Nyugodjék Békében, Tanár Úr!

Amikor elindult ez a blog 2008-ban és kialakítottuk a fejlécet, biztosak voltunk abban, hogy egyszer eljön ez a pillanat is. Ma bemutathatjuk azt a bizonyos aláírást, amiért a jobb felső sarokban lévő képen távol keleti lányok tolongnak egy sztár körül.

A sztár nem más, mint Neo, azaz a libanoni születésű kanadai színész: Keanu Reeves. Egy hete lakik Budapesten, érkezése előtt számos hír volt arról, hogy lehetetlen lesz a közelébe férkőzni, mert zárkózott, s nem szívleli az újságírókat. Gyűjtőtársunk ezzel szemben hamar sikerrel járt, s „levadászta” a színészt egyik esti sétája alkalmával, amikor a Duna-partra indult. Elmondása szerint Reeves kedves volt, szótlanul aláírt több reá várakozó rajongónak is, így a személyes találkozás nem igazolta vissza az előzetes rémhírkeltést a megközelíthetetlenségről.

Keanu Reeves balkezes, autogramja – sok más sztárhoz hasonlóan – ennek megfelelően nem túl bonyolult, inkább csak néhány vonalból áll, melyek azonban jellegzetesen karakteres autogram képét adják. Szép fogás, gratulálunk!

Február 28-án hétfőn nagyszabású labdarúgó nap helyszíne volt a Papp László Sportaréna. Az értekezletnek illusztris külföldi vendége volt Fernando Hierro, a Real Madrid egykori sztárja, s eljött Budapestre a Belgiumban élő olimpiai bajnok labdarúgó, Fazekas László is. Alább olvasható egyik barátunk beszámolója - természetesen autogramokkal.

Elmentem a rendezvényre már délelött és találkoztam sok volt magyar focistával és edzővel, akiktől kaptam aláírásokat.
Ott volt Fazekas László, akit egyből lerohantak az újságírók. Fazekast elkapni nehezebb volt mint a Forum fővendége Fernando Hierro, mert minden újságíró kiváncsi volt rá.
Nyilasi Tibi még mindig kedves és szívesen osztja az autogramokat.
Hierrót csak késő délutánra vártuk ,de valamikor 12 után váratlanul megjelent és amíg elővettem a képeimet, már el is tűnt a sajtószobába. Egy idő után ismét felbukkant. Megállítottam és készségesen aláírta a képeimet.
A többi vadásznak is sikerült az autogramszerzés. Közös képre viszont nem volt idő. Újra eltűnt, valószínűleg elvitték ebédelni.
A reményem, hogy közös képet tudok vele készíteni, már elszállt. Késő délután éppen hazafelé készülődve meglepetésünkre szembe jött velünk Hierro, Orbán Viktor és Csányi Sándor kíséretében. Nem törődve a testőrökkel, - bár ők nem is próbáltak távoltartani - bátran odamentem, megszólítottam és sikerült egy közös képet csinálni vele.

Így teljes sikerrel zárult a napom.