Felnőve és profi gyűjtővé válva ugyanis azt kellett tapasztalnom, hogy kevés kivételtől eltekintve ezek a címek egy fabatkát sem érnek. Ezen a héten a postai úton szerzett „autogramokról” fogunk néhány szót ejteni, minden nap más kategóriát bemutatva.

Postai úton szerzett autogramnak hívjuk, amikor valaki levelet ír a híres embernek, aki levélben válaszolva küldi el autogramját, dedikált fényképét. Régóta működnek ilyen világlevelezők – több-kevesebb sikerrel. Az aláírás-hamisító technológiák hajnalán, a múlt század 50-es 60-as éveiben még szép és értékes gyűjteményt lehetett ezúton felépíteni. Mivel nem volt széleskörű a levélben érkező ilyen típusú igények száma, valamint nem volt elterjedt a hamisítási technológia, legfeljebb néhányan alkalmaztak titkár-aláírót maguk helyett, jó esély volt eredeti autogramot szerezni ilyen úton.

A 2000-es évekkel ennek a korszaknak lényegében vége. Az autogramosztás a promóció részévé vált, egyfajta direkt-marketing eszköz a hírességek – különösen filmsztárok, zenészek – körében. Nem tehetik meg, hogy nem válaszolnak minden megkeresésre, hiszen rajongóikból élnek, akik majd megnézik a filmjeiket, megveszik a DVD-t és a CD-t, de! Sajnos, mivel ezrével érkeznek az ilyen levelek nap mint nap a különféle produkciós irodákhoz, ügynökségekhez, nem kell nagy fejszámoló-művésznek lenni ahhoz, hogy hamar rájöjjünk: képtelenség, hogy a sztárok ezeket a kéréseket mind teljesítsék. Fizikailag lehetetlen naponta több ezer autogramkérésre válaszolni. Azok a levelek, melyek olyan címre mennek, ahol a sztár neve után az ügynökségre utaló „c/o.” megjelölés látható, sohasem fognak az illető kezébe kerülni és címzett sohasem fog eredeti autogramot küldeni. Jön helyette autopen, preprint vagy titkári hamisítvány.