Csaknem 13 évvel ezelőtt Jimmy Carter amerikai exelnök és felesége, a Habitat for Humanity és a Jimmy Carter Working Project szervezésében egy hét alatt tíz faházat épített fel Vácott önkéntesek segítségével. Ez volt az első alkalom, hogy Kelet-Közép Európában dolgozott a volt elnök és csapata abban a programban, melynek köszönhetően több százan jutottak már otthonhoz szerte a világban. Erre az eseményre fogunk most emlékezni egy autogramgyűjtő szemszögéből. 

Amikor megtudtam, hogy Carter Magyarországra jön és egy hétig itt lesz, elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy megszerezzem az aláírását. Nem tudtam, hogy ez milyen nehézségekkel jár, s az egész projektről semmi információm nem volt azon kívül, hogy Vácon lesz és hogy pontosan mikor zajlik. Egy éve gyűjtöttem akkor autogramokat, így meglehetősen kezdetlegesen készültem fel, s az építkezés első napján felkerekedtem, hogy elindulok Vácra megkeresni Cartert. Fogalmam sem volt, hogy Vácon merre keressem, de gondoltam Vác nem olyan nagy ahhoz, hogy egy ilyen eseményről ne tudjon bárki felvilágosítást adni helyben. Részben igazam volt. Vácon sosem jártam előtte, így jóval nagyobbnak bizonyult a város, mint amilyennek képzeltem, viszont ennek ellenére – már nem emlékszem, hogyan – hamar megtaláltam a helyes útirányt. Közeledve messziről lehetett látni a Habitat zászlóit, egyenpólóit, sürgés-forgást. Hiába találtam meg azonban az építkezést, a nehézségek csak eztán kezdődtek. Jóhiszeműen megérkezve az egyébként gondosan drótkerítéssel lekerített építkezéshez a kapuban közöltem, hogy azért jöttem, mert autogramot akarok kérni Jimmy Cartertől. A kapuban álló őr (egytől egyig amerikaiak voltak egyébként), nagyon kedvesen, de határozottan közölte, hogy amit szeretnék, az lehetetlen. Már a repülőn jó előre megmondták mindenkinek, hogy az elnöki pár most dolgozni jön, mindenkinek szigorúan tilos őket autogramkéréssel, közös fotó igényével zaklatni. Egy darabig még alkudoztam, aminek az lett az eredménye, hogy kedvesen megkínáltak üdítővel, és mivel elmondtam, hogy nagyon messziről jöttem, sikerült elérnem azt, hogy beengedtek az építkezés területére azért, hogy egy darab fényképet készíthessek az éppen dolgozó Carterről. Kb. tíz perc alatt lezajlott az egész. Egy kísérőt kaptam magam mellé, akitől nem volt szabad egy méternél messzebb mennem. Végigjártuk az építkezést, s így érkeztünk el ahhoz a házhoz, amit személyesen Carter elnök és felesége épített. Napszemüveges testőrök álltak „észrevétlenül” itt-ott, kellő távolságban ahhoz, hogy ne zavarjanak, s kellő közelségben ahhoz, hogy bármikor közbeléphessenek, ha az elnököt meg kell védeni. Amikor megálltam két méterre Cartertől, az egyik biztonsági őr azonnal közel jött hozzám, s mereven nézett, miközben a fényképet elkészítettem. Esélyem se volt, hogy megszólítsam az elnököt, ha megpróbálom valószínűleg azonnal fizikailag dobnak ki a területről. Úgy gondoltam, hogy többre megyek, ha tovább kezdek alkudozni.

A látogatás végén megint a drótkerítésen kívülre kerültem. Úgy gondoltam, hogy ebédszünetben esetleg meg lehetne próbálni újra. Jelenlétem azonban ekkor már többeknek felkeltette az érdeklődését. Az amerikai biztonságiak főnöke kijött hozzám, s megkérdezte, miért figyelem folyamatosan az elnöki párt. Megmondtam, s kértem a segítségét. Nehezen akarta elhinni, hogy mégsem terrorista vagyok, de végül miután megnézte a nálam lévő holmikat, elhitte, hogy semmi rosszat nem akarok, s megígérte, hogy megkérdezi, mire van lehetőség. Hangsúlyozom, hogy nagyon-nagyon kedves, kultúrált beszélgetést folytattunk mindvégig. Korábban sokszor találkoztam magyar biztonsági szolgálatokkal, akik erőfitogtatásként élték meg a munkájukat. Ezek az amerikaiak amellett, hogy határozottak voltak, nagyon-nagyon kedvesen viselkedtek mindvégig. A biztonsági főnök két perc után sajnálkozva tért vissza. Elmondta, hogy sajnos nincs lehetőségük kivételt tenni, mert ha meglátják, hogy Carter egyvalakivel kivételt tesz az autogram tilalom alól, akkor nem lehet majd megállítani a rohamot és utána nem mondhat nemet másoknak sem.

Mindezt tudomásul vettem és csalódottan hazamentem, autogram nélkül. Viszont megvolt a fénykép, amit előhívattam, és a teljes történetet egy levélben megírva elküldtem Carternek. Kértem, hogy dedikálja, bár nem igazán számítottam rá, hogy visszaküldi. Annál nagyobb öröm és meglepetés volt, amikor három héten belül kezemben volt az általam készített fénykép, az elnök aláírásával!

Ennyi hát a történet, azaz majdnem ennyi. Emellett a fantasztikus darab mellett meg kell jegyeznünk ugyanis, hogy bár Carter hivatalából a szokásosnál nagyobb eséllyel kap választ, aki autogramkérő levelet ír, ez még nem garancia a sikerre. Carter titkárnője, Susan Clough ugyanis kiválóan ír alá főnöke helyett, s az eredetik és a titkárnő által hamisított darabok között csak az igazán profi szakértők tudnak különbséget tenni, így tehát a postán kapott darabot mindenképpen érdemes szakértővel megnézetni. Az építős fényképen található aláírás valóban Jimmy Carter kezétől származik.

 Ami a házépítést illeti, 1996-ban Carter és felesége az építéseket követően minden családnak, aki egy ház tulajdonosává vált, egy mindkettőjük által aláírt Bibliát adott ajándékba. Az alábbi képeken az egyik ilyen Bibliát, a dedikációt, valamint egy képet mutatunk be, amin a Biblia Carter kezében látható közvetlenül az átadása előtt.