Tegnap egy csodálatos kéz tulajdonosa távozott közülünk, reá emkékezünk most rövid bejegyzésünkkel.

A kétszeres Munkácsy-díjas, Kossuth-díjas Kass János grafikus egyedi stílusú képeit, rajzait mindenki jól ismerheti, mindennapjaink apró alkotásainak százai, bélyegek, könyvillusztrációk hirdetik művészetének sokoldalúságát.

Vannak olyan személyek, akiknek pusztán az írásuk szépsége miatt is érdemes eltenni, gyűjteni írását, aláírását. Kass János ilyen ember volt, írása csodálatosan szép, kalligrafikus betűvetése a puszta kézírást is műalkotássá tette. Ha valaki levelet írt neki, mindig különlegesen esztétikus élményt jelentő válasszal gazdagodhatott.

Nyugodjék békében, mindörökké!

Mindenkinek JÁR egy esély. A sport és zenevilág nagyjai összefogtak egy kisfiú gyógyulásáért.
A 3 éves Gilányi Csanád nyitott gerinccel született. Egy bécsi műtét
lehetővé tenné, hogy a kisfiú elhagyhassa a kerekesszéket, és megtanuljon
járni, de a műtét 10.200 eurós kötlségét szülők nem tudják egyedül
kifizetni.

Így ismert sportolók és énekesek ajánlották fel személyes tárgyaikat
jótékonysági árverésre a kisfiú gyógyulásáért.
A TV2 Bajnokok Ligájának Csapata hivatalos Bajnokok Ligája Labdát ajánlott
fel, aláírt Hajdú B. István, Méhes Gábor, Gundel Takács Gábor, Sztancsik
Tamás, Vincze Ottó, Székely Dávid.
Erdei Zsolt Madár box-cipőjét dedikálta és adta kalapács alá.
A Volvo Kupát nyert vízilabda válogatott,  a Vasas SC vízilabda csapat, és
az U20-as futball-válogatott egy-egy csapattagok által dedikált ladbát
ajánlott fel.
Nagy Tímea olimpiai bajnok vivó és Gulácsi Péter labdarúgó Liverpool mezét
adta oda a jótékony célra.
Ezen kívül árverésre kerül egy eredeti, Liverpool csapat játékosai által
dedikált A4-es fotó is.

Ezen kívül további személyes tárgyakat ajánlott fel a zenei világból:
Csengeri Attila, Peller Károly,  Barát Attila, Egyházi Géza,  melyekre a
sportoló-relikviákkal együtt majd a www.vatera.hu oldalon, ITT lehet licitálni. A
jótékony cél érdekében az aukciós oldal is lemondott minden jutalékról. Ezen
kívül egy jótékonysági gála bevétele is a műtéthez járul hozzá. A gála 2010.
március 28-án lesz a Táncsics Mihány Művelődési Házban, ismert művészek
lépnek fel: Miller Zoltán, Csengeri Attila, Mahó Andrea és még sokan mások.
Részletek és jegyrendelés: www.musicalcsillogas.lapunk.hu

Van egy pillanat, amikor minden, amit addig biztosnak hittünk, relatívvá, hirtelen súlytalanná válik. Egy autogramgyűjtő mindig az igazi teljesítményt keresi, a világraszólót, a maradandót, a megismételhetetlent, s akarja megörökíteni az utókornak egy szignó formájában. És hogy mi számít ilyen teljesítménynek, arról bizonyos esetekben mindig remek viták zajlanak a gyűjtők között: ki miért lehet fontos egy gyűjtemény számára, kié a nagyobb teljesítmény a történelem, az emberiség, a maradandóság szempontjából. Ahány gyűjtő annyiféle álláspont a sok-sok híres ember valódi fontosságáról, kit érdemes gyűjteni és kit nem. Vannak persze konszenzusos személyek is.

És van egy pillanat, amikor minden viszonylagossá válik. Minden teljesítmény hirtelen eltörpül, s a némaság, a megszólalni nem tudás jelzi, hogy amit nagy eredménynek hittünk, milyen semmis tud lenni valami igazi különleges dologhoz hasonlítva.

Így voltam én, amikor véletlenül olvastam az Interneten Rick és Dick Hoyt történetét. Nagyszerű sportolók világ- és olimpiai győzelmei, kiváló zenészek slágerei, színészek megismételhetetlen filmjei, politikusok történelmi tettei törpültek el hirtelen. Egyértelmű, hogy a legnagyobb teljesítmény az "Évszázad apukájának" lenni - úgy, ahogy Dick Hoyt lett azzá. Dedikált fotójuk, minden gyűjtemény dísze alább látható.

...azaz elindult végre a 2010-es Forma-1 szezon minden korábbinál izgalmasabb évet ígérve, s új lehetőségeket nyitva az autogramgyűjtők előtt. Visszatért Schumacher, újoncként itt van Senna unokaöccse, 2008 és 2009 világbajnoka egy csapatban, szóval minden ideális egy jó szezonhoz. Bahreinben ráadásul a sorozat 60. évfordulóját ünneplik, valamennyi korábbi még élő világbajnok részvételével.

Német kollégáink a Bahrein-i Nagydíj előtti utolsó nyilvános szereplésen, a barcelonai tesztelésen gyűjtöttek és készítettek riportot az eredményekről.

