A Rolling Stones együttes kétszer járt Magyarországon. Mindkétszer hosszabb időt, több napot töltöttek az országban, így elvben sok lehetőség volt arra, hogy autogramot kérjenek tőlük a rajongók és a gyűjtők. Tudomásunk szerint ilyen szempontból az 1995-ös látogatás nehezebb, körülményesebb volt, 2007-re a banda mintha kicsit megszelídült volna. 1995-ben arról szóltak a hírek, hogy Mick Jagger kizárólag fiatal lányoknak volt hajlandó autogramot adni, de nekik sem mindig, mikor milyen kedve volt. Ha egy szórakozóhelyen eltöltött egy órát, távozása után egyből árucikké (relikviává) vált az ital és a pohár, amiből ivott, a pénz amivel fizetett, stb.

2007-ben sem volt sokkal egyszerűbb a helyzet, de tudunk konkrét esetekről, amikor Jagger adott autogramot. Érkezésükkor az együttest mintegy 50-70 rajongó várta a szálloda előtt. A különgépből kiszállva azonnal autóba ültek, s a tagok külön-külön Mercedesekkel, konvojban érkeztek meg az elképesztő hőségben a hotelhez. Ronnie Wood és Keith Richards ügyet sem vetve a tömegre egyenesen bement a szállóba. Charlie Watts a bejárattól legtávolabb eső helyen szállt ki az autóból, azonnal körülvették a rajongók és elkezdett autogramot osztani. Mick Jagger autója a hotelbejárathoz legközelebb állt meg. Még ki sem szállt az autóból, amikor látni lehetett, hogy egy mini kamerával filmezi az eseményeket, láthatóan élvezte, hogy egy tömeg vár rá. Mosolyogva szállt ki az autóból és már majdnem bement a hotelbe, amikor meglátva a kamerákat és hallva, ahogy a rajongók kérik, hogy jöjjön oda hozzájuk, megindult a tömeg felé. Elvett egy filctollat, kiosztott összesen egy darab autogramot, mielőtt mosolyogva és integetve bement a szállóba. (Ezt az autogram az alábbi képen látható.)

A Rolling Stones stábhoz tartozó testőrség megítélésünk a világ legprofibb csapatai közé tartozik, udvariasan meg lehetett velük beszélni mindent, mert pontosan tudják, hogy a zenekar a rajongóiból él. (Érdemes össze vetni a bunkó magyar bomberdzsekis, értelmes összetett mondatot megfogalmazni képtelen, hatalomtudattal megáldott kivagyi biztonsági őrökkel – tisztelet a kivételnek, talán a híres emberek körüli biztonsági körítésről is lesz majd egy külön cikk a későbbiekben itt a blogon). A testőrség egyik vezetője elmesélte, hogy a turné kezdete óta 20 (!) kg-t fogyott, az egyik koncerten az áramló tömeg, akiket többedmagával vissza kellett tartania a kordont áttörve eltörte az egyik karját.

Szóval bár a Rolling Stones testőrségével lehetett egyezkedni, a banda autogramját nem sok esély volt onnantól kezdve megszerezni, hogy megérkeztek és elfoglalták a szállást. Keith Richards ki sem mozdult a szállodai szobából, néha kijött az erkélyre és fáradtan kedvesen integetett. Ronnie Wood szinte ugyanígy viselkedett, bár őt el lehetett csípni itt-ott, kiment párszor a környező utcákba sétálni. Charlie Watts többnyire odajött a szálló előtt várakozókhoz autogramot osztani.

Mick Jagger viszont végig „hozta a formáját”. Akik a városban találkoztak vele, arról számoltak be, hogy bár nem volt tömeg, csak egyedül futottak össze a sztárral, ő mégis visszautasította az autogramkérést. Tudunk arról, hogy egy szórakozóhelyen az egyik pincérnek adott autogramot, de több sikerről nincs hírünk. Egyszer a szállodából a főbejáraton kilépve elindult a tömeg felé autogramot osztani, de amikor a tömeg e ponton elvesztette a kontrollját és megindult felé, megijedt (szerintünk joggal) és visszahátrált. (Alapszabály autogramvadászat esetén, különösen az ilyen nagy sztároknál, hogy nem szabad elindulni feléjük. Ha a sztár akar autogramot adni, úgyis odajön magától és aláír, ha nem, akkor pedig teljesen felesleges megrohamozni, mert több várakozó esetén ilyenkor a tömeg megvadul, a célszemély pedig joggal ijed meg attól, ha tollakkal hadonászva egymást taposó emberek rohannak felé – így még azt a néhány 10 db aláírást sem osztja ki, amit egyébként örömmel megtett volna.)

Néhány rajongó, aki már találkozott Jaggerrel külföldön is, elmondta, hogy Mick szokott autogramot osztani, s pontosan tisztában van azzal is, hogy autogramja értékes. Tudja, hogy – különösen Németországban – kereskednek vele, de ha vissza is utasítja a kérést, nem ilyen megfontolások miatt teszi: egyszerűen épp nincs kedve, s mivel 40 éve gyakorlatilag minden perce úgy telik, hogy azonnal megrohamozzák autogramért bárhová megy, végülis érthető, ha valamennyire elunta már.

Ez a poszt a szokásosnál kicsit hosszabb lett, s mégis úgy érezzük, hogy amit a Rolling Stones-szal kapcsolatos személyes élményekről tudni lehet, így sem fért bele teljesen. Mindenkit arra bátorítunk, hogy ha valamit hozzá tud tenni, kommenteljen, írjon: közzétesszük.