Két dedikációt mutatunk be, a pótolhatatlan hangú Helyey László írta őket a 2000-es években, négy év különbséggel. Azzal, hogy ma elhunyt ez a nagyszerű színművész, gyermekkorunk egy hosszú fejezete is örökre lezárult: soha többé nem szólal meg nekünk Mátyás Király. 

Olvasónktól kaptunk egy levelet és egy dedikációt, 2002-ből:

2002-ben Budapesten találkoztam vele. Megpillantottam: a "kék" metróra várt ő is a feleségével. Nagyon röstellem, de akkor még nem tudtam a nevét és csak azt tudtam, hogy "Ő Mátyás király magyar hangja", erre sajnos ő is rájött a későbbi beszélgetésünk alatt.... Odamentem hozzá, kértem tőle egy aláírást és jobb híján dedikálta is az éppen kezemben lévő Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói című egyetemi tankönyvemet... (még hozzá is tette, hogy Mátyás király római jogot dedikál...) Most elővettem, ismét elolvastam a beírást: "Kormány Gábornak Szeretettel Helyey László ("Matthias Rex") 2002. 07. 02. Bp. metró - "cálvin-tér". Én így emlékezem a kedvességére, közvetlenségére: meghalt Mátyás, meghalt egy kicsit a szeretet is...

Saját történetem 2006-ból datálódik. A Vörösmarty téren sétáltam az Ünnepi Könyvhéten, amikor megpillantottam az egyik standnál. Szerencsémre nálam volt az emlékkönyv, s amikor végzett a könyvek böngészésével, udvariasan odaléptem hozzá dedikációért. Örömmel teljesítette a kérésemet, egy percre le is ült az oroszlános kúthoz, amíg leírta e pár sort. A mai napig nem tudtam megfejteni, hogy tényleg rajzolt egy arc-szerű ábrát keresztneve és az azt megelőző szavak néhány betűjét felhasználva, vagy csak én látom bele írásába ezt a kalligráfiát.