A Nemzetközi Autogram Társaságot 1986-ban alapították mintegy baráti társaságként nyugat-német gyűjtők, 1992 óta létezik hivatalosan bejegyzett szervezetként. Az autogramgyűjtésnek európai viszonylatban Németországban, pontosabb német nyelvterületen (Svájcban és kisebb részben Ausztriában is) vannak a legmélyebb hagyományai.

Az NSZK-ban már a XX. század második felében olyan tömegek hódoltak a hobbinak, mely hazánkban például napjainkban sem jellemző. A személyes gyűjtéssel párhuzamosan – a tömeges keresletnek és a nagy távolságoknak köszönhetően – kialakult az autogramok piaca, ahol szakosodott autogram-viszonteladók börze jelleggel kereskednek a híres emberek autogramjaival, akárcsak pl. a bélyeggyűjtők a bélyegekkel. A németországi tömeges gyűjtésnek köszönhetően nagyon sok olyan híresség autogramja nagy mennyiségben fennmaradt, akik az 1940-60-as időszakban voltak pályájuk csúcsán, s már legalább 30-40 éve nem élnek. Ugyanakkor az NSZK-beli gyűjtőmánia, s főleg az autogram-piac kialakulása azt is eredményezte, hogy napjainkban számos sztár (pl. Joe Cocker, vagy a hét közepén bemutatott Dionne Warwick) Németországban visszautasítja az autogramkéréseket, mert nem akarja, hogy autogramját eladják.

Az autogramok piacát ugyanakkor úgy is tekinthetjük, mint egyfajta szolgáltatást. Szerencsés az a gyűjtő, aki Berlinben, Münchenben vagy más nagyobb városban lakik, s így személyesen is van lehetősége gyűjteni, de egy kisvárosból már sokkal nehezebb a híreket követni és rendszeresen esetleg több száz kilométert utazni egy-egy sztár után. Az ilyen „hátrányos helyzetű” gyűjtőknek nagy könnyebbség, hogy viszonylag elérhető árakon megbízható viszonteladóktól megvásárolhatják kedvenceik autogramját. (Ez a kettősség gyakorlatilag minden országra igaz, Magyarországra is. Kiemelt, előnyös helyzetben vannak azok a gyűjtők, akik Budapesten laknak, mert a hírességek gyakorlatilag szinte kizárólag a fővárost keresik fel, ha hazánkba látogatnak.)