Emlékeznek még a hidrogénszőke Brad Pitt-re a Hét év Tibetben című filmből? Ő volt a Dalai Láma tanítója, aki oszták hegymászóként épp a Himalájában vett részt expedíción, amikor a II. világháború kitörése miatt fogságba került, s onnan megszökve menekülése közben véletlenül keveredett az akkor még független Tibetbe.

A film Heinrich Harrer életének meghatározó hét évét, egy csodálatos igaz történetet dolgoz fel. A történet alapjául szolgáló könyvet ő maga írta Tibetből visszatérve, az első kiadás 1952-ben jelent meg. A fiatal Harrer és a még gyermek Tenzin Gjaco kapcsolata különleges példája annak, hogyan képes áttörni az emberi intelligencia minden korlátot. Barátságuk bizonyosan hozzájárult az egykori náci Harrer megbecsült tudóssá nemesüléséhez, ahogyan Harrer úr nélkül a Dalai Lámára valószínűleg nem tekinthetnénk napjaink egyik békeköveteként, szerethető és felvilágosult vallási vezetőként, tanítóként. Harrer haláláig a Dalai Láma barátja maradt, Jean-Jacques Annaud filmje pedig idős korára újra a figyelem középpontjába állította az egykori hegymászót. 

Egy autogramgyűjtő számára igazán különleges kihívás egy híres páros mindkét tagja autogramjának a megszerzése. A Dalai Láma autogramjának megszerzéséről már korábban írtunk. Az alább bemutatott autogramot Heinrich Harrer halála előtt néhány évvel küldte ezen a totemet ábrázoló képeslapon, alább pedig egy Graz-i szálloda emlékkönyvébe írott sorai olvashatók. Utóbbi különlegessége, hogy 1953-ban, a Hét év Tibetben című könyv megjelenése után nem sokkal írta.