"egyedi stílusában a szebbnél szebb melódiákat"

Úgy érted nyálas giccset?

@Kúrcsány Ferenc:
Gershwin Kék rapszódiájára gondolsz, vagy esetleg Beethoven Holdfény szonátájára?

(Úgy látszik az általános műveltséget továbbra sem adják az Internet hozzáférés mellé, azért a kommentet köszönjük.)

Nem nagyon látom az aláírt CD boríton a klasszikusokat. Mondjuk persze mit várnék a zongorázás zambódzsimmijétől. ;)

Hihetetlen,hogy az emberekben mennyire benne van a féltékenység!Szerintem ti összepisilnétek magatokat,ha a boci-bocit el tudnátok klimpirozni vagy ha csak letörölhetnétek Clayderman fehér zongoráját...

Jimmy is nagyon tehetséges volt, nyilván Cleydermann is az, de mindketten pénzre váltották a tehetségüket. Sokaknak ezzel örömet okoznak, ezzel gond nincs is, de attól még ez a helyzet, és van aki ezt nem tartja sokra.

Miért a kőműves a villanyszerelő a pék stb nem a tehetségét váltja pénzre?Ök ehhez értenek ezt tudják eladni.A lehetőség mindenkinél ott van.Ki lehet probálni.Attól még nem kell őket utálni vagy megjegyzéseket tenni rá.

Namármost. A kurvajó villanyszerelőt senki nem fikázza ügye. Csak akkor ha szarul köti be a villanyt ügye. (Értsd tehetségén alul, igénytelenül stb.) Namármost a kurvajó zenészt is akkor szokás fikázni, ha szart csinál. (Értsd: tehetségén alul. igénytelenül -> parasztoknak ez is jó lesz. Főleg ha zongora van benne (fehér!) akkor még kultúra is. Pláne flanszia.)
Ügye.
Értem?

Hát barátom gratulálok!Ez igazán míves volt!!Ezek szerint a Clayderman az tehetségen aluli és igénytelen?!Te aki bizonyára óriási zenész vagy,ezt meg is hallod.Csak az anyád és a tanáraid szavát nem hallottad meg,mikor az intelligenciáról és a kultúráról okítottak.És még le is parasztozod az embereket.Te kis tökéletesség...:-))

Egyrészt nem tudsz rólam semmit, szóval nem hasznos így vaktában lövöldözni, mert könnyen célt téveszthetsz.
Másrészt nem én parasztozom le az embereket, hanem az az előadó, aki igénytelen munkáját adja el a közönségnek az igényesség látszatát hazudva.
Kérlek vess egy pillantást Risárd diszkográfiájára ( en.wikipedia.org/wiki/Richard_Clayderman ), és talán meg tudod nekem magyarázni, hogy popzenei slágerek fehér zongorán előadva milyen magasnívójú művészeti affinitást igényelnek mind befogadói, mind előadó szinten.

Én inkább vagyok irigy egy jó iparos megkérdőjelezhetetlenül hasznos munkájára (értsd kenyérsütés vagy villanyszerelés), mint egy tehetséges zenész középszerű és agyonsztárolt produkcióira. (lásd még pl. Jimmy, a király ügye.)

Természetesen érvelhetsz azzal, hogy csináljak jobbat, és majd csak akkor magyarázzak, de az időjárásra is rámerem mondani, hogy szar, pedig jobbat nem tudok csinálni (sőt semmilyet), valamint ha agyonbasz az áram a rosszul bekötött villany miatt, nos arra is gond nélkül rámondom, hogy szar munka, valamint a kenyéren is észreveszem, ha egérszar van belesütve.
A tehetségen aluli pedig nem tehetségtelent jelent, hanem azt, hogy az adott produktum a művész tehetségéhez mérten gyenge, mi több művészi értéke erősen megkérdőjelezhető. Mondhatni eltörpül financiális értékéhez képest.

"Egyrészt nem tudsz rólam semmit, szóval nem hasznos így vaktában lövöldözni, mert könnyen célt téveszthetsz."
Igy van nem tudok semmit rólad!!
Csak olvaslak és az éppen elég...

Ebben az esetben köszönöm, hogy az első négy kommentedet rám szántad. ;)
Megtisztelő.

Nem kötelező sem hallgatni, sem szeretni őt - de a rokonszenves egyénisége ettől még tény lehet, nemde?
Egyébként neki köszönhetem, hogy egészen kis koromban megismertem és megszerettem a klasszikus zenét. Ma már számos (nála jóval nagyszerűbb) zongoraművészt ismerek, de 4-5 éves koromban vele találkoztam először. S nem lehetek hálátlan...

gáBorz: igazad van, ezért nem is kérdőjelezem meg a létjogosultságát (alapvetően semminek, mert mindennek megvan a maga szerepe).