Nagyon jó interjú került a kezembe minap, amiben találó megfogalmazásra leltem arról, hogy mit is éreznek azok, akiket rabul ejt a kézírás varázsa. Az interjút Urs Imoberdorf zürichi grafológus adta svájci Grafologie c. lapnak, s közölte le legfrissebb számában a Grafológia című újság. Az interjúrészlet így hangzik:

- Gyűjt-e írásokat?

- Nehezemre esik egyszerűen kidobni egy kézírásos papírt. Mintha ezáltal valami élő, valami személyes mozdulat nyoma, a lélek egy darabja tűnne el a szemétben. Így tehát negyven éve gyűjtöm az írásokat. Barátoktól, ismerősöktől, hallgatóktól, kollégáktól, kutatóktól, vezetőktől, tudósoktól, művészektől, énekesektől és színészektől egyaránt. Ezeket átlátszó mappákban őrzöm és rendszerezem, hogy gyorsan visszakereshetőek legyenek. Olykor-olykor írásokat kínáló kül- és belföldi aukciós házakban megszerzem olyan ismert és híres emberek leveleit vagy feljegyzéseit, mint Hermann Hesse, Alma Mayer, Verdi vagy Fellini. A kézírásgyűjtők Eldorádója továbbra is Párizs.

Ki ezért, ki azért kezd el gyűjteni, de azt hiszem a kézírásokhoz való személyes viszony, a mögöttük lévő lélek és sors azt hiszem, hogy minden gyűjtőt megérint. (Az interjú teljes terjedelmében elolvasható a Grafológia c. szakmai folyóirat 2010/3. számában Androsics Nóra fordításában.)