Lássuk akkor, melyik versenyzőtől mire számíthatunk idén, autogram fronton.

Jenson Button:

Nehéz begyűjteni. Legtöbbször a pályán lévő Motohome-ban tartózkodott, legfeljebb egy autogramot adott annak, akinek sikerült a közelébe kerülnie.

Lewis Hamilton: 
Ugyanaz a helyzet vele, mint Jensonnal. Mindig sietett, egy autogramot lehetett tőle kérni futás közben, ha épp a közelében volt az ember.

Michael Schumacher:

Természetesen mindenki őt akarta. Napi egy autogramot lehetett tőle szerezni, de az óriási érdeklődés miatt névre szóló dedikálásra csak néha volt lehetőség.

Nico Rosberg:

Mivel a fő figyelem a csapatnál Schumacherre irányul, Nico körül jellemzően nyugalom van, ennek ellenére már nem ír olyan szépen és kevesebb autogramot oszt, mint korábban.

Sebastian Vettel:

A szokásos már-már hihetetlen kedvességgel viselkedett minden rajongóval, mindent aláírt, türelmesen és kedvesen, Forma-1 pilótától szokatlan módon.

Mark Webber:

No comment.

Felipe Massa:

Egy alkalommal teljes névkiírásos aláírást írt, később csak a rövidebb verziót. A Ferrari testőrei védik.

Fernando Alonso:

Igazán nagy élmény Alonso autogramját Spanyolországban begyűjteni. Rajongók százai szeretnének közel kerülni hozzá amit láthatóan élvez. Meglepően majdnem minden egyes betűt kiír az aláírásában, amire több éve nem volt példa.

Rubens Barrichello:

Mint mindig, most is csak RB-t ír. És mint mindig, most sem kedves, legfeljebb egy autogramot ad személyenként.

Nico Hülkenberg:

Tipikus példája annak, hogy hogyan viselkedik egy újonc pilóta a Forma-1-be kerülve napjainkban. Nem kedves a rajongókhoz, nem úgy, mint korábban a F3-as és GP2 időkben. Kissé arrogáns és türelmetlen lett, nem úgy mint korábban.

Robert Kubica:

Most is nagyon kedvesen viselkedett, mint korábban mindig. Megkérdezte mindenkitől, hogy hány aláírást szeretne. Aho ltöbb fénykép volt és nem volt ideje, megígérte, hogy visszajön.

Vitaly Petrov:

Az első orosz Forma-1 pilóta. Nagyon kedves és nagyon sok autogramot oszt, hosszú, szépen kiírt aláírása van. Meglátjuk meddig marad ez így...

Adrian Sutil:

Kedves mint mindig.

Tonio Liuzzi:

Adrian Sutilhoz hasonlóan kedves mint mindig. Sokat és szépen ír alá.

Sébastien Buemi:

Kedves, de a vele lévő Toro Rosso kísérő mérges volt mert sok autogramot kértek tőle a gyűjtők, noha Buemi-t ez nem érdekelte.

Jaime Alguersuari:

Jaime sok autogramot kiosztott, elképesztő hogy milyen gyorsan képes leírni a nevét.

Jarno Trulli:

Az elmúlt évekkel ellentétben most szépen és nyugodtan írt. Amikor valakivel beszélgetett épp sosem állt meg autogramot adni.

Heikki Kovalainen:

A McLaren időkhöz hasonlóan, 1-2 autogramot ad naponta. Emlékszik minden gyűjtő arcára és arra, hogy hány autogramot adott már az illetőnek.

Timo Glock:

Timo szépen írja az autogramokat, szebben mint korábban.

Lucas die Grassi:

Nem túl nagy kedve van autogramot osztani. Az autogramja nem túl szép és gyorsan írja őket. Autogram szempontból tipikus brazil...

Kamui Kobayashi:

Nagyon kedves pilóta, majdnem minden kívánságot megpróbál teljesíteni, bár félő, hogy ez változni fog az év folyamán.

Pedro de la Rosa:

A nagy visszatérő öreg kedves és sok autogramot oszt, jó, hogy visszatért.

Tesztpilóták:

Mindegyik tesztpilóta autogramját könnyű volt begyűjteni.

Az autogramszerzésekről készült fotók ITT MEGTEKINTHETŐK.

Korábban több alkalommal volt szerencsénk exkluzív interjút készíteni egy-egy sztárral autogramok kapcsán, most ismét következik egy ilyen gyöngyszem, egyenesen az Elm utcából.

Nem más, mint a rettegett Freddy, azaz Robert Englund amerikai színész válaszolt kérdéseinkre. Megtudtuk, hogy élete első autogramját 12 évesen adta, miután szerepelt a Hófehérke és a hét törpében. Napjainkban hetente 20-25 rajongói levelet kap, s egy igazán exkluzív Freddy-rajzzal is meglepte interjút készítő gyűjtőtársunkat. Gratulálunk!

Néhány perccel ezelőtt Kanada jégkorong válogatottja megnyerte a 2010-es téli olimpiát. A hoki hazánkban is népszerű sport volt mindig, néhány év óta pedig szisztematikus fejlődés figyelhető meg a sportágban. Ennek is volt köszönhető, hogy a világ legjobb csapata, a kanadai válogatott 2004. áprilisában a világbajnokság előtt Budapesten, a magyar válogatott ellen játszott edzőmérkőzést.

A játékosok között egytől egyig Stanley-kupa győztesek, világbajnokok és olimpiai bajnokok találhatók: az NHL sztárjai. Kanada elsőszámú válogatottja a hokiban olyan, mint Brazília "A" csapata a fociban. Ha a gyerek hoki játékos akar lenni, akkor azt az NHL és Kanada miatt teszi.

Mindezt tekintve annál inkább érthetetlen volt, hogy a hotelnél mindössze három autogramgyűjtő szorgoskodott, az autogramokat így könnyű volt megszerezni. (Szemben mondjuk amikor a Real Madrid vagy a brazil fociválogatott volt Hazánk vendége, már a repülőtéren több száz rajongó nyüzsgött.)

Az akkori csapatból, a mostani győzelemmel Dany Heatley és Roberto Luongo immár olimpiai bajnokok, az edző, Mike Babcock pedig olimpiai bajnok csapat kovácsának  mondhatja magát. (Az ő hármuk autogramja látható alább, sorrendben Babcock, Luongo, Heatley.)

Akik pedig 2004-ben Budapesten autogramot adtak:

1 - Roberto Luongo

35 - Jean-Sebastian Giguere

4 - Jay Bouwmeester

29 - Jeff Shantz

19 - Stacy Roest

10 - Shawn Horcoff

17 - Jean-Pierre Dumont

14 - Daniel Briere

30 - Marc Denis

22 - Jan Alston

28 - Micki Dupont

12 - Yves Sarault

18 - Glen Metropolit

5 - Nick Schultz

6 - Jamie Heward

8 - Willie Mitchell

11 - Justin Williams

15 - Dany Heatley

Amikor egy autogramgyűjtővel találkozik valaki, az egyik első kérdés rögtön az, hogy egyik vagy másik autogram mennyit ér? Párszor írtunk már az autogramok értékéről itt a blogon, most az érték változását, azaz az árfolyamot mutatjuk be két jellegzetes példán keresztül. Talán furcsán hangzik, de az autogramok értéke ugyanúgy változik, ahogyan pl. a tőzsdén a részvények árfolyama, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben hosszú távon kizárólag és egyértelműen növekedés figyelhető meg.

Az értékek vizsgálatának forrásául az amerikai RR Enterprises autogram aukciós portál elmúlt közel 14 évének adatait használjuk. Az RR Enterprises 1980 óta működik, 1995 óta internetes formában lehet licitálni a jobbnál jobb darabokra. A kínálat és kereslet természetesen az amerikai piac jellegzetességeit viseli magán, de a két bemutatott személy autogramjának példája esetében egyértelműen világszinten is megfigyelhető trendekről beszélhetünk, ezért választottuk őket.

Első példánk a blogon már bemutatott Neil A. Armstrong, az első Holdon járt ember autogramja. Az RR Enterprises 1996 áprilisában értékesített az Interneten először Armstrong autogramot, 533 dolláros leütési áron, ami már akkor is kiemelkedő árnak számított más emberek autogramjához viszonyítva. (Armstrong 1994-ben jelentette be, hogy többé nem ad autogramot senkinek, mivel észrevette, hogy valaki több száz dollárért adta el autogramját az E-bayen.) Ami azonban igazán érdekes, az az egyértelmű emelkedés, ami az Armstrong autogramok árfolyamának 1996 és 2009 közötti alakulásában megfigyelhető. Az alábbi grafikonon is jól látható, hogy valamikor 2004 közepéig szinte elvétve (bár egyre gyakrabban) volt egy-egy jobb darab leütési ára 1000 dollár felett, onnantól kezdve azonban az 1000 dollár alatti leütés számít egyre inkább ritkaságnak. A grafikon 5000 dollár feletti tartományát le is vágtuk, de néhány kiemelkedő darab még a 10000 dollár feletti sávot is kiüti. A csúcsot eddig természetesen az a saját kezűleg aláírt csekk tartja, amit az Apollo 11 indulásának napján írt alá Armstrong, s amit az aukciós ház jó érzékkel a Holdra szállás 40. évfordulóján, tavaly júliusban dobott piacra. 22791 dollárt fizetett érte boldog tulajdonosa. (A grafikonban látható árkilengéseket az okozza, hogy az aláírás, dedikáció értéke eltér attól függően, hogy csupán egy szimpla papírdarabra, vagy egy ritka fényképre írta Armstrong, esetleg valamilyen még ritkább, egyedi dokumentumra.)

Másik példánk a popkirály, a tragikusan értelmetlenül elhunyt Michael Jackson. Az ő aláírásának árfolyamát csak a 2009-es évben vizsgáltuk. A grafikon is mutatja azt a jelenséget, amikor egy világsztár hirtelen meghal, az autogramjának értéke is azonnal megsokszorozódik. Az RR Enterprises Jackson halála előtt szinte nem is értékesítette a popkirály autogramját, mert annyira nem volt rá kereslet, hogy csak kevés darab érte el a minimális 100 dolláros értéket, ami a listázás feltétele. A Jackson halála előtti időszak átlagárfolyamát jelzi az első piros vonal, 239 dollárral. Az értékesebb darabok itt már dedikált gitárokat jelentenek. Nem nehéz kitalálni, hogy a hirtelen ugrás egyben Michael Jackson halálát is jelöli a grafikonon. Az átlagár, ahogy a második piros vonal is mutatja, itt már 866 dollárra ment fel. A kilengés - ahogy Armstrong esetében is jellemző volt - az autogramok eltérése miatt figyelhető meg, nem mindegy, hogy fényképet, lemezborítót vagy gitárt írt alá Jackson. A hirtelen árnövekedés csábítja a hamisítókat is világszerte, s természetesen Magyarországon is. 

Végül még egy érdekesség, hogy büszkén dagadhasson a mellünk: az RR Enterprises jelenlegi aukciójában, amelynek személyi összeállítása - mint említettük - az amerikai értékrendet tükrözi, s keresleti viszonyait döntően az amerikai fogyasztók befolyásolják, a komolyzene kategóriát jelenleg egy magyar személy, Liszt Ferenc vezeti. Saját kezével írt dedikált kottája jelenleg 4189 dolláron áll egy olyan mezőnyben, ahol licitálni lehet Gerschwin, Bernstein, Rachmanyinov, Mahler, Dvorak vagy Rubinstein autogramjaira is, s ezek közül csupán egy éri el az 1000 dolláros értéket.

Ferencsik János a XX. század legjelentősebb magyar karmestere volt. Élete csaknem nyolcvan évéből hetvenet a zene szeretetével, tolmácsolásával töltött, tucatnyi nagy művet vezényelt Budapesten, Bécsben, s a világ más nagyvárosaiban. A magyar komolyzene nemzetközi népszerűsítéséért végzett tevékenysége páratlan adalékot jelentett Hazánk zenekultúrájának fejlődésében. Ami Ausztriának Clemens Krauss, az nekünk Ferencsik János volt: az ország karmestere.

Legalább egyszer minden magyar ember hallhatta Ferencsik János zenekari vezénylését: évtizedekig az "ő Himnuszát" hallgathattuk Újévkor a Magyar Televízióban. (Bevallom, én gyerekkoromban sokáig azt hittem, hogy élőben közvetítik a Hősök teréről és sajnáltam a zenészeket, amiért olyan késő éjjel ott kell lenniük a hidegben...)

Ferencsik János autogramjával leggyakrabban korabeli zeneiskolai bizonyítványokban, okleveleken találkozhatunk, ritkábban dedikált fotón vagy emlékkönyben, gyakori hosszú külföldi távollétei miatt. Az alább bemutatott fénykép szélein sajnos nyomot hagyott első tulajdonosa archiválási buzgósága okán a ragasztószalag, amivel albumába rögzítette.

Jancsó Miklós. E név Magyarországon 40 éve a mozifilm szinonimája is lehetne. Jellegzetes arc, jellegzetes pipával, számtalan megismételhetetlen történet mesélője. Szemeiben, mondataiban pedig még 89. évében is ott van az a vitalitás, a lendület, ami nélkülözhetetlen a friss, kreatív alkotáshoz. Megcsinálta azt, amire minden alkotó vágyik: a Szegénylegényektől Kapa és Pepe visszatérő kalandjain át mindig tudott újat, új stílusban mondani a közönségnek.

Egyszer egy szűk körű filmklub találkozón, még főiskolás koromban több órán keresztül volt lehetőségünk beszélgetni vele. Azt kérte tegezzük, de én a közöttünk lévő óriási korkülönbség és az iránta érzett megkülönböztetett tisztelet miatt nem tudtam őt letegezni. Ezt meg is mondtam neki, kicsit sajnálom ma már, mert valószínűleg megsértettem vele. Hiszen ő „csak” Miki bácsi, aki „csinált néhány filmet”: egy közülünk, allűrök nélkül. És a legnagyobb, mindörökre.

(Frissítés: Jancsó Miklós 93 éves korában, 2014. január 30-án elhunyt.)

Gyűjtemények kötelező darabja - sokszor használtuk ezt a jelzős szerkezetet már, ma is indokolt elővennünk. Konrad Adenauer, az NSZK első szövetségi kancellárja, vitathatatlanul a XX. század legnagyobb német politikusa.

Ha csak életpályája során begyűjtött titulusait, az európai egységért tett erőfeszítéseit vennénk sorra, akkor is indokolt lenne őt a legnagyobbak közé sorolni, de a közhelyszerű kijelentés az ő esetében tényleg igaz: az ember a lényeg.

Az ember, aki sziklaszilárd erkölcsi példaként állt a nácizmustól sújtott és felszabadult NSZK élére. Mindig egyértelműen beszélt, hitt abban, hogy felemelheti újra hazáját, visszaadhatja a becsületét a világ ellen elkövetett bűn után is. Sikerült neki.

Érdemes lenne tőle tanulnunk a XXI. századi Magyarországon is. Hihetjük, hogy vélt vagy valós sérelmeinkre a múltból merített aljas gondolatok hoznak gyógyírt, s hihetjük, hogy elég csupán, ha csak elég hangosan mondjuk ezeket. S hihetjük, hogy ha csendben vagyunk vagy összekacsintunk e gondolatok szószólóival, akkor mi magunk nem válunk aljassá. Ha mindezt hisszük, becsapjuk magunkat. Adenauer politikusi példája a demokratikus, progresszív nemzeti önbecsülés példája, annak példája, mely ma Hazánkban is hiánycikk. A demokratikus patriotizmus, a befogadó magyarságélmény lehetne ma szellemének folytatása, ha lenne olyan, aki képes és méltó lenne folytatni. Antall József lehetett volna talán a magyar Adenauer, de nem volt rá 14 éve, önjelölt utóda pedig már régen eljátszotta a morális esélyt, hogy valaha az legyen.

Konrad Adenauer a bemutatott autogramot 1966-ban írta a 90. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségek egyikén egy emlékbélyeggel és emlékpecséttel ellátott levelezőlapra. Adenauer már használt autopen gépet és gumibélyegzős aláírása is ismert. 

Napjainkra Finnország az autósportban nagyhatalommá vált. Nem volt ez mindig így, a folyamat egyik úttörője az a személy volt, akit ma mutatunk be.

Keke Rosberg volt ugyanis az első finn F1 világbajnok. Bár ahogy ebben a sportban a mindent uraló statisztikákból látszik, pályafutása során csupán ötször győzött, s világbajnoksága évében is (1982) csupán egyszer, de felért a csúcsra, s ezáltal halhatatlan lett. 1986-ban vonult vissza, a Hungaroringen még éppen láthattuk őt versenyezni Alain Prost csapattársaként.

Keke Rosberg visszavonulása után is maradt az autósport világában, előbb a DTM sorozatban próbálkozott, majd ifjú finn tehetségeket menedzselt, többek között Mika Häkkinent. Jelenleg saját fia, Nico karrierjét egyengeti, ennek kapcsán tér vissza évről évre újra hazánkba is. Mindig kedves és készséges, ha autogramot kérnek tőle, jellegzetes bajusza ma is védjegye, könnyű őt felismerni még napszemüvegben is.

A néhai Jasszer Arafat aláírása minden autogramgyűjtemény kötelező becses darabjának tekinthető világszerte. A Palesztín Felszabadítási Szervezet alapítója és vezetője a világpolitika élvonalában eltöltött három évtized alatt üldözött terroristából vált Nobel-békedíjas megbecsült vezetővé, amerikai elnökök tárgyalópartnerévé, bár személye élete végéig megosztotta a széles közvéleményt. Karizmája azonban vitathatatlan és megkerülhetetlen jelenséggé tette, jellegzetes fejkendőjét pillanatok alatt megjegyezte minden kisgyerek, aki csak egyszer látott életében Panorámát a 80-as években. Életének részletes ismertetése helyett álljon most itt egy anekdota: állítólag fogadást kötött egy másik hasonló kaliberű legendával, Fidel Castroval. A fogadást utóbbi nyerte, tárgya ugyanis az volt, melyikük él tovább...

Arafat kétféle aláírása ismert, a gyakrabb, latin betűs változatot postai megkeresés útján is meg lehetett szerezni, a lentebb látható ritkább, arab kalligráfiás írást pedig 2001-ben írta Ramallahban egy őt meglátogató delegáció egyik tagjának a róla szóló könyvbe.

Amíg a Levegő Királya meg nem érkezett a kosárlabda világába, mindenki joggal gondolhatta, hogy a valaha volt legnagyobb kosárlabdázó mindörökké Kareem Abdul-Jabbar, a Los Angeles Lakers békaszemüveges óriása és többszörös rekordere marad. Ahogyan azonban Fangio fényét nem kisebbíti Schumacher létezése, Abdul-Jabbar életműve sem lett kisebb azáltal, hogy jött valaki, aki ugyanazt és még többet megcsinált, mint egykor ő.

Kareem Abdul-Jabbarral Magyarországon 1996-ban találkozhattak mindazok, akik kilátogattak az azévi Streetball fesztiválra a Városligetbe. Egyértelmű szupersztár volt jelen a kosárlabdatornán személyében és bemutatóját követően - jó érzékkel - dedikálást is szerveztek számára meghívói, az itt bemutatott kártyát is akkor írta alá aranyszínű alkoholos filctollával.

Hamarosan megint olimpia lesz, ebből az alkalomból ma olimpiás aláírásokat mutatunk be. Mégpedig egy igazi unikumot, a jelenlegi és az előző NOB elnök együttes dedikációját egy magyar olimpiai bajnokokról szóló könyvből.

Juan Antonio Samaranch és Jacques Rogge viszonylag sűrűn, egy-két évente megfordult hazánkban az elmúlt évtizedben (volt amikor együtt is), ezen alkalmakkor mindig be lehetett gyűjteni autogramjukat, ha valaki elment egy-egy rendezvényre. Samaranch autogramja jellegzetes a vastag fekete filctoll miatt, melyet több évtizede használ íráshoz, aláíráshoz, Rogge autogramja pedig vitorlázó múltja, olimpiai részvételei miatt is érdekes lehet.

A véletlen szerencse néha segíteni szokott az autogramgyűjtőknek. Jó, hogyha az embernél mindig van jó toll és valamilyen papír, mert sohasem tudhatjuk, hogy kivel akadunk össze véletlenül az utcán vagy egy rendezvényen. Így járt egyik olvasónk két éve Rómában Oliviero Toscanival. És így járt egy másik, másfél hónapja Milánóban, Pierre Littbarskival. Alább a sztori és az autogram, köszönet érte!

2009 .11.22-én kint voltam a MILAN-CAGLIARI-olasz bajnokin a SAN SIRO-ban olaszországban
85 ezres a stadion...és nézem, hogy pont elöttem ült le PIERRE LITTBARSKI német válogatott és világbajnok
labdarugó. a 2 fiával volt kint...na a szünetben kértem aláírást..és csináltunk közös képet.
persze rögtön kérdezgették az olaszok, hogy ki ez?..és szép lassan megrohamozták amikor megtudták, hogy kicsoda.
...szegénynek elrontottam a családi programját.;-)

Érdekes autogram és hozzá érdekes történet érkezett hozzánk a minap. Anthony Perkins 1988-ban Budapesten járt és a Felszabadulás téren töltötte szabadidejét...

még 1988-ban történt. a jégbüfével szemben (Budapesten) volt egy közért és abban egy kávézó.
ott álltunk a heverommal és kolát iszogattunk. mellettünk a másik kis asztalkánál állt egy fazon. és vigyorgott ránk
néztem az öltözékét..nike cipő (annak idején nagy szám volt)..gondoltam ez valami külföldi lehet,
erre mutatja nekünk mintha filmezne..-ki ez?..aztán mutatja adjunk papirt..hát jobb híján a bérletem hátulját adtam oda neki
aláirta..-ki lehet ez?..aztán egy nő odaszólt,h "ez egy hires amerikai szinész"
szólt neki pár szót angolul..és elment..mi is  kézfogás-távozás
aztán anyámnak mutattam otthon és ő mondta, hogy ANTHONY PERKINS volt..

Szép fogás! -és köszönet a sztoriért és a fotókért!

Vlagyimir Putyin pontosan ma 10 évvel ezelőtt került Oroszország élére. Borisz Jelcin elnök váratlan húzással, az utolsó 19-el kezdődő év utolsó napján, 1999. december 31-én jelentette be, hogy lemond a néhány hónapja az ismeretlenségből kinevezett miniszterelnöke javára az elnöki posztról. Akkor még csak sejteni lehetett, ma már tudjuk: Putyinország kezdődött akkor.

Vlagyimir Putyin a néhány hónappal később esedékes elnökválasztást toronymagasan megnyerte, ahogy tette 4 évvel később újraválasztásakor. Másfél-két évig találgatták a kremlinológusok szerte a világban, hogy vajon 2008-ban mi lesz a trükk, amivel Putyin, lévén az elnöki hivatalért már nem indulhat, mégis a hatalomban tud maradni. Végül a legegyszerűbb megoldás lett a képlet vége: Putyin visszaült a miniszterelnöki székbe, Oroszország elnöke pedig patronáltja, Dmitrij Medvegyev lett. De a valós hatalom továbbra is Putyiné, róla szólnak a hírek, népszerűsége töretlen, társadalmi támogatottsága a paternalizmusban szocialitzálódott Oroszországban már-már a feltétlen cári hűséghez hasonlítható. Putyin 2012-ben az alkotmány szerint újra indulhat az elnöki posztért, s ezt a szándékát nem is rejtette, rejti véka alá. Vitathatatlanul Oroszország legbefolyásosabb személyisége - immár 10 éve.

Egy vicc is született erről:

2035-ben Putyin és Medvegyev a Kremlben ül, s beszélgetnek.

Putyin azt kérdezi: Te Dmitrij, hogy is van, melyikünk most az elnök és ki a miniszterelnök?

Erre Medvegyev: Most te vagy az elnök, Vologya.

A válasz: Jól van Dmitrij, akkor most te mész ki sörért.

Hát így. Putyin, amíg fizikai ereje ebben nem akadályozza, marad Putyinország élén. Mert vannak dolgok, amik változnak. Más dolgok nem.

Az év utolsó napján mi is kicsit őrültek, kicsit rendhagyóak leszünk. Több, mint egy éve gyűrjük itt a blogot, hol napi precizitással, hogy negyedéves slendrián nemfrissítéssel. Volt itt már tucatnyi morcarcú politikus, dagadó izmú sportember, kokaintól bódult zenész, széles mosolyú pojácaszínész, de nők valahogy ritkán vannak.

Miért is van sokkal kevesebb híres nő, mint híres férfi, ahogyan az a gyűjtemények összetételének vizsgálatából kiderül? Érdekes válasz és lenyomat ez napjaink társadalmáról, mindenesetre a mai nap csakis a nőké lehet, mert a nők adják a vidámságot, a tüzet, az élet sóját!

Kis kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy ma az elmúlt 50 év legdögösebb csaját és autogramját rakjuk ki, így tisztelegve minden dögös csaj előtt.

Dögös csajnak lenni nem egyszerűen szépséget jelent. Dögös csaj csak az lehet, aki nagyon okos, bájos, kisugárzása van, ellenállhatatlanul vonzó, szemében lángoló tűz ég és varázsa a harmincas éveibe érve nemhogy nem kopik, hanem kifejezetten fokozódik, nemesedik. A dögös csajok egyszerre vagányok és a földön túli tisztaság megtestesítői. A dögös csajok pillantásáért érdemes élni, felkelni nap mint nap.

A fentiek alapján, az elmúlt 50 év legdögösebb csaja szerintünk Olivia Newton-John, mégpedig a Grease c. filmben nyújtott alakításáért. Ahogyan Anita Ekberg, ha semmi mást nem csinált volna egész életében, mint ezt a szerepet, akkor is halhatatlan lenne. Ő a mi Dögös Csajunk, mindörökre: lába nyomába sem érhet holmi britniszpírsz vagy más, üresfejű huszonegyedik századi kirakatszépség. Éljen Olivia Newton-John, éljenek a dögös csajok, BÚÉK 2010!!!

2009. Szilveszteréhez közeledve, a retro-partik korában mi is hozzá kívánunk járulni az emlékezéshez és a 20. század nosztalgiához.

Az Illés-együttes autogramjai rocktörténeti kincsnek számítanak. A zenekar fájdalmasan rövid két év leforgása alatt lett legendából történelemmé. 2005-ben Pásztory Zoltán dobos, 2007-ben pedig az alapító és névadó Illés Lajos távozott az élők sorából, s szűnt meg ezzel mindörökre a fergetes hangulatú Illés koncertek sorozata.

A zenekar a 60-as évek ifjúsági forgatagából fejlődött ki, számos tagcserével formálódott végül a legsikeresebb ötös, melyet a már említett két úrral együtt Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és Bródy János alkotott. Magyarországi sikerük és jelentőségük csak a Beatles angliai szerepéhez hasonlítható, nem egyszerűen csak zenéltek, hanem a pop és rockzenét az ifjúsági kultúra részévé tették.

Az Illés-együttes autogramjait a közelmúltban a 90-es és a 2000-es évekbeli koncertjeik alkalmával tartott rendezvényeken lehetett legjobban egyben összegyűjteni. Az alábbi kompozíció az együttes történetét bemutató könyv 1999-es megjelenése alkalmából készült a Kárpátia étteremben tartott dedikáláson. Az aláírások kinagyítva is láthatóak, fentről lefelé sorrendben: Szörényi Szabolcs, Pásztory Zoltán, Szörényi Levente, Illés Lajos, Bródy János.

Alább egy friss videó Szörényi Leventéről és Szörényi Szabolcsról, amint a 2010-es búcsúkoncert előtt DVD-t dedikálnak az öltözőben.

1986. februárjának utolsó napján egy megrázó hír száguldotta körbe a világsajtót: merénylet áldozata lett Olof Palme svéd miniszterelnök, a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom kiemelkedő alakja. Az ember, aki kérlelhetetlenül kiállt az igazáért, ha kellett a Szovjetunióval, ha kellett Reagannel és Thatcherrel szemben. Mindig valamiért küzdött s nem valami ellen, valamiért, amiben hitt: az igazságosságért. Merénylője máig ismeretlen, a Palme-gyilkosság a történelem nagy megoldatlan bűnügyei közé iratkozott fel az évek során, ezzel is növelve a politikus, az áldozat legendáját. Palme a nép miniszterelnöke volt, testőrök nélkül, feleségével sétált haza egy moziból, amikor a halálos lövések érték.

Palme autogramosztásban a kedves és készséges politikusok közé tartozott, mint ahogyan az Svédország többi vezetőjére is jellemző. Ha megélte volna, előbb vagy utóbb biztosan megkapja a Nobel-békedíjat is. Még csak 83 éves lenne jövő januárban...

Egy szupersztár autogramjával búcsúztatjuk a Karácsonyt, egyenesen Lonbonból. Aki Londonban jár és elég kitartó, nem mással találkozhat személyesen, mint a kétszeres Oscar-díjas Kevin Spacey amerikai színésszel, John Doe sorozatgyilkossal a Hetedik-ből, vagy Lester Burnham-mel az Amerikai Szépségből.

Kevin Spacey 2003 óta a londoni Old Vic Theatre művészeti igazgatója. Művészbejárónál várakozni Londonban sem idegen az autogramgyűjtőktől és a rajongóktól, bár az íratlan szabályok némileg mások, mint Budapesten.
Kevin Spacey - másokhoz hasonlóan - csak néha oszt autogramot a fellépés után egy kis ablakon keresztül, s akkor sem ír alá akármit. Műsorfüzettel, színházjeggyel lehet próbálkozni, aki rászánja magát a londoni túrára, fényképpel, DVD-vel, üres papírlapokkal azonban felesleges: ezek szignálását Spacey udvariasan visszautasítja.

Korábban már írtunk arról, hogy az igazán nagy autogram fogás, amikor úgy gyűjti be valaki egy sztár autogramját, hogy az illető valójában még nem sztár: azaz még előtte áll annak a világraszóló sikernek, amivel beírja nevét a halhatatlanok nagykönyvébe.

Ez persze az egyik lehető legnehezebb dolog, mert néhány esetet kivéve itt csak a véletlen szerencse az, ami az autogramgyűjtőt segítheti. Legjellemzőbb, hogy a sportolók világában vannak "titkos aranyrészvények", akik korán felismerhető fiatal tehetségként a jövőbeli siker ígéretét hordozzák, s csak évek múlva váltják be a hozzájuk fűzött reményt.

Mai autogramunk az egyik legszebb ilyen történet példája. Michael Jordan minden idők legnagyobb kosárlabdázója. Mindent felülmúlt, amit a sportágban előtte valaha csináltak és minden, ami utána következett és következik, csak az ő csúcsteljesítményéhez mérhető. Michael Jordan az etalon a kosárlabdában, a profi sportban szerte a világon. Nem csak számlálhatatlan rekordja miatt, hanem az egyedi, ellentmondást nem tűrő játékstílus, a levegő uralása, a gravitáció alkalmankénti legyőzése, magával ragadó személyisége miatt.

Jordan fogalom, Jordan maga a kosárlabda szimbóluma, ha valaki elkezd gyerekkorban kosárlabdázni, akkor Jordan akar lenni.

Mint mindenki, Michael Jordan sem híresnek és halhatatlannak született. Fiatal egyetemi kosaras válogatottként, még első olimpiai bajnoksága előtt, kvázi ismeretlenként, 1982-ben járt Magyarországon is. Ekkor gyűjtötte be autogramját az akkori csapat többi tagjának aláírásaival együtt egy rajongó, aki akkor még nem is sejthette, hogy ki áll előtte. Az aláírás gyönyörű darab, olvasható minden egyes betű, de összetéveszthetetlen az M és a J, mely a későbbi aláírásmintákban is jellegzetesen jelöli tulajdonosát.

(PS: A fentihez hasonló történet még egyszer előfordulhatott magyar viszonylatban: Usain Bolt a pekingi olimpián a világ egyik legnagyobb atlétájává lett. Néhány évvel korábban futottak még kategóriában végzett a Debrecenben rendezett univerziádén. Nagyon várnánk egy autogram mintát és a történetet a debreceni eseményről, ha akad valaki, aki akkor észrevette a későbbi zsenit és aláírást kért tőle, feltétlenül jelezze részünkre.)

Él egy ember Magyarországon, akinek a neve legalább olyan jól cseng külföldön, mint Puskás Öcsié. Itt él közöttünk Budapesten, mégis kevésszer és keveset hallunk róla. Interjút nem ad, tévében nem szerepel és egyáltalán: kerüli a nyilvánosságot.

Ez az ember Rubik Ernő, a Bűvös-kocka atyja. Korszakalkotó találmány, örök darab a játékalkotás birodalmában.

Rubik Ernő valamiért kerüli a nyilvánosságot, ezért autogramot kérni tőle lényegében lehetetlen. 15 éves gyűjtőpályám alatt egyetlen egy olyan nyilvános eseményre emlékszel, ahol személyesen megjelent, azaz találkozni lehetett vele. Egy nemzetközi konferencia előadójaként beszélt egy budapesti szállodában. Az előadást követően egyik barátom odament hozzá autogramot kérni. Visszautasította. Barátom erre elmondta neki, hogy Párizsból utazott ide azért, hogy találkozhasson vele személyesen és autogramot kérjen. Erre a mondatra megenyhült Rubik szíve, s egy autogramot adott az illető emlékkönyvébe.

Az alább látható autogram viszont még jóval korábbról, a 80-as évekből származik. Egy első napos borítékra írta a Mester, mely az azévi Rubik-kocka világbajnokságról volt hivatott megemlékezni. Keressük a magyarázatot arra, hogy ma már miért nem szeret autogramot adni, könyvét dedikálni, de egyelőre nem leltük meg.

Elment egy igazi úriember, múltunk egy fontos darabja. Melis György operaénekes tegnap 86 éves korában elhunyt.

Számtalan operaszerep őrzi életművét, számtalan megismételhetetlen fellépés, de ismertük, szerettük őt az egykori Ki Mit Tud? zsűritagjaként is.

Az alábbi dedikált fényképet (a dedikáció a fénykép hátoldalára van írva) 9 évvel ezelőtt, 2000. novemberében küldte postán egyik gyűjtőtársunknak. Nyugodjék békében!

Érdekes, kedves történetet kaptunk a minap:

Én az autogramjaim nagy részét postai úton szerzem be, mostmár ugy hogy én küldök aláírandó fotót a "kiszemelt" sztárnak.
Mai esős délelőtt elmentem a kedvenc fotólaboromba, hogy leadjam a legújabb rendelésem. A tulajdonos, aki tudja, hogy mi a hobbim egy dedikált fotóval fogadott.
Mondta, hogy a minap szerezte nekem. A kép nem tünt ismerősnek. Horváth Zoltán vívó dedikált fotója volt. Fiatalabb korom lévén én nem emlékezhetem rá, arra aki 1960-ban Rómában, az olimpián, csapatban aranyérmet, egyéniben ezüstérmet szerzett. Aztán Tokióban 5. helyezett és négyszeres világbajnoki cím büszke tulajdonosa.
Barátom, a labor tulajdonosa, mondta, hogy egy nagyon kedves "bácsi", aki 300db fotót hívatott elő, hogy a rajongói kéréseknek még a mai napig is eleget tudjon tenni. A történet pikantériája annyi, hogy a 300db-ból én a kisebbséghez tartozom, hiszen a képek zömét külföldre dedikálja. Itthon sajnos feledésbe merült a neve, mint megannyi nagy sportolónknak. Én büszkén tettem be a gyűjteményembe